In memoriam XVI. Benedek – Az igazság munkatársa
A német Joseph Ratzinger, aki XVI. Benedek néven 2005 és 2013 között római katolikus egyházfő volt, egyike napjaink legnagyobb teológusainak, akinek megadatott, hogy egészen fiatalon, a „teológia csodagyerekeként” tevékeny részt vállaljon az egyház új korszakát elindító II. vatikáni zsinaton.
János Pál pápa 1981. november 25-én kúriai bíborosként Rómába hívta Joseph Ratzingert, és kinevezte a Római Hittani Kongregáció prefektusává. Így csaknem negyed századon keresztül a lengyel pápa talán legbizalmasabb munkatársa lehetett.
II. János Pál Joseph Ratzinger bíborossal, a Hittani Kongregáció prefektusával. Forrás: Flickr
Az ő idejében jelent meg a katolikus egyház új katekizmusa, a katolikus tanítás tömör összefoglalása, amely világszerte bestsellerré vált. 2002 és 2005 között a Bíborosi Kollégium dékánja is volt. Ezzel a tisztséggel a katolikus egyházi hierarchia második emberévé lépett elő, és ő lett felelős a pápaválasztás levezetéséért is.
II. János Pál halála után a bíborosi konklávé a 2005. április 18-19-i, alig 26 órás – az egyháztörténet egyik legrövidebb – tanácskozása után Joseph Ratzingert választotta meg a 265. pápává. Az új egyházfő, aki 1730 óta a legidősebben, 78 évesen ülhetett Szent Péter trónjára, XVI. Benedek néven kezdte meg szolgálatát. Pápai jelmondata: „Cooperatores veritatis”, azaz „Az igazság munkatársai” (3Jn 1,8).
AFP/DPA/Oliver Berg Itt már mint XVI. Benedek pápa közvetlenül a megválasztása után a Szent Péter-bazilika erkélyén Vatikánvárosban, 2005. április 19-én.
A hír világszerte nagy tetszést és elismerést váltott ki, különösen Németországban örömöt és reményt. 482 év után tehát ismét egy német ült Péter székében. Így írt hazájáról:
„Ő az otthonom, az én nagy családom, és ebben a tekintetben szerelemmel kötődöm hozzá, ahogyan az ember kötődik a családjához.”
Az új pápa már első nyilatkozataiban világossá tette, hogy II. János Pál szellemi és lelki örökségét fogja folytatni.
Benedek nemcsak az új pápa neve, hanem egy program is. Lefordítva a benedictus jelentése „az áldott”. A pápa e névválasztással jelezte, hogy milyen hagyományokat kíván folytatni. A név mindenekelőtt a nagy vallásosra, a nyugati szerzetesség atyjára és Európa védőszentjére, Szent Benedekre, valamint az általa a bencés szabályban lefektetett „Ora et labora ‒ imádkozz és dolgozz” elvre emlékeztet.
Archív felvétel
A pápa bajorországi szülőföldjét a bencés rend munkája formálta és áldotta meg. Az utolsó ilyen nevű pápa, XV. Benedek (1914‒1922) az első világháború alatt a békéért és a megbékélésért küzdött. A társadalmi reformokért is kiállt. Az első világháború kellős közepén XV. Benedek III. Lajos bajor király és Mária Terézia királynő kérésére egész Bajorország fő patrónusává emelte a Szűzanyát. Azóta ünneplik a „Patrona Bavariae” ünnepét.
Bár sokan konzervatív fordulatot vártak, a pápa inkább fontolva haladó reformernek bizonyult. Tisztában volt azzal, hogy a katolikus egyháznak meg kell birkóznia a szekularizálódó világ kihívásaival, de úgy kell megreformálnia önmagát, hogy megőrizze identitását, évezredes hagyományait és értékeit. Elődjéhez hasonlóan elutasította az abortuszt, a mesterséges születésszabályozást és az eutanáziát, ellenezte az egynemű párok együttélésének törvényesítését, a nők pappá szentelését és a cölibátus eltörlését.
Pápai hivatala során megjelent három enciklikája: Deus Caritas est (2005), Spe salvi (2007), Caritas in veritate (2009), közel ötven apostoli konstitúciója, négy apostoli buzdítása és számos egyéb írása, közülük kiemelendő a Názáreti Jézusról szóló trilógia.
Lukács László „Az igazság munkatársa” című könyvében részletesen elemzi XVI. Benedek pápai enciklikáit, kiemelve, hogy első, Deus caritas est (Az Isten szeretet) kezdetű enciklikájában hangsúlyozta: az egyház nem vehet részt a politikai harcokban, nem veheti át az állam szerepét, de „nem is szabad kimaradnia az igazságosságért folyó küzdelemből. A társadalmi igazságossághoz hozzátartozik a rászorulókkal való szolidaritás is. Az egyházra vár az „ész megtisztításának és az erkölcsi erők felébresztésének” feladata. Bármilyen jól működik is a szociális ellátórendszer egy országban, az igazságos struktúrák önmagukban nem teszik fölöslegessé a szeretet gyakorlását.
