Az élet eucharisztikussá tétele
„Az Eucharisztiának akkor valósul meg a lényege és értelme, ha átalakítja az embereket és világukat a szeretet és a szolgálat közösségeivé.” (Cebui kongresszus)
„Ugyanazon Szentlélek ereje változtatja át Krisztus egyetlen testévé azokat, akik az Úr testében és vérében részesülnek, nekik pedig az lesz a küldetésük, hogy átváltoztassák, átformálják a családjukat, a munkahelyüket, a társadalmat és a világot.” (Cebui kongresszus)
Az élet eucharisztikussá tételének hol máshol, mint a földi élet forrásánál, a családban kell elkezdődnie.
A házasság szentségének és az Eucharisztiának a misztériuma legbelül összetartozik. Ahogyan Szent Pál is kijelenti a férj és feleség eggyé válásáról: „Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.” (Ef 5,32)
A kezdeményező, megelőző és igenlő szeretetet közvetíti felénk a pap személyében a vőlegény Krisztus, amikor meghirdeti: Dominus vobiscum!
A szentmise bevezető részében kapcsolataink alapfokát sajátíthatjuk el, bocsánatot kérünk (Kyrie, Gloria, Collecta), megköszönünk és kérünk.
Az igeliturgiában az isteni Vőlegény beszélget velünk. Szól hozzánk (olvasmány) és mi válaszolunk (zsoltár). Ennek a szent párbeszédnek a végén ujjongva várjuk (alleluja), hogy eljegyezzen bennünket a Vőlegény szava (evangélium).
A felajánláskor megfordul a sorrend. Rajtunk a sor: adunk – kapunk – átváltozunk. A kenyérben és a borban önmagunkat adjuk át visszavonhatatlanul. Most a misztérium csak azoknak tárulhat fel, akik totálisan elköteleződtek mellette. Úgyis mondhatnánk, hogy „szemérmes” Istenünk van.
Az első epiklézis (Szentlélekhívás a kenyérre és a borra) és a második epiklézis (a Szentlélek hívása a hívő közösségre) között jelenvalóvá válik Jézus Krisztus legszentebb keresztáldozata. Az áldozatból átváltozás fakad, az átváltozásból jelenlét. Csak egymás számára jelen lévő emberek válhatnak közösséggé, és csak Isten számára jelen lenni képes, vele közösségben (communióban) lévő, egy testté vált emberek tudnak hiteles küldöttekké válni.
Aki igazán akar szeretni, annak valamiképpen fel kell vétetnie a keresztre, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljon. Ennek a fejlődésnek van tehát egy keresztiránya is, mely egyszerre lentről felfelé emelkedés, és belülről kifelé tárulkozás:
– A kereszt lábától indulok (bűnbánati rész),
– Isten felemel (felvesz minket Jézus önátadásának dinamikájába, majd átváltoztat),
– végül kitárt karral kiterjeszkedek a testvérek felé (Miatyánk, együtt áldozás).
Akinek vérévé válik a szentmisébe strukturált kapcsolati dinamika, az a kapcsolatok művészévé lesz, annak élete eucharisztikussá válik.
