Egyéb

“Itt tudtunk igazán a lelkünkre és a Jóistenre figyelni..” – Észak-Dunás tábori beszámoló 2021

Az Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség idei tábora július 6. és 11. között került megrendezésre a már jól ismert nagymarosi plébánián.

A KT-kkal már hétfőn nagy erőkkel készültünk, elvégeztük az utolsó simításokat, hogy másnap délutánra minden tökéletes legyen a résztvevők fogadására. Napunkat szentmisével és szentségimádással koronáztuk meg, melyben imádkoztunk, hogy táborunk kegyelemben és élményekben gazdag lehessen mindannyiunk számára.

Másnap izgatottan ébredtünk, a délelőtt még előkészületekkel telt, a septében elfogyasztott ebéd után azonban elérkezett a várva várt pillanat: a nagymarosi templomkertet újra ellepték az Észak-Dunás fiatalok, akik – mint ahogy azt a megnyitón megtudhattuk – rendkívül sok helyről gyűltek össze. Miután mindenki üdvözölte régi és új barátait, közös szentmisén vettünk részt. A nap további részében egy akadályversenyt járhattunk végig, melyben jobban megismertük idei témánk főszereplőjét, Szent Józsefet.

Másnap délelőtt egy fantasztikus előadást hallgathattunk meg. És hogy mit is tanulhattunk itt? Meséljen erről egyik előadónk, Zoli, aki már az előkészületek alatt nagyon sokat épült Szent József erényeiről elmélkedve.

“Az idei tábor középpontjában Szent József személye, tettei álltak, ami sokunknak segített, hogy Jézus földi édesapját – aki a Bibliában igen kevésszer tűnik fel, de annál nagyobb szerepe van – megismerjük. Úgy gondolom, hogy elsősorban a fiúk számára kitűnő példa az ő élete, de erényei ugyanúgy a lányok számára is követendők lehetnek. Engem is meglepett, hogy milyen sok olyan tulajdonsága volt, amelyet érdemes megtanulnunk. Szent József a háttérben maradó volt, gyengéd, engedelmes, elfogadó, árnyékként kísérő, de mégis mindenben ott levő atya. Én az elfogadó magatartásáról tartottam előadást, amelyben megértettem, hogy mit is jelent az elfogadás, hogyan kell elfogadni, és mik az ebből származó gyümölcsök. Elfogadni azt jelenti, hogy megértjük, hogy nem kell mindent az értelmünkkel értenünk, ugyanis Isten más utakon is munkálkodik bennünk. Ha egy váratlan helyzet ér minket, tudnunk kell Neki felajánlanunk a történéseket, viszont meg kell tennünk a magunk lépéseit. Úgy kell elfogadnunk, hogy nem keresünk bűnbakot, hanem beleállunk abba, ami éppen történik velünk. Mivel a Mennyei Atya megmutatja nekünk, hogy mi a helyes út, ezért szabadon választhatjuk azt, ezzel keresztényként szabaddá válunk. Az elfogadás gyümölcseként pedig belső békét és örömöt kapunk, és része lehetünk Isten nagyobb tervének. Úgy gondolom, hogy az idei táborban Isten hatalmas erőt adott ahhoz, hogy az Ő ösvényeit egyengessük, hogy egymáson keresztül megéljük azt a csodálatos szeretetet amivel Ő szeret minket. Mert Ő annyira szeret, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy ha benne hiszünk, akkor örök életünk legyen.”

A tartalmas kiscsoportos beszélgetések után számháború következett, ami után a kiadós ebéd elfogyasztásával senkinek sem akadt gondja. Sportnap lévén a délutáni szentmisét sorverseny és Duna-parti fürdőzés követte, és természetesen a közös esti meccsnézés sem maradhatott el.

Csütörtökön meglepetésekkel teli napra ébredtünk, hiszen tudtuk, hogy aznapra a tábor kettéválik, a fiúk és a lányok külön programokon vesznek majd részt. Rendhagyó módon a lányok is útra keltek és próbára tehették bátorságukat egy sárkányhajózás keretében. A fiúk ez idő alatt az erdőben kirándultak, majd a plébánián serénykedtek: székeket festettek, vacsorát készítettek. Estére újra összegyűltünk, tánccal, kézműves ajándékokkal és énekkel leptük meg egymást, majd párokban beszámolhattunk az élményeinkről. Napunk zárásaként szentségimádáson vettünk részt, mely során mindenki névre szólóan megkapta a Mennyei Atya levelét és életét felajánlva válaszolhatott erre a szeretetre.

