Élménybeszámoló:
Noha kék ibolyát nem láttam (főleg olyat nem ami el akart volna hervadni) mégis sok mesélni valóm volt az itthoniak számára, miután hazatértem egy hét medjugorjei kiruccanás után.
Akkor kezdem is az indulásunk napjával, amely a Haller téri templom előtt történt. Az izgalmak már ekkor jelentkezni kezdtek, hiszen a négy, magyarokat transzportáló buszból kettőnek se hírét se hamvát nem láttuk az indulás tervezett időpontjában, mivel 2 különböző autópályán két különböző baleset is történt így a tervezett 9-10 órai indulás helyett 11 óra tájban sikerült csak elindulnunk, de addig legalább mindannyian elmehettünk WC-re…
A busz kellemes társasága és a tájak szépsége hamar elhozta a 14 órás buszút végét… Medjugorje és a Szűzanya kegyelmeit.
Már az első nap volt valami… valami varázslatos és megfoghatatlan dolog a levegőben. Az 50 ezres nézőközönség, az énekek, a szentmise és a szentségimádás mind-mind egy egyedien különleges atmoszférát teremtett. Hamarosan kézzel foghatóvá váltak a kegyelmek amikkel Medjugorje várta az odalátogató zarándokokat. A napok szinte egy gyorsvonat sebességének kétszeresével suhantak el mellettünk. Hallgattunk előadásokat, tanúságtételeket, énekeltünk dalokat (én mondom fantasztikus zenéket produkált a helyi énekkar) 50ezren ünnepeltük a szentmisét, imádkoztuk a rózsafűzért, és IGEN!! Gondolom most jön az a rész, hogy: „Rózsafüzér????? Úú micsoda unalmas egy óra lehetett!” Hát örömmel mondhatom, hogy én halálosan beleszerettem a rózsafüzérbe, mert nem unalmas!!! Sokkal inkább tápláló és életadó és öröm és tökjó és WOW és amúgy is höee!
Medjugorjéban minden megváltozik, minden új értelmet kap, mindent átértékelsz. Egy lelki felüdülés az életedben. És arról már szót sem merek ejteni, mekkora arcok vannak ottan, mert nem férne ki az oldalra!
Egyszóval leírhatatlan az egész, ezt nem olvasni kell, hanem megtapasztalni… Jövő nyáron újra lesz fesztivál… Gyere el;)!
Huszár Domi
