Az idei évben is megrendezésre került a Tiszamenti Nagyboldogasszony közösségének tábora, melyet Tiszaföldváron tartottak meg augusztus 11-től 16-ig.
Második Tiszás táboromra készülődtem, melyen már segítőként vettem részt. Nagy előkészületet igénylő program, bonyolult szervezések, egyeztetések láncolata, melynek én csak egy kis részletét láttam, és még ez is nagyon soknak tűnt. Az idei évben a járvány miatt különösen is oda kellett figyelnünk a higiéniára. A táborszervezők minden nehézséggel megküzdöttek, hogy az idei tiszás tábor a lehető legjobbra sikerüljön, hogy a résztvevők a földi kényelmeken túl, égi kegyelmekben is részesülhessenek.
A napi előadásokban az Eucharisztiában élő Krisztusról, az Ő szeretetéről, üdvözítő erejéről és Szentlelke működéséről hallhattunk. A kiscsoportos beszélgetéseken az előadásról folytathattuk tovább az elmélkedést és a bennünk felmerülő kérdésekre is választ kaphattunk.
Az idei tábort kevesebb nap alatt kellett lebonyolítanunk, de így is minden belefért, amit terveztünk. Voltunk strandon, métáztunk, koncertet hallgattunk, kézműveskedtünk, sorversenyeztünk, volt minden aminek lennie kell. A tábortüzet ugyan elmosta az eső, de minket közelebb hozott egymáshoz. Jó volt látni, ahogy mindenki összefogott az elázott sátrak és tárgyak mentésében.
A lelki programokból sem volt hiány. Számomra a legmeghatározóbb élmény a péntek esti közbenjáró ima volt. Különleges pillanat, amikor mindkét félnek megadatik a kegyelem, hogy kinyissa szívét és átadja a vezetést a Szentléleknek. Aki közbenjár a másikért olyan szavakat mond ki, olyan gesztusokat tesz, amire nekem, akiért imádkozik, szükségem volt. Teljes szívemből remélem, hogy azon az estén mások is megtapasztalhatták Isten szeretetét.
Minden táborból (még ha fizikailag fáradtan is), de lelkileg teljesen feltöltődve érek haza. Mindig tanulok valamit, mindig kapok útravalót. Az idei táborban a csendes szolgálat szépségét tapasztaltam meg. Azt, hogy mennyire jó a háttérben tevékenykedni. Úgy szolgálni a másikat, hogy nem is veszi észre. Nem vársz érte cserébe semmit, nem fényezed magad, nem dörgölöd az orra alá, hanem csak szép csendben hálát adsz, hogy segíthettél.
Ezzel a lelkülettel várom a jövő évet és az újabb (remélhetőleg már korlátozások nélküli) Tiszás tábort.
Egy lelkes táborozó
