Három napra teljesen megtelt élettel a dabasi Táncsics Mihály Gimnázium udvara: sátrak, zene, esti beszélgetések, dicsőítés, táncház és rengeteg találkozás. Idén először rendeztük meg a Mente Fesztet, ahová a Váci Egyházmegye szinte minden részéről érkeztek fiatalok – a Nagymarostól egészen Tiszaföldvárig.
Egy különleges fesztivál hangulata fogadta az embert, egy olyan közeg, ahol természetes volt leülni beszélgetni valakivel, akit tíz perce ismertél meg, vagy este együtt énekelni olyanokkal, akikkel előtte még sosem találkoztál.
A fesztivál pénteken közös dicsőítéssel indult, majd jöttek a koncertek: az EgyKor és a Magidom zenéje dobta fel az első estét. Szombaton egész nap pörgött a fesztivál. A sportosabbak röplabdáztak, mások előadásokra ültek be, társasoztak, kézműveskedtek vagy egyszerűen csak együtt lógtak a sátrak körül.

Löw Gergely atya előadása sokakat megérintett. Arról beszélt, milyen nehéz ma úgy élni, hogy állandóan történik valami körülöttünk, mégis magányosnak érezzük magunkat. Az ezt követő tanúságtételek különösen személyesre sikerültek: volt, aki az online világ elszigeteltségéről beszélt, más arról, hogyan változott meg az élete, amikor elkezdett időt adni az imának.
A hétvége során szó esett kapcsolatokról, hivatásról, imáról, környezetvédelemről és arról is, hogyan lehet keresztényként helytállni a hétköznapokban. Pál Feri atya előadására szinte teljesen megtelt a tér: humorral és őszinteséggel beszélt arról, mitől működhet hosszú távon egy kapcsolat akkor is, amikor már elmúlik a kezdeti fellángolás.

Nagy érdeklődés kísérte a Marton Zsolt püspök atya „Szólj be a papnak” típusú beszélgetését, ahol tényleg bármit lehetett kérdezni. Tetoválás, papi hivatás, hitetlen barátok, áldozás – nagyon őszinte és nyitott beszélgetés alakult ki.

Közben a fesztivál másik arca ugyanilyen fontos maradt: az esti zenélések, az imasátor csendje, a spontán beszélgetések vagy éppen a táncház, ahol a nap végére már szinte mindenki együtt táncolt.
Vasárnap külön program várta a fiúkat és a lányokat. A lányok dicsőítő fitneszen, a fiúk pedig a Keresztény Motorosok Szövetségének előadásán vettek részt, majd közös szentmisével zárult a hétvége.

A zárómise alatt külön imádkoztunk Szegedi László atyáért is, aki a Mente alapítója volt és sajnálatos módon éppen a MenteFeszt ideje alatt, május 8-án hunyt el.

Sokan úgy mentek haza, hogy rengeteg élményt kaptak, amit hazavihettek. Talán pont ez volt a Mente Feszt lényege: egy hely, ahol lehetett egyszerre kikapcsolni, megérkezni, kapcsolódni és kicsit közelebb kerülni Istenhez – meg egymáshoz is.