„Az embereknek többre van szükségük, mint pusztán szakmailag helyes bánásmódra. Emberiességre, a szív odafordulására van szükség… Jézus programja a látó szív…”
Benedek pápa számára a hit, remény, szeretet összetartozó fogalmak: „A hit bemutatja nekünk Istent, aki a Fiát adta értünk, és csalhatatlan bizonyosságot ad arról, hogy igaz: Isten a szeretet! Ily módon türelmetlenségünket és kétségünket biztos reménnyé változtatja, hogy Isten a világot kezében tartja, s hogy minden sötétség ellenére győz.”
2006. május 28. Auschwitz Alberto Pizzoli /pool/ Reuters
Lukács László elemzéséből az is kiviláglik, hogy Joseph Ratzinger, a spekulatív teológus mögött mindig megszólal a keresztény élet jelenét figyelemmel kísérő lelkipásztor, aki folyamatosan vizsgálja „az idők jeleit.” Figyelmeztet, hogy a teológusok szakmai vitái is sokszor törést okoztak egyes híveknek a feltámadásba és a túlvilági életbe vetett hitében. Aggodalommal tölti el az is, hogy napjainkban mennyire meggyengült az örök életbe és a feltámadásba vetett hit még a keresztények körében is, és ezzel párhuzamosan hogyan torzult el sokak istenképe. Az örök életet az emeritus pápa elsősorban nem a tartama felől határozza meg mint valami időtlen végtelenséget, hanem a minősége felől: „Az örök élet nem hosszú időtartam, hanem a létnek új minősége, amelyben eltűnik a pillanatok végtelen egymás utánja, amelyben minden összefolyik a szeretet Mostjában.”
AFP/Vincenzo Pinto XVI. Benedek a püspöki szinódus nyitómiséjén a vatikáni Szent Péter-bazilikában, 2005 októberében
Ratzinger teológiájának kezdettől fogva egyik alappillére volt az Ó- és az Újszövetség egysége. Jézus a hívő Izrael hagyományára építette igehirdetését, ezt a hagyományt tisztítja meg mindattól, ami rárakódott, hogy felmutassa eredeti értelmét. Teljhatalommal lép fel, még a legszentebbnek tartott mózesi törvényekkel kapcsolatban is. Az Újszövetséget Ratzinger az Ószövetség spirituális egzegéziseként fogja fel. Az Újszövetség középpontjában az a felismerés áll, hogy Jézus „egyedülálló kapcsolatban van az Atyával, hogy a szó teljes értelmében lehet Istennek, az Atya Fiának nevezni. Egész lénye ebben a kapcsolatban van elrejtve.”
AFP/Filippo Monteforte, A Santa Maria di Leuca-szentély előtti mise a dél-olaszországi Puglia régióban, 2008-ban.
A Krisztus-esemény, Jézus Krisztus személye az egész üdvösségtörténet középpontja, „az egész kinyilatkoztatás közvetítője és teljessége.” Ratzinger ezért is építi a krisztológiára egész teológiáját. S mint írja: „A keresztény hit középpontjában nem egy könyv áll, hanem egy személy – Jézus Krisztus, aki maga Isten élő szava, és magát mintegy az Írás szavaiban nyilatkoztatja ki; ezeket azonban csak a vele való életben, vele eleven kapcsolatban lehet helyesen érteni”.
Foto: Vatican News
Lukács László teljességre törekvő és azt megvalósító Benedek-életrajza egy mélyen hívő, Krisztusban élő személyt mutat be, aki ugyanakkor mindenestül benne él korának eseményeiben, útkereséseiben, kríziseiben. Egész életében hirdette, hogy a válságról válságra bukdácsoló emberiséget egyedül az mentheti meg, ha beengedjük szívünkbe az irgalmas és szerető Krisztust. (Szent István Társulat, 2016.)
Az idős pápa 2013. február 11-én jelentette be, hogy a hónap végén lemond tisztségéről, döntését azzal indokolta, hogy elfáradt, nem bírja tovább a hivatal ellátásával járó terheket. Ezt megelőzően utoljára 1415-ben XII. Gergely pápa mondott le, a nagy nyugati egyházszakadás megszüntetése érdekében.
AFP/POOL/Alessandro Bianchi A pápai trón a hamvazószerdai mise előtt a vatikáni Szent Péter-bazilikában, 2013. február 13-án.
Benedek pápa lemondását követő nyilatkozatában ezt írja: „Kedves testvéreim, teljes szívemből köszönöm mindazt a szeretetet és fáradságot, amellyel együtt viseltétek velem hivatalom terhét, és bocsánatot kérek minden hibámért”.
