IVT beszámoló 1. rész
Július 26 – szerda. Indulás kifele.
Eljött a nagy nap, melyet sok-sok éve vártam. Nagyon rég volt 2016, a krakkói út, de élményei meglepően frissek. Újra IVT, újra az öreg kontinensen, újra Ibériában, csak most repülővel. Három-négy hét megfeszített hét után végre hosszabb nyaralás. Szokás szerint fáradtan megyek, fáradtabban jövök. Irány Ferihegy, bőven időben, gépünk 80 perc késében. Antalya fele meg 6 óra, ne panaszkodjunk.
A Váci Egyházmegye ismét kitett magáért létszámban, ki is tesznek a terminálról minket a panoráma teraszra. Ovis voltam, mikor utoljára itt voltam fenn. A csomagmizéria záró akkordjaként apával összeállítjuk a kisgömböcöt. Búcsúzás előtt párunkat, köztük engem is meginterjúvolja az egyházmegye médiája.
Terminálon belül megbeszélés, találkozunk majd az „Asokadik” kapunál fél kilométerrel odébb. Röppen a költői kérdés, hogy messzebb nem tudtunk volna találkozót megbeszélni, de ez tényleg a legvége. Cserében ide is kell jönnünk. Sok új arc, pár régi. Régen még miránk figyeltek, ma mi figyelünk az első nagy találkozós zarándokainkra.
Gépünk megérkezik, 20 perc várakozás után indul, követve a lemenő napot. Nagyon fényes város felett pilótánk bejelenti, Madrid az. 12 éve már, hogy itt voltunk. Lisszabon felett egy szép félkört leírva érkeztünk meg, az első körös városnézés meg is volt. Ez 2013-ban a riói IVT-re menet kimaradt, felhők takarták az eget. Hazafele pedig aludtunk.
A három és fél óra út megtette a hatását, mindenki nyújtózik a földön. Kisgömböc sehol, az információnál megmondják, a túlméretes szalagon keressük. Hozom, mint a véres kardot. A terminálon kívül ketten várnak minket: Gyula, a legújabb egyházmegyés tagunk és Eszti, ki önkéntesként dolgozik kint. Buszra felszállunk, aludni. Még két óra út, gondoltuk mi. Plusz másfél óra regisztráció, cselekedtek a portugálok. Stadionban alszunk.
Július 27. – csütörtök. Első nap Coimbrában (y Azavedo).
Esik. Erre mérsékelten számítottunk, nem is találkoztunk többször ilyen idővel itt. Délelőtt regisztráció a családokhoz, szabadidő. Templomtornyunk felújítás alatt, alumínium harangjai letámasztva a kordon mellé. Belülről nem is láttam végül. Hegyre fel-hegyről le. Stadion lenn, ételosztás fenn, programok mindkét helyen. Fenn a programok helyszínéről gyönyörű a kilátás a várost körülölelő hegyekre. Ameddig ellátunk, mindenfele szélerőművek.
Szálláshoz regisztrálunk. Hárman magyarok, persze két egyházmegyéből, nehogy túl egyszerű legyen. Valahogy meglesz harmadik emberünk. Kajához befoglaljuk a botanikus kert egy részét. Ez már a váciak terepe marad a héten. Baj van. 18 alattiak és kísérőik nem mehetnek családhoz, a stadionban kell maradniuk. Pont, hogy nekik kellene családhoz kerülniük. Harmadik emberünkkel lemegyünk a családos regisztrációhoz. Baj van. Duplikálták a kiküldött létszámot, a másik csapat mehet családhoz. Egy embert el tudnak végül helyezni, ketten visszalépünk, mehet Ádám.
Nyitó nap. Napközben a mise kissé kuriózum, angol katolikus atya tartja. Az esti nagyon jó. Az este csúcspontja és zárása a frakkba öltözött férfi kórus előadása. Előtalálkozó 4000 résztvevőjéből nagyjából 2500 francia – persze, ha a francia Emmánuel közösség szervezi.
Újra „baj van”. Most, hogy közel 3000 fő letelepedett a stadionban, külön szedik nemek szerint az embereket. Nem ilyen tömegre lett kitalálva szegény kétméteres ajtó, amin át kellett jutnia majd’ mindenkinek. Cserébe egy tucat magyarnak pár franciával lett egy kis sarka. Nagyon őrizzük.
Helméczy Károly
A beszámoló 2. részét itt találod.