Pénteken egy kis időre nélkülöztük nagyszerű szakácsunk finom főztjét, cserébe viszont megtapasztalhattuk, hogyan tudunk Istenhez közelebb kerülni a böjt által. A délelőtt folyamán egy kerekasztal beszélgetés keretein belül rendkívül izgalmas történeteket mesélt nekünk saját életéről, hivatásáról, Szent Józseffel való kapcsolatáról egy pap, egy papnövendék, egy szerzetes és egycsaládos férfi. Ezután lehetőségünk volt szentgyónásra a jelen levő atyáknál, így a tábor további programjain már mindenki megtisztult lélekkel vehetett részt. A délutáni szentmise a tábor egyik legkülönlegesebb órája volt, hiszen ennek keretében kerültek kiválasztásra az új bojtárok, közösségünk négy újabb elkötelezett kisebb testvérrel gazdagodott, a KT-k pedig újabb egy évre megújíthatták ígéretüket. A kiadós vacsora után elérkezett minden táborunk fénypontja, a közbenjáró ima. Az új táborlakók izgalommal telve várták az estét, a régiek pedig már jól tudták, hogy különleges pillanatoknak nézünk elébe. De nem is szaporítanám a szót, álljon itt első táborozónk, Benedek tanúságtétele az estéről.

“Hatalmas élmény volt számomra a tábor, azon belül is a péntek esti közbenjáró ima. Tetszettek a sportolási lehetőségek és a különböző színes programok is, de itt tudtunk igazán a lelkünkre és a Jóistenre figyelni, kicsit kizárni a külvilágot. Az ima előtt már több hete szúrt a szívem rendszeresen, ami egy vizsgálat után kiderült, hogy könnyen lehet a koronavírus szövődménye. Részben ennek gyógyulására kértem az imát, ami előtt még nem sokkal fájt a szívem. Másnapra elmúlt a szúrás, és jelentősen jobban éreztem magam, pár nappal később pedig a kardiológus sem talált problémát vele. Hálával tartozom Istennek a gyógyulásért, mellyel egyben hitemet is mélyítette.”

Szombaton ugyan fizikailag már kicsit fáradtan, de lelkileg maximálisan feltöltődve ébredtünk. Délelőtt részt vehettünk az utolsó előadáson is, melyben Szent József atyaságáról és tisztaságáról tanulhattunk. Délután Ráduly Ferenc atya rendkívül izgalmas tanúságtételét hallgathattuk meg. Csodálatos volt látni az idős atya lelkesedését, fiatalosságát, Isten iránti bizalmát és szeretetét. Ezután a Duna TV stábja is meglátogatott minket, interjút készítettek velünk Ferenc pápa magyarországi látogatására, és megörökítették táborunk fantasztikus hangulatát. Este a kiscsoportok színdarabjait tekinthettük meg, melyben más-más szemszögből mutatták be táborunk főbb eseményeit, majd a szokásos képvetítés és régiós különlegességünk, a hucipuci következett. Az estét fergeteges hangulatú táncházzal zártuk.

Másnap elérkezett táborunk utolsó napja. A sátorbontás után a helyiekkel közös szentmisén vettünk részt, majd záró kiscsoport következett, melynek során mindenhol elkészültek a személyes üzeneteket tartalmazó harmónikák. Ezután újra összegyűlt az egész tábor a plébánikertben a tábor közös lezárására. Egyenként elbúcsúztunk egymástól, majd megköszöntük Ágotának, hogy 2 évig régiófelelősként szolgálta közösségünket, Klárát és Petit – jelenlegi régiófelelőseinket – pedig szó szerint az égbe repítettük, így adva hálát nekik táborunkért.

Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy tartalmas, élményekben és Isten jelenlétében gazdag hetet tudhatunk magunk mögött! Végezetül álljon itt egyik első táborozónk, Zsófi tanúságtétele, aki mostmár – a többiekkel együtt – nagy családunk részének mondhatja és érezheti magát.

“Első Észak-Dunás táborozóként nagy izgalommal készültem, és kissé aggódtam, hogy vajon milyen lesz egy teljesen új közösséghez becsatlakoznom. Első tapasztalatom mindjárt az volt, hogy az aggódásom teljesen alaptalan volt, ugyanis egy rendkívül befogadó és szeretetteljes közösség része lehettem. Nagyon jó volt tapasztalni olyan fiatalok társaságát, akiknek a hitélet megélése és a keresztény életút az elsődleges célja. A szeretetteljes légkör mellett, a szervezők rengeteg ideje és munkája, amit a tábor szervezésébe beleöltek, elképesztő. Mindennap változatos programokon vehettünk részt, melyek nemcsak mosolyt csaltak arcunkra, hanem lelkileg is feltöltődhettünk általuk. Hálás vagyok a mindennapi szentmisékért, dicsőítésekért, reggeli és esti imákért, különböző játékos programokért, előadásokért és mindenért, amit a hét folyamán átélhettünk. Mindig is szép emlékként fog a gondolataimban élni az első táborom, amikor a hitemben megerősödhettem, értékes barátságokat köthettem és az Úr Jézus szeretetében elmélyülhettem.”

Viki