IVT beszámoló – 2. rész
Július 28. – péntek. Első teljes nap.
Reggel fürdés és reggeli után kell egy kis pihenő – ezért ne menj ilyen programra fáradtan –, misére fel is érek a hegyre. Sikerült így írás közben rájönnöm, hogy nem csak az órát, hanem a napot is átállítottam a fényképezőben, így összekeveredtek a napok és a képek. Ironikus, hogy ilyenkor sikerül elszúrnom.
A misék főként franciául, részben angolul. Délutáni workshopunk kissé félrecsúszik, rossz helyre lettünk irányítva, elütjük az időt. Folyamatosan látunk új nemzeteket és zászlóikat. Lengetnünk alig kell a sajátjainkat, szinte mindig fúj egy kicsit a szél, enyhítve a hőséget. Meglepő módon cseh zászlót is látunk, pedig ők nagyon nem vallásosak. Viszont turizmus miatt pedánsan karban tartják templomaikat.
Sokan mesélik, hova kerültek. Tücsiék egy kolumbiaival együtt a folyó túlsó oldalára kerültek egy orvos családhoz. Tőlük megtudjuk, hogy híres egyetemvárosba kerültünk. Én, mint egységsugarú magyar turista a Nincs kettő négy nélkül miatt tudok a városról.
Az ételosztás szépen halad, minél gyorsabban sorra kerüljön mindenki. Az ellátmány a spanyol emlékekkel ellentétben nagyon jó, mindig kapunk kenyeret és gyümölcsöt. A narancson érezni, nem zölden szedték le a fáról. A botanikus kert bejárata továbbra is a mienk. Meg a lódarazsaké, mondjuk ők voltak ott előbb. Szerencsére a kecskedarazsakkal ellentétben ezek a barna-bordó-mélynarancs repülő tankok tényleg csak akkor támadnak, amikor mi akarjuk őket megtámadni.
Estére kiderül, hogy szállásfronton továbbra sincsenek a helyzet magaslatán, de most szerencsém van. Ádáméknál van plusz egy hely, így megismerkedhetek Margaridával és a portugál vendégszeretettel. Kiteteti velem az ablakba a magyar zászlómat. Minden család kapott egy zászlót, hogy ott zarándokok pihennek, és mellé kiteszik a fogadott nemzetek zászlóit is.
Július 29. – szombat.
Délelőtti program után a templom alatti teremben külön magyar tájékoztató. Sokan sokfelől jöttünk az országból, úgy 250-en. Este lesz mise, a változatosság kedvéért a Mondego folyó másik oldalán tartják az összes Coimbra egyházmegyei vendégnek. A workshopról végül nem derült ki, hogy és mi csúszott el, helyette a városnézést választjuk.
Gyönyörű csempedíszítés szinte mindenhol, főként a hagyományos kék-fehér színnel. Időközben különböző információk keringenek, mikor mennyi időt tölthetnek el a családhoz kerültek külön fogadóikkal. Nehéz kérdés. Ebből kimaradnak a stadionban alvók, de tiszteletlenség lenne, ha nem tudnánk fogadóinkkal eltölteni egy fél napot sem. Mára már egész jó módszert találtak ki az ételosztásra. Gyula szinte minden problémát megold, maradékot összehozzuk neki.
Délután felkerekedtünk a fél várost átszelő útra, hogy eljussunk a misére. Itt már bőven több tízezres nagyságrendben vagyunk zarándokok. Itt derüljön ki mindenkinek, milyen egy tömegrendezvény, ne a több százezres tömegben Lisszabonban. Újabb nemzetek. Rengeteg svéd, pedig ők főként evangélikusok. Japán zászló, de filippínóknak kinéző emberek. Kitűző rajtuk: Oszakai Érsekség. Sikerül találkoznunk a – számunkra – két véglettel: jobbra új-zélandiak, mögöttünk szlovákok. Mise végeztével még egy nagy sort ki kell állnunk vacsoráért, közben a svéd lányok fáradhatatlanul táncolnak.
(A képre kattintva olvashatsz az említett szentmiséről.)
Visszaindulunk. Még fel kell másznunk a hegyre – az IVT sosem a fizikai pihenésről szól – szentségimádásra, aztán térünk pihenőre.
Írás közben e-mail érkezik az egyetemről, kiírtak pótfelvételit tavaszra Erasmusra. Lehetne menni Coimbrába is, de nem az én szakommal.
H.K.
A beszámoló 1. részét itt találod.
A 3. rész itt olvasható.
