„Úgy örültem, amikor sírni láttam a gyerekeket” – szólta el magát az egyik kisebb testvér a tiszás tábor után, és mi persze mindjárt viccelődni kezdtünk, hogy lám, felszínre kerültek az illető szadista hajlamai. Persze a kijelentést nem szó szerint kell venni, egyszerűen arról van szó, hogy a gyerekek szinte csapatostul elpityeredtek a táborzáró búcsúzáskor, és ez nekünk, szervezőknek nagy pozitív visszajelzést jelentett.
Igen nehéz összefoglalni ennek a hat napnak a történéseit egyetlen cikkben. Nagyon sok szép élmény van bennem, amikor visszagondolok a táborra, eszembe jutnak például a rám mosolygó kedves gyermekarcok, a jó hangulatú közös étkezések, a közösségi játékok és a strandolás öröme, a lelki feltöltődés egy-egy mise, közös ima vagy kiscsoportos beszélgetés után. Megkapó élmény volt az is, amikor a bűnbánati napon hazafelé jöttünk a homoki városrészből a busszal, és a gyerekek spontán módon keresztény dalokat kezdtek el énekelni kórusban. Vagy amikor a táborozók a társaságomat keresték, biztattak, megdicsértek, megköszöntek valamit. Persze, most csak a saját szemszögemből emlékezhetek vissza a táborra, de azt hiszem, a résztvevők nagy többsége ugyanilyen vagy ehhez hasonló élményekkel gazdagodott. Nem volt ugyanis a közösségből kirekesztett gyerek, és ha valaki bajban volt, mindig találhatott többeket is, akikkel bánatát megoszthatta. 
Idén először történt, hogy a húsz éves hagyományt kényszerből megszakítva a tábor nem Tiszajenőn, hanem a tiszaföldvári plébánián került megrendezésre. Bár a tiszajenői kápolna sajátos, meghitt légkörét sokan hiányolták, összességében a földvári táborhely is jól vizsgázott: a hatalmas épület és két árnyas kertje alkalmasnak bizonyultak a 80-90 gyerek és segítő táboroztatására. A kisebb testvérek a táborértékelő megbeszélésen egyöntetűen megszavazták, hogy ugyanezen a helyen legyen jövőre is a tábor – ez nekünk, helyieknek igen jólesett. Próbáltuk utólag megfogalmazni, mi teszi a tiszás tábort vonzóvá a gyerekek számára, miért mondták többen, hogy más táborba jövőre nem is mennek, csak ide. Szerintem fontos tényező, hogy itt önkéntes, a gyerekekkel jól szót értő, hiteles fiatalok vezetik a tábort. Ráadásul a kisebb testvérek jelentős része már összeszokott, tapasztalt csapatot alkot. Más azt mondta, hogy szerinte egy átlagos iskolai táborhoz képest mindenképpen többletet jelent a lelkiség, az Istenre való közös odafigyelés. Valószínűleg több más összetevőt is fel lehet még sorolni, egy viszont biztos: a tábor nem csak a mi ügyünk, hanem az Isten ügye is, Ő pedig gondoskodik arról, hogy a legfontosabb dolgok rendben legyenek. Ma (augusztus 17. – a szerk.), a tábor zárásának egy hetes jubileumán 8 olyan gyermek is részt vett a földvári szentmisén, akik egyébként nem, vagy csak ritkán jártak mostanában templomba. Mindannyian táborozók voltak – imádkozzunk, hogy amit Isten megkezdett bennük, azt folytassa is!
Kovácsik Anti (ifj.)
A tiszaföldvári búcsún is szép számmal megjelentünk, majd a Szolnokra tartó autóbuszt is jól feltöltöttük augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén. A búcsúi szentmisén is elhangoztak ifjúsági énekek, de utána a templom elé is kiálltunk picit énekelni. A Tisza-jelenséget az ünnepi szónok, Gruber László atya telefonnal kamerázta, aki beszédében kiemelte, hogy nagyon örül a sok fiatalnak a templomban és „ez a Váci Egyházmegye, Tiszaföldvár azért tudhat valamit”.
Szolnokon némi játék és utcabál mellett megnéztük – páran a belvárosi templom tornyából – a pazar tűzijátékot is. – a szerk.
Dél-dunás vendégünk, Blaschke Sebi így látott minket, a tábort: Nagyon érdekes több régióba ellátogatni. Megtapasztalni, hogy ugyanazt a lelkiséget hol, miként élik meg. Már tavaly is voltam a Tisza menti közösség táborában, és idén is lelkesen jöttem. Legnagyobb különbség a tagok életkorában látható. Sokkal fiatalabbak, mint a többi régióban. Az egész táborban volt egy játékosság, játszi könnyedség, amely vidám hangulatot kölcsönzött. A gyermekekkel együtt örültem, velük együtt dicsőítettem az Urat. Megláttam, hogy milyen értékesek, és mennyi jóság van bennük. Felszabadult jókedv sugárzott a táborból. Nagy öröm volt látni, ahogyan az idősebbek szívükön viselik, hogy a kicsik is jól érezzék magukat, és mindent megtettek ennek érdekében. Ők a mi programjainkra is ellátogatnak, velük is nagyon jó volt újra találkozni. Az egyházmegye fiataljai között a kapcsolat így egyre erősebb.
Köszönettel tartozunk a Kovácsik családnak, akik befogadtak minket otthonukba, a tiszaföldvári plébániára. Gondviselő Istenünk mellett hálásak vagyunk minden helyi segítő szolgálatáért. Köszönjük a hívek adományait, amelyekkel hozzájárultak a táborhoz.
<strong style="font-size: 20px;">KÉPEK</strong><span style="font-size: 20px;">
A tábor utolsó estéjén ezt a kis képösszeállítást vetítettük le:
Támogatóink:
