Július 18: indulás Łodzba
A nagy pakolást követően délután kezdődött az utazás. A Váci Egyházmegye hivatalosan Vácról indul, de a Hősök tere mellett gyülekezett a zarándokok egy része. Régiós barátok, ismerősök Madridból vagy más találkozóról és most még ismeretlen arcok. Vegyes a társaság: fiatalok, akik első találkozójukra készülnek, veteránok, akiknek ez a harmadik-negyedik IVT-jük lesz. Megérkezik az első busz, ami nehezen, de tele lesz, majd a második, amire mindenki felszáll Budapesten. Bő félórás út után a váci székesegyház előtt szállunk le a regisztrációhoz, ahol megkapjuk a magyar csomagunkat: egy tornazsák, benne póló, kulacs, laticel, egy magyaros színű kendő a zászló műhely jóvoltából. A szervezők elmondták a legfontosabb szabályokat röviden. Ezután a Püspök atya köszöntött minket, majd nyitómise következett. A bepakolás és az indulás előtt még az utolsó fontos infok és a mentés flashmob megismerése volt soron. Végül este 11 körül elindult a négy mentés busz. A határ után szépen lassan elcsendesedtek az emberek.
Július 19-kedd
Valahol útközben… az út ráz, néha elered az eső, sokan csak próbálnak aludni. Az idő csak lassan telik. A többi busz leválik, keresik a benzinkutakat. Pirkadatra a mi buszunk is talál egyet. A csapat lassan szállingózik az épületbe, az árak láttán kezdődik a találgatás, melyik országban lehetünk. Végül Szlovákiában egyezünk meg. Mire mindenki végez kivilágosodik, így indulunk tovább. A határ előtt hosszú percekig haladunk, elhagyunk egy nagy vasgyárat, majd a buszfelelős szól, hogy vegyük elő az iratainkat- az IVT és a NATO-konferencia miatt visszaállították a határellenőrzést. Nem itt, hanem egy kicsit távolabb ellenőriztek minket is. Feljött egy határőr, köszönt, ránézett a személyikre és engedett tovább. A többség visszaalszik és Częstochowaban ébred fel újra. Itt bemegyünk magyar nyelvű misére a Fekete Madonna képéhez, ahol a betévedő franciák és litvánok egy része csatlakozik a számukra kevésbé ismert nyelvű szentmisére. A helyiek meghívtak minket egy magyar nyelvű filmvetítésre, ami a Jasna Góra-i kolostort mutatja be. Kicsit akadozik az adás, de a többség érdeklődve figyeli. A parkolóba kiérve rengeteg helikopter fogadja a társaságot. Mikor indulnánk tovább, sorra kezdenek felszállni a gépek, valószínűleg Ferenc pápa látogatására próbáltak. Łodz felé próbálja a társaság elfoglalni magát: a hátsó része kártyázik, mások csotkit készítenek, elől az ismeretterjesztős műhely filmjét figyelik.
Megérkezünk lassan a szállásra, egy iskolába. Megkapjuk a kajajegyünket, és egy újabb táskát, benne kitűző, programfüzet, térkép. Lassan szállingóznak az emberek a város felé, vacsora előtti városnézésként. Találkozunk más egyházmegyéből érkező magyarokkal is miközben a katedrális felé igyekszünk. Vacsorára több ezer ember gyűlik össze a Paradise Square-re, majd kezdődik lassan a nyitóest a Hala Paradise-ban. Mi a hátsó sarokban ültünk le a váci egyházmegyésekkel. A lengyelek almalével és kolbásszal köszöntenek, utána bemutatják a szervezőket. A 79 különböző nemzetből néhányan – többek között mi magyarok is- kis bemutatóra kaptunk lehetőséget. A nyitóest maradék táncos és éneklős része után aki akart, bemehetett a Kawacoba folytatni a bulizást, a fáradtabbak pedig vissza a szállásra.
Witaj Polsce- Isten hozott Lengyelországban!
Az indulásról és első napról készült fotókat itt találod.
Helméczy Karesz
Július 20- szerda
Az első teljes napunkat töltöttük Łodzban, ahol Chemin Neuf (ejtsd Sömönöf) lelkiség programjai fogadtak. A reggeli dicséret után fakultatívan választhattunk több előadás közül. Én egy olyan előadásra mentem, ahol egy olyan atya beszélt, aki utcagyerekeknek segít. Az előadás megrendítő és érzelemdús volt, hiszen nehezen hisszük el, hogy mekkora nyomorban élhetnek egyesek, hogy mi mindenért kell megküzdeniük az életben maradásért, mikor nekünk az a legnagyobb problémánk, hogy lefőtt-e már a reggeli kávénk.
Ebéd előtt szentmise volt, ahol nem csak azt tapasztalhattuk meg, hogy milyen, mikor ötezer fiatal együtt zengi a dícséreteket, hanem azt is, hogy milyen, mikor egy szóra elcsendesül minden, és a figyelem a csarnok közepére, Jézusra irányul.
Az ebéd után megint több előadás közül választhattunk, de a túl sok ülés miatt, úgy döntöttünk páran, hogy teszünk egy sétát a városban. A hosszú buszút után, megérkeztünk a lodzi gettoba, ahol egy kis múzeum mutatta be, mennyi zsidó ember esett áldozatul itt a koncentrációs táborban.
Visszatérve a programok helyszínére, meghallgattuk egy fiatalember tanúságtételét, aki egy áramütés miatt vesztette el az egyik kezét és lábát. Hallhattunk arról, hogyan sikerült feldolgoznia a vele történteket, hogyan sikerült megbarátkoznia, majd végül pedig az előnyére fordítania. Ugyanis sérülten megjárta már az Északi- és a Délis- Sarkot is, több hegyet megmászott már és a hozzá hasonló embereknek alapítványt alapított.
A tanúságtétel után ima és szentségimádás, majd pedig vacsora. Hamarosan pedig kezdődtek az esti programok. Lehetett menni táncolni, komolyzenei hangversenyre, moziba, vagy éppen futni, azokért az utcagyerekekért, akikről a reggeli előadásban hallhattunk. Én a futást választottam, annak ellenére, hogy kicsit megijesztett a távolság. Mégis, erőt adott a mellettem futó több nemzet, akik velem együtt ujjongva, lelkesen tették meg a távot.
Így zárult az első napunk. Rengeteg lelki élménnyel tértünk vissza a szállásunkra, hogy megpihenve felkészülhessünk az újabb napra.
A szerdai napról készült képeket itt nézheted meg.
Nagy Zuzu
Július 21- csütörtök- Jézusom, bízom benned!
Erre a napra készülünk két éve. A Cheim Neuf közösség egyik tagja így kezdte a mai nap programjának ismertetését. A szervezők mára olyan programokat készítettek elő nekünk, ahol megtapasztalhatjuk Isten irgalmas szeretetét. Az, hogy ez valóban így történt a 900 fős szervezői csoport igyekezete mellett a Szentlélek érezhető jelenlétének volt köszönhető.
A reggel a tegnapihoz hasonlóan indult: egy grandiózus show-val, ahol együtt táncolva és énekelve ébredtünk fel, érkeztünk meg. Aztán egyszer minden elcsendesült: a reflektorok, fordító fülkék, kivetítők, hangszerek túl soknak bizonyultak a biztosítékoknak. Az ötezer fős tömeg a beállt csendben leült és teljes némaságban kezdett imádkozni.
„Hallottál már ötezer fiatalt együtt csendben lenni?
Nem azért, mert azt mondták nekik. Ha így lenne, képtelenség lenne őket lecsendesíteni. Hanem azért, mert Ő megjelenik. Csendben, mégis figyelemfelkeltően. Méltóságteljesen magára vonja a figyelmet, és akkor teljes a csend.”
Írta Nagy Zuzu. Valóban ez történt. Jézus azt akarta, hogy a mai napon ne a csodálatos dekorációkra, a profi zenekarra, a fesztivál-hangulatra figyeljünk. Ő azt akarta, hogy csendesedjünk el és figyeljünk ma befelé, nyissuk ki a szívünket számára, az eltöltött idő ne a barátokról, hanem Róla és rólam szóljon.
