2018 ősze után idén januárban ismét Galgahévíz látta vendégül a Galgamenti Nagyboldogasszony Közösséget. Az elmúlt kicsit több, mint 4 év alatt a plébánia életében egy-két olyan változás is történt, ami a régiós találkozóra is kihatott. Ebből a legszembetűnőbb az, hogy a plébánia épülete új tetőszerkezetet kapott, és a felújítási munkálatok még javában zajlottak, így az ottani helyiségek közül csak a kandallóval fűtött szobát tudtuk birtokba venni. Itt a legidősebb korosztály kiscsoportja kapott helyet. A plébániaépület és az iskola közötti ingázás, valamint a templomban tapasztalható hideg okozta nehézségekért viszont bőségesen kárpótolt minket az a rengeteg fizikai és lelki „kincs”, amiket a találkozó tartogatott nekünk.
Például a templomban kiállított gyönyörű monstranciákra, illetve a szintén leírhatatlanul szép liturgikus öltözetre gondolok, amit a misét bemutató Zahar Béla atya és szintén az oltár körül szolgáló ministránsok viseltek. És akkor a misekönyv díszítését még nem is említettem. A plébánia egyébként egészen 2020-ig a szalvatoriánus rendhez tartozott.
A találkozón a házigazdák egy meglepetés előadással is készültek, amit Fannitól halhattunk. Ebben egy lengyel vértanú, Helena Kmieć (1991-2017) életrajzát ismerhettük meg, akinek a missziós szolgálata 2012. augusztusában éppen Galgahévízen indult el. Az ő rövid ott tartózkodásáról egy emléktábla is tanúskodik, ami a templom falán van elhelyezve. A 2017-ben, Bolíviában rablótámadás áldozatául esett Helena boldoggá avatási eljárása egyébként éppen tavaly indult el. Személyes szál volt az előadásban az, hogy Fanni és Helena személyesen is megismerhették egymást, ez a találkozás pedig kitörölhetetlen, mély lelki nyomot hagyott mindkettejükben.
A vértanú életrajza után Laura és Tomi előadásában került sor a találkozó témájára, ami a szabadidő és az istenkapcsolat kérdését járta körül, több személyes életpéldával fűszerezve.
Az ebédre főzött gulyáslevest az iskolaépület néhány tantermében fogyasztottuk el, és persze nem maradhatott el a játék sem, amire az iskola épületében, vagy annak udvarán, illetve az attól nem messze lévő füves területen került sor.
Amiért, mi Galgások különösen hálásak lehetünk, az nem más, mint hogy az istenkapcsolatunk elmélyítéséhez és a szabadidőnk jó felhasználásához hiteles példaként áll ott Helena, akit remélhetőleg nem olyan sokára hivatalosan is az Egyház szentjei között tisztelhetünk majd.
Petneházy András
A fotóra kattintva elérhető a találkozó képgalériája!
A találkozóról készült videó itt megtekinthető.
