“Nélküle semmit sem tehetünk, Őáltala viszont bármire képesek vagyunk…”
– ez volt a fő üzenete az idei galgás téli találkozónak, amely február 21-én valósult meg a Szadai Keresztelő Szent János plébánián. A mai napig foglalkoztat a találkozó témája, sőt, az ehhez kapcsolódó előadásban hallottak, és az ebben megélt szentségimádás is, amelyek alapvetően határozták meg az esemény lelki keretét, és amelyek nagyon jelentős hatással voltak rám.
A témával kapcsolatban egy olyan gondolat is megfogalmazódott bennem, hogy ez milyen jól kapcsolódik az egyházi év jelenlegi szakaszához, a nagyböjt kezdetéhez: Hamvazószerdán ugyanis arra emlékezünk, hogy az Úr alkotott minket a föld porából, és az Ő kegyelméből létezünk. Így pedig gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne, hogy Isten ereje és támogatása nélkül működni tudjunk. Csak Vele érhetjük el, hogy azt az űrt, ami bennünk van, igazi élettel töltsük meg.
Hogy mitől volt még olyan “extra” a mostani találkozó? Nos, a fűtött templomi padok, a hotdog ebédre, és Bendzsi tánca számomra mind olyan említésre méltó tényezők, melyek igazán nagy mértékben hozzájárultak a felejthetetlen élmények létrejöttéhez. Ami még újdonság volt, hogy most a kiscsoportok tagjainak ismerkedését egy, a templomkertben lebonyolított “akadályverseny” segítette elő. Így felsorolás gyanánt talán elég ennyi, (vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy már ennyi is elég ahhoz, hogy egy jó napra lehessen számítani) de itt még nincs vége…
Őszintén szólva, amikor el akartam kezdeni jelen beszámolóm megírását, azt terveztem írni, hogy a mostani találkozó csak a téma miatt volt különleges, vagy maradandó. De szerencsére nem ez volt a helyzet. Ahogy haladtam az írással, eszembe jutott, hogy mennyire jó volt találkozni a többiekkel. Egymással. Azokkal az emberekkel, akikkel összeköt a Galga közössége. Akikkel elsőre úgy tűnhet, hogy valami egészen más úton járunk nap, mint nap, de valójában rendkívül hasonló életünk van.
Ezek a találkozások, amelyeket a Galgában átélhetek, igazi találkozások.
Attól igaziak, hogy megosztjuk egymással, amink van. Örömöt, érzelmeket, nehézségeket, fájdalmat, mindent. És ez most is megvolt, ami véleményem szerint legalább olyan fontos, mint a lelki keret, vagy a hangzatos előadások. Így végül mégis azt állíthatom, hogy ezen a találkozón a lelki töltődés és az igazi emberi találkozások egyszerre megvalósultak, és így van ez a közösség minden más programján is. Ettől olyan jó a Galga.
/Boldi/
A találkozón készült képek itt érhetők el.