A délelőtt én Justin Welby anglikán érsek előadását választottam, aki az egyházak közötti egység fontosságáról beszélt. A social media segítségével ismerhetjük egymást, de 100 karakterből nem tudjuk meg a másik történetét, ami előreviszi a köztünk lévő interakciót, együttműködést. Ugyanígy nem elég, ha az egyházak ismerik egymást, hanem kapcsolatban is kell lenniük. Éppen ezért Justin Welby, az anglikán egyház feje már négyszer találkozott Ferenc pápával. Egységben kell lennünk egymással, hogy Jézussal is egységben lehessünk („Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” Jn 17,21). Ez a mi generációnk feladata. Egy olyan generációé, ami ha megkérdezi, hogy „Miért?” nem elégszik meg azzal a válasszal, hogy azért, mert mindig is így volt.
Az ebédet is ma csendesebben, kiscsoportokban fogyasztottuk el. Délután egy rendhagyó keresztúton vettünk részt: öt állomáson hallgattunk meg tanúságtételeket Isten irgalmasságáról. Fájdalmas volt hallgatni a rossz testvérkapcsolatokról valló családot, a lányokban csalódott fiút, a szeretet kereső lányt, az Iszlám Állam elől menekülő fiú történetét. Mégis ezek az emberek megtapasztalták Isten szeretetét, irgalmának hála ma már begyúgyultak/gyógyulnak sebeik.
A szervezők az estéhez az egész fesztivál mottóját választották programcímként: Restored by love (szeretettel újratöltve). Volt lehetőség kiengesztelődni Istennel, barátainkkal, családunkkal. Örömmel töltött el nézni, hogy a magyar nyelvű gyóntatásnál a 6-7 atyánál folyamatosan voltak emberek egészen a program zárásáig. Sokan írtak levelet, melyet a megadott címre a szervezők el is küldenek postán (kivéve a Jézusnak és a már Isten országába költözőknek szólóakat).
Aki a kiengesztelődési est valamelyik lehetőségét kihasználta egy égő teamácsest helyezett a színpad előtti asztalokra. Csodálattal néztük a több száz, egyre nagyobb fényt és melegséget adó lángot. Olyanok voltak, mint mi aznap este. Függetlenül nemzetiségünktől, korunktól egyformák, lángoló szívűek.
Valcsák Réka
A harmadik napról készült fényképek itt találhatóak!
Július 22- péntek
Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Fél 8-kor együtt megreggeliztünk és elindultunk kiscsoportokban a napindító imára. De mégis különleges volt, hiszen a mai nap Mária Magdolna ünnepnapja. Ferenc pápa kérésére Mária Magdolna eddigi emléknapját ünnepnappá hirdették ki. Játékos ébresztéssel kezdtük a napot, ahol mindenki együtt táncolt. A tömeg egy egységgé formálódott. A mai nap egyik témája a Szentlélek, az „erő a magasságból”.
A kerekasztal beszélgetésben lehetőségünk volt jobban megismerni a Szentlelket az isteni Szentháromság harmadik személyét. Hallhattunk három tanúságtételt. Megosztották velünk, hogy az ő életükben hogyan jelent meg a Szentlélek, hogyan irányítja az ő útjukat. Majd hallhattuk Ben és Jason előadását, akik Kanadából jöttek. Mindketten lelkészek és családapák, akik elindítottak egy sorozatot Jézusról, a hitről és az életről. Majd szentmisével folytattuk a napot, ahol a különböző vallások hatalmas összetartó erejének és egymás iránti feltétlen szeretetének lehettünk tanúi.
