Hallottál már a QR kódról, hogy mire használják, hogy hogy működik?
Pár szóban: egy egyedi azonosító, amit ha egy telefon kódolvasó alkalmazásával, vagy más QR kódot olvasni tudó eszközzel beolvasol, akkor villám gyorsan azonosíthatod a kód mögött rejlő terméket, vagy eseményt és esetleg el is navigál egy olyan oldalra, ahol több információt találhatsz az adott témában.
Na de mi köze egymáshoz Jézusnak és a QR-kódnak? Többek között erre a kérdésre kerestük és kaptuk meg a választ az idei táborunkban.
Táborunk megszervezése idén az eddigieknél jóval kacifántosabbra sikerült.
Már a megfelelő helyszín és időpont megtalálása is jelentős akadályokba ütközött, – és „bár gyanús minden még néha, de a helyére kerül…” – végül sikerült mindent rendben előkészíteni és lerendezni, így hatalmas várakozásokkal indultunk neki a Zagyvamenti régió Jézus táborának.
Célunknak tűztük ki, hogy a hét folyamán egyre jobban megismerjük Jézust, hogy tapasztalatokat szerezzünk vele, hogy ezeket rendezve és átlátva tudjunk dönteni mellette, befogadjuk életünkbe, elvíve Őt magunkban másokhoz.
A napok folyamán a barátság öt lépcsőjén haladtunk végig.
Az első lépcső: megismerni, minél több információt szerezni a történelem és a hit Krisztusáról, szavahihető forrásokból, megvizsgálva a kort és a fennmaradt iratokat. A megszerzett információkat a következő napon kibővítettük Jézus személyiség jegyeivel, tulajdonságaival, tanításával, hogy igyekezzünk a legtöbbet MEGTUDNI róla.
A következő szintet – ami a tapasztalatszerzés lépcsőfoka – két napon keresztül éltük meg. Jézust egy QR-kódhoz hasonlítottuk. Bár a kép nem képes teljesen megmutatni Jézus mivoltát, de néhány fontos dolgot megsejtet róla.
Jézus emberré lett, és „mindenben hasonlóvá lett hozzánk, kivéve a bűnt”. Elénk tárta Isten teljességét, megtapasztalhatóvá vált, és mint a megfelelő QR-kód, utat mutat számunkra az üdvösség felé. Ha őrá figyelünk és ’élő QR-kód olvasóként’ igyekszünk Jézust befogadni életünkbe, akkor általa eljuthatunk az üdvösségre, ami Isten mérhetetlen gazdagságát és szeretetét adja számunkra.
Tehát a következő napokban igyekeztünk minél jobban Őrá figyelni, vele beszélni, TAPASZTALATOKAT SZEREZNI, a másikban is Őt meglátni. Nem csak a lelki programok alatt összpontosítottunk Jézusra, – imák, szentmisék, a közbenjáró ima, bűnbánati liturgia, lelki beszélgetések –, hanem az egész tábor folyamán minden programot próbáltunk úgy megélni, hogy Jézus végig köztünk van. Bennem, a másik emberben, a játékok során az ellenfelemben és a csapattársamban, a hozzánk ellátogató atyákban, a helybeli segítőinkben, a tábortűzi játékokban, sőt még karaoke közben is. Mindenben és mindenkiben.
A barátság lépcsőjének következő szintje a MEGÉRTENI. A megszerzett információkat és a tapasztalatokat értelmeztük, hogy minél tisztábban láthassuk arcát, valóját. Ezen a napon reggeli imánkban egy feldarabolt Jézus-arc ikont próbáltunk meg összerakni, sajnos sikertelenül, mivel a darabok közé ’véletlenül’ bepottyantak oda nem illő darabok, illetve hiányzott is néhány kulcsfontosságú elem. Ezzel jelképeztük, hogy meglévő Jézus/Isten-tapasztalataink néha vegyülhetnek más tapasztalatokkal, melyek eltorzíthatják a bennünk kialakuló Istenképet. Hogy ezeket helyre tegyük, rá kell jönnünk, melyek a hibás, vagy hamis képeink és ki kell szelektálnunk őket, a helyeseket pedig rendszereznünk kell, hogy minden darab a helyére kerüljön.
Ezt követi az elfogadás, ahol a megszerzett információk, tudás, tapasztalatok és értelmezés után megpróbálom ELFOGADNI azt, amilyen Ő és nem akarom megváltoztatni. Elfogadni úgy, ahogy van. Végül pedig döntést kell hoznom mellette, hogy akarjam BEFOGADNI az életembe és vele együtt élni, Őáltala, Ővele és Őbenne.
Felemelő volt megtapasztalni azt a szeretetet, mely a táborlakók között kialakult a hét folyamán. Jézus kézzel foghatóan velünk volt a tábor elejétől a végéig. Hatalmas élmény volt ilyen nyitottságban, egyetértésben, egységben lenni, a tábor kapuin kívül hagyva a világ többi részét.
Bár mi mindent megtettünk, hogy egy fantasztikus tábort hozzunk létre, de a legnagyobb csodát Jézus hozta el számunkra a záró napunkon. A hálaadó szentmise alatt egy evangéliumi részlet jutott az eszembe, ami nagyon odaillett az alkalomhoz. Kikerestem a Szentírásban, majd mise után odavittem Laci atyához, hogy felolvashatnám-e a záróima lezárásaként. Mosolyogva nézett rám és azt válaszolta, hogy neki is ugyan ez a részlet jutott az eszébe.
Ez a részlet a Példabeszéd a szőlőtőről és a szőlőművesről volt. Így saját értelmezésemben Jézus válasza ez volt számunkra az egész hetes igyekezetünk megkoronázásaként. Még mindig az Atyának van a legjobb humora.
Néhány részletét kiemelném, de az egészet érdemes végigolvasni és imádkozni. Jn 15, 1-17
„Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves.
Maradjatok bennem, és én tibennetek.
Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővessző.
Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.
Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok.
Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek.
Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!”
Képeinket keresd a Facebookon.
Jancsó Emőke
