Mert az ország közepén táborozni menő!

A Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség Pusztavacson táborozott július 23 és 28 között. Szent Ferenc nyomdokain haladva a szolgálat értékét jártuk körbe. Gyönyörű környezetben sátoroztunk Rákóczitelepen. Most hadd számoljunk be az élményekről két szemszögből, hiszen testvérrégiónkból a galga mentéből is szép számmal érkeztek közénk. Játékos váltogatással lássuk két oldalról a tábor eseményeit! 🙂

Forróság, homok és pillangók…

Ez az atmoszféra fogadott minket a tábor helyszínén. Egy fain kis tanyát tudhattunk magunkénak a hétre, aminél kívánni sem lehetett volna jobbat. Ebben a környezetbe köszöntöttük egymást kedd délelőtt. Kezdődhetett a sátorállítás, a közös játék, az ismerkedés az újakkal és régiekkel, egyszóval a DD-s TÁBOR.

Még a saját tábori élmények jártak a fejemben, mikor megérkeztem a DD-s táborba. A közösség felé nyitottan érkeztem, pihenni vágytam és feltöltődni, amit meg is kaptam. Voltak ismerősök, látásból már látott arcok, sosem látott új emberek. Kíváncsian vártam a hét eseményeit.

Lelkigyakorlatos táborunkban lelkileg töltődtünk, előadásokat hallgattunk és szentmiséken vettünk részt. A bűnbánati napon megtisztulhattunk, és a közbenjáróimán, mint minden évben, megtapasztalhattuk Isten személyes szeretetét. Napi mottóinkkal gyakorlatban éltük meg a szolgálat lelkületét. Mindez megadta a táborunk hangulatát.

Légy részese! – Szabadon! – Mi a SZÖSZ? – Lásd!

Mindenképp élményként marad meg számomra a közbenjáró imádságon tapasztalt ölelő szeretet, a hajnali fakultatív szentmise, a táborzáró és egyben búcsúi szentmise a kis kápolna tövében. Különösen jó volt meghallgatni a kapucinus atyákat, akik saját rendjükről és a ferencesekről meséltek.

A napok előrehaladtával egyre otthonosabban mozogtunk egymás közt. Sokat játszottunk, beszélgettünk, zenéltünk. A kiscsoportos beszélgetések alatt közel kerültünk egymáshoz, és az ismerkedést bőven volt időnk folytatni a szabadidőben. A csoportok bemutatására egyedi színdarabokat találtunk ki, amikben kiélhettük a kreativitásunkat. Az ötletes előadások, táncok, hozzájárultak a tábor felszabadult hangulatához.

Minden ebéd után kezdetét vette a chill, ami alatt kedvünk szerint játszhattunk, pihenhettünk vagy beszélgethettünk, de akár fürödhetünk is. Volt egy mesterséges tavunk, arra a célra, ha már nem bírnánk a hőséget. Nem volt elég mély az úszáshoz, de ugráláshoz, és ökörködéshez tökéletes volt.

SZIASZTOK! ITT VAN FERENC ÉS A NOVÍCIUSOK…
Ami felrázta minden napunkat az a színpadon előadott Pattanj Jézus volt, vagyis Ferenc és a bandája által megtanított tánc. Ezzel a köszöntéssel, és a táborozók végtagjait átmozgató zenével indítottuk reggelente. Vagyis: Üsd a gonosz! Rúgd a sátán! 🙂

Remek programokon és kreatív játékokon vehetünk részt. Az éjszakai számháború, a faluban elrejtett kapszulák keresgélése mind igazán izgalmas volt, ahogy az akadályverseny is, amik tájszó tippelős játék vagy a rovásírásfejtés elé állítottak minket. Az állomásokon okostelefonnal rögzítettük a feladatok megoldását. Minden feladat után kaptuk kis jutalmat, legyen az egy pohár kóla a helyi kocsmába, fagyizás vagy lovaglás.

Számomra minden táborban a személyes találkozások, beszélgetések, és a közös hülyülések maradnak meg leginkább. Rengeteget nevettünk, egymással és egymáson, és egyre inkább lehetett érezni, hogy összerázódik kis csapatunk. Kölcsönösen igyekeztünk egymás segítségére lenni. Éreztem, hogy lelkileg töltődöm, és hogy köztetek otthon vagyok. Nagyon hálás vagyok mindenkinek az egész hétért.

A tábor elején még lehet, hogy volt bennem kezdeti hasonlítgatás, de ez lassan meg is szűnt. Köszönöm a DD-s élményt, hogy veletek lehettem és pihenhettem, megtapasztalhattam itt is a mentés lelkületet, a ti egyediségeteket.

Köszönet a táborért és értetek!

Varga Eszter, Blaschke Sebestyén

A csoportképre kattintva érhetitek el a fotóalbumot.