Tematikus ebéd következett, ahol a papság és a házasság hivatásáról hallhattunk elbeszéléseket. Ez egy remek alkalom volt azok számára, akik szeretnének elköteleződni, tapasztalatokat hallani. 15:30-kor ismét workshopok közül választhattunk, de a tegnapi lelki feltöltődés után egy kis sportra vágytam, így a Fit&Fun-t választottam. Rengeteg programmal várták a fiatalokat többek között lehetőség volt kötéltáncolni, röplabdázni, tollaslabdázni, focizni, zumbázni. Ezután elvonultam a szív-oázisba Istennel beszélgetni. Imádkozás közben az idő nagyon gyorsan repült és máris azon kaptam magam, hogy kezdődik a következő program. Zsolozsma/szentségimádás/személyes ima következett. A fiatalok egy lélekként gyűltek össze imádkozni. Ez egy jó arra, hogy elmélyítsük kapcsolatunkat Istennel, megtapasztaljuk Isten szeretetét. A vacsora 19 órakor kezdődött, ahol lehetőségünk volt megismerni a Chemin Neuf fiatalokat és a Szentlélek keresztségről is hallhattunk. A „spirit fall” esten lehetőség volt a szentlelket kérni. Kinyitottuk szívünket a Szentléleknek, befogadtuk Isten szeretetét. „Attise en nous la passion La passion pour ton Nom”, ami annyit jelent: éleszd fel bennünk a szenvedély tüzét a nevedért. Minden nemzet együtt énekelte. Igaz, hogy franciául, de mindenki számára ugyanazt jelentette.
A mai nap mondanivalója számomra, hogy szeressük egymást. Nagyon fontos, hogy a különböző egyházak összetartsanak, hiszen egy az Istenünk. Az összetartozás erőssége, az egymás iránti szeretet legyen az, ami vezérli életünket. Hiába vagyunk különböző vallásúak, Isten előtt mindenki egyforma. Mindenkit ugyanúgy szeret, a hibáinkkal, a bűneinkkel együtt. Isten annyira szeret minket, hogy képes megbocsátani és feltétlenül szeretni minket.
A negyedik napról készült fényképek itt találhatóak!
Bacsa Bernadett
Július 23 – Szombat- Lámpások
A Társadalom és politika témakör szombat délelőtti előadását Laurent Fabre atya, a Chemin Neuf közösség alapítója tartotta. Tanúságtételének első mondataiban kitért a Nizzában történt, több tucat emberéletet követelő terrortámadásra. „Háborúban állunk, a halál civilizációja tombol”- tette hozzá. Rámutatott arra, hogy bár a merénylő azt hitte, a Mennyországba jut, Isten valójában a szeretetet akarja, nem a halált.
Fabre atya a Chemin Neuf közösségen belül a békéért és az élet kultúrája mellé állt. Célkitűzését a Virrasztók Csoportja képviseli, amely Jézus igéit igyekszik megvalósítani a politikában. Példaképei között szerepel Mahatma Gandhi, Martin Luther King, és Nelson Mandela is. A mintegy 300 ezer halálos áldozattal járó algériai polgárháború alatt azt kérdezte magától, hogy ő vajon mivel tudna kiállni a békéért. Laurent Fabre, mielőtt szerzetes lett, két évig tanult politológiát. Több tüntetésen is részt vett, ami az élet és a család szentsége mellett állt ki. Az egyik párizsi tüntetésen való részvétele miatt egy éjszakára bebörtönözték. Franciaországban számos megmozdulást tartottak a családokért, valamennyi demonstráció százezreket vitt ki az utcára. Jóllehet, a „fősodratú” média igyekezett valamennyi ilyen eseményt elbagatellizálni, a tüntetések következménye minden esetben az lett, hogy a francia kormány meghátrált és visszavont egy-egy családellenes intézkedést.
A jézusi politikát képviselő Virrasztók Csoportjának ma már világszerte számos munkatársa van, és a meglehetősen csekély médiamegjelenés ellenére óriási hatást gyakorol a közéletre. Fabre atya azt is kiemelte, hogy az erőszakmentesség hihetetlenül nagy erőt tud képviselni. Erre példaként a kairói Tahrír teret említette meg, ahol muszlimok és keresztények közösen imádkoztak a békéért. Az 1989-es pekingi tüntetésen a tankok elé fegyvertelenül álló férfi pedig egyedül tartóztatta fel a harckocsikat. A kép bejárta az egész világot.
A Chemin Neuf alapítója szerint három veszélyes lépcsőfok van a politikában: 1. anyagi javak, kényelemszeretet, karriervágy; 2. másoknak való kényszerű megfelelési vágy, szexuális szabadosság, közöny; 3. hatalomhoz való görcsös ragaszkodás (egyes államfők az őrületig ragaszkodnak a hatalmukhoz). A napjainkban szinte már az unalomig emlegetett emberi jogokról is beszélt a francia pap. Itt azt emelte ki, hogyha a jog nem cél, hanem csak eszköz, akkor valójában a jogvédőként fellépő személyek csak saját magukat képviselik, nem pedig azokat, akiknek az érdekeit kellene előmozdítaniuk. „Az emberi jogok könnyen válhatnak a hatalomvágy eszközévé”- figyelmeztetett Fabre atya.
Szó esett a világi és a krisztusi modellről is. A világi modell fölemelkedéssel kezdődik, a pénz-és hatalomvággyal, valamint az ezekből fakadó gőggel és közönnyel folytatódik, és hatalmas zuhanással végződik. Jézus ezzel szemben először megalázta magát, emberré lett, kereszthalált halt, de utána feltámadt és a Mennybe ment. Előadásának végén Fabre atya beszélt a politikai ellentétről, a kiengesztelődésről és az egységről is.
A szombati szentmisével kapcsolatban Farkas Laci atya zseniális ötlettel állt elő: azt javasolta, hogy a mise végén a korábbiaktól eltérően ne egy szektorban gyülekezzenek a magyarok, hanem szóródjanak szét a Hala Paradise egész területén, zászlókkal együtt. Abban a néhány percben szinte csak magyar zászlók voltak láthatóak a csarnokban. A csoda a Paradise Square-en bemutatott magyar néptánccal folytatódott. A néptáncba a színpad előtt más nemzetek képviselői, köztük afrikai feketék is bekapcsolódtak.
A délutáni workshopok közül az Alpha Youth által szervezett tanúságtételen Ben és Jason beszéltek a hittérítés mai kihívásairól. Ahogy tanúságtételük címe is utal rá: lehetséges a hitről pirulás nélkül is beszélni. A hit megosztásának legfontosabb oka az, hogy amit szeretünk, arról sokat beszélünk. Minél jobban szeretek valamit/valakit, annál inkább beszélni akarok róla másoknak. „Az egyetlen dolog, ami képes bennünk kitölteni az űrt, az az istenkapcsolat”- emelték ki az előadók. A második ok az Evangélium: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet…” Nem csak tanítványnak kell lennünk tehát, hanem misszionáriusnak is. Mi a világ világossága vagyunk, azaz lámpások. Isten azt is nagyon jól tudja, kit miért visz az adott helyre. Sokan azonban nem mernek beszélni a hitükről. Ennek oka lehet a mások ítéletétől és a beskatulyázástól, vagy elutasítástól való félelem. Mások attól félnek, hogy nem találják a megfelelő szavakat, de szociális okok és az igazi lehetőség hiánya is gondot okozhatnak.
Fontos, hogy merjünk vitatkozni. Az Istenről való beszélgetésnek szándékosnak kell lennie. Az ima minden esetben segít, ami ráadásul képes arra is, hogy megváltoztassa az embereket. A sikeres evangelizáció három kulcsa: ima, megosztás, szolgálat.
„A tökéletes szeretet elűzi a félelmet”- hangzott el az útravalónak szánt evangéliumi ige.
Petneházy András
A szombati nap fényképeit itt találod!
Július 24-Vasárnap
Az utolsó teljes napunk Lodz-ban. Reggel, mint mindig megkaptuk a reggeli kis csomagunkat. Az eddig megszokott álmos szemünk helyett egy kipihentebb arcot láttunk a tükörben, hiszem 9-kor kellett csak reggelizni mennünk.
Ezután mindenkinek ki kellett menni a kertbe, ahol a fontosabb információkat mondták el nekünk, miközben sokan a chotki-kötéssel bajlódtak. A kertben közösen megtanultunk pár fontosabb lengyel szót és kifejezést, például: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”„Lengyel, magyar, két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” Mivel sokaknak ezen a héten volt a születésnapjuk és nem tudták megünnepelni otthon a családjukkal, így mi, mint egy nagy család felköszöntettük őket.
A hét utolsó napjának utolsó nagyobb megbeszélése után kiscsoportos beszélgetés következett. Egy kiscsoport 5-6 főből áll, így mindenkire tud jutni elegendő idő, hogy kifejtse a gondolatát. A nap kérdése az volt, hogy milyen ajándékot tudsz hazavinni magaddal. Olyan ajándékot kellett mondani, amit Istentől kaptunk a hét folyamán.
A beszélgetés végeztével ebédelni mentünk a Paradise in the square-re utána pedig az Atlas Arénába, ahol egy gyönyörű mise és egy hatalmas buli keretében megünnepeltük azt a csodálatos hetet amit együtt töltöttünk. A szentmisén nemcsak a Cheim Neuf Közösség szervezésében résztvevők, hanem mindenki ott volt, aki Łodzban töltötte az Ifjúsági Világtalálkozó előtti hetet, így az Arénában közel 12.000 fiatal ünnepelt együtt a vendéglátókkal és a helyi egyházmegye atyáival. Az oda vezető út nagyon kimerítő és hosszú volt, de megérte, mert utoljára itt lehettünk még igazán együtt a fesztiválon résztvevőkkel.
Román Zsófia
A napról készült képeket itt találod!
Július 25- Hétfő
„A hit és a kegyelem kincsét törékeny cserépedényben őrizzük”
Szent Jakab apostol és Kristóf az utazók védőszentjének ünnepe
Az utolsó reggelünk Łodzban. Két csomagot vettünk át reggel (mert az ebédet is megkaptuk). Mindenki indulásra készre összepakolt a szálláson. Az utolsó reggeli dicsőítő imádságon vettünk részt.
Utoljára voltunk együtt a misén a Paradise Halaban. Sok fiatalon látszott a sugárzó boldogság, noha észrevehetően nem aludtak sokat. A prédikáció nemcsak összefoglalta a héten történteket, hanem útra is bocsájtott minket. értékes gondolatokkal és egy kiadós ebéddel tértünk vissza a szállásunkra.
Majd a buszba bepakoltunk, rövid idő múlva a Hedvig busz csatlakozott a másik három busz utasaihoz, ahol egy rövid ismeretterjesztőt hallgattunk meg Krakkóról és Łodzról, majd fontos információkat kaptunk az előttünk álló útra.
Az úton sok énekléssel, filmnézéssel, beszélgetéssel, alvással töltöttük az időt. Este fél 9-re érkeztünk meg a magyarok Krakkójába, Brzeskoba. Hosszú-hosszú várakozás állt előttünk. Órák teltek el, míg mindenki eljutott a befogadó családjához. A fáradt tömeg azonban mindenféle hőbörgés, nyafogás nélkül türelmesen várakozott. Volt, aki világítós frizbivel játszott, volt, aki a hálózsákjában aludt a parkban.
A várakozás közben egy sokszor hangoztatott mondás jutott eszembe: Indulj el, hogy megérkezhess! Én július 26-án hajnali három órakor érkeztem meg a társaimmal a szállásadó családhoz. Brzesko temploma Szent Jakab templom, aki a zarándokok védőszentje és pont érkezésünk napján volt az ünnepnapja. Véletlen volna? Igazi zarándoknak éreztem a mai napom magam a várakozás ideje alatt. Egy kiscsoportban hálát adtunk azért, ami jó volt a mai napban és imádkoztunk az előttünk álló hétért. Köszönöm ennek a kiscsoportnak, hogy erőt meríthettem az előttünk álló hétre!
Varga Eszter
A napról készült fotókat itt találod
