Gödöllő városának különleges vendége volt ma este Mieczysław Mokrzycki, Lemberg érseke személyében, akinek az Úr azt a megtisztelő feladatot adta, hogy majd’ egy évtizeden át II. János Pál pápa személyi titkára lehetett. A Főtisztelendő atya a holnapi máriabesnyői főbúcsúra érkezett, azonban előtte betért a Művészetek Házába, hogy egy beszélgetés keretében ossza meg élményeit, emlékeit, anekdotáit a nemrég szentté avatott egyházfőről.
Az ukrajnai Lemberg (Lviv) 2007-ben kinevezett érseke, aki 1996 óta 9 éven át szolgált II. János Pál pápa mellett, Hugyecz János gödöllői plébános kérdésére válaszolva felidézte, milyen ember volt valójában a 27 éven át regnáló egyházfő. Az egykori pápához hasonlóan mély nyugalmat árasztó érsek szavai szerint II. János Pál egyszerű és közvetlen ember volt, ám igen erős akaratú, aki nem ijedt meg az olykor szemtelennek tűnő újságírói kérdésektől sem, és frappánsan kivágta magát.
Köztudott, hogy a pápa nem csupán a lelkét, hanem a testét is gondosan ápolta, rendszeresen túrázott, futott, úszott, sőt az 1990-es évek közepéig gyakran síelt is, amikor egy csípősérülés miatt többé már nem állhatott lécre. A valaha volt talán legsportosabb pápánknak ezt követően igen hiányzott a mozgás, így nyári szabadsága alatt gyakran megmártózott a Castel Gandolfó-i nyári rezidenciájában általa építtetett úszómedencében, amit a pimasz fotósok gyakran lencsevégre is kaptak.
Egy alkalommal repülőn tartott sajtóértekezletet, amikor az egyik újságíró megkérdezte, hogy nem tartja-e luxusnak azt, hogy míg a világban milliók éheznek, a pápa saját medencét tart fenn. II. János Pál nem jött zavarba, hanem sorolni kezdte azon pápák neveit, akik idő előtt mentek el, élükön elődjével, I. János Pál pápával, aki mindössze 33 napig ülhetett Szent Péter trónusán. Majd hozzátette, hogy egyszer megkérdezte az illetékeseket, hogy mennyibe kerül egy pápaválasztó konklávé, az újságírónak pedig ezt mondta: higgye el, költséghatékonyabb egy egészséges pápa egy medencével, mint a konklávé.
Az Érsek Úr beszámolójában a szent pápa napirendjébe is betekintést nyújtott, elmondása szerint II. János Pál minden egyes nap 5:15-kor kelt fel, a reggeli imádság és a reggeli elfogyasztását követően az aznap megjelent újságokat bújta, majd 11:00 és 13:00 között magánkihallgatásokat tartott. Az ezután következő ebéd után fél óra sziesztát engedett meg maga számára, majd egészen 22:30-ig dolgozott. A nagy munkabírású pápa sokat követelt magától, ám munkatársaitól is, egykori személyi titkára szerint ezért is voltak olyan mozgalmasak vatikáni évei.
A még csupán 53 éves Főtisztelendő atya visszaemlékezései szerint kispap korában arról beszélgetett társaival, hogy vajon hogyan születnek a tucatszámra megjelenő enciklikák, mert az kizárt dolog, hogy mindegyikben részt vállaljon a pápa. Évekkel később bebizonyosodhatott számára, hogy II. János Pál valóban mindegyikben otthagyta keze nyomát, sőt beszédeit is egytől-egyig saját maga fogalmazta, mégpedig lengyelül és kézzel írva. (Regnálásának utolsó éveiben természetesen változott ez a formula, és segítettek neki, valamint a diktálás lehetőségét is gyakorta kihasználta.) Az Érsek Úr szavaiból azt is megtudhattuk, hogy a szent egyházfő semmit sem hagyott az utolsó pillanatra, sőt két hónappal előre dolgozott.
A beszélgetés során szó esett a néhai pápa egészségéről, valamint életének utolsó napjairól is. Mieczysław Mokrzycki elmondta, regnálásának évei tele voltak egészségügyi szenvedéssel, s ez különösen igaz az 1981-es merényletet követő időszakra. 1981. május 13-án ugyanis egy Mehmet Ali Agca nevű török férfi 9 milliméteres lőfegyverével súlyosan megsebesítette. Az egykori személyi titkár szavai szerint a fiatal, de profi merénylő egyszerűen nem hitte el, mi ként lehetséges, hogy a pápa él, ugyanis a testébe belefúródó két golyónak olyan szerveket kellett volna érintenie, amibe bizonyosan belehal. Ő azonban túlélte. A börtönben az egyházfő látogatásai alkalmával meg is kérdezte tőle, miként lehetséges mindez. II. János Pál a Fatimei Szűzanya közbenjárásának tudta be a szerencsés megmenekülést, s ajándékként tekintett az 1981 után következő éveire.
Karol Wojtyla nagy türelemmel viselte az életében egyre sűrűsödő műtéti beavatkozásokat és a fájdalmas vizsgálatokat. Mieczysław Mokrzycki egy különös esetet kiemelt: a pápa egy alkalommal influenzás tünetekkel, magas lázzal, heveny légúti és gégegörcsökkel került a római Gemelli klinikára, ahol a kezelések ellenére nem javult állapota, s a fulladásos tünetek szükségessé tették a gégemetszést. A mindössze félórás beavatkozás azonban súlyos következményekkel járt a számára: nem tudott beszélni. A műtét után a néma pápa papírt és tollat kért, s írni kezdett. A személyi titkára vette el tőle a cédulát, és – elmondása szerint – alig hitt a szemének, amikor kibetűzte a nehezen olvasható, kétségbeesett szavakat: „mit tettetek velem?” Ám a szomorú pápa hozzáírta pápai jelmondatát is: „totus tuus”, vagyis „egészen a Tied”. Később újra kellett tanulnia beszélni és enni is. Mindezt a legnagyobb türelemmel tette.
2005. március 31-én, csütörtökön egy fertőzés következtében II. János Pál pápa belázasodott, orvosai tudták, már nincs sok hátra neki. Mivel a vatikáni orvosi felszerelések elégségesnek bizonyultak, nem szállították kórházba. Szenvedéseit nagy nyugalommal viselte, s az Érsek Úr visszaemlékezései szerint sokat mosolygott, azonban gyakran sírva is fakadt. Megmondták neki, hogy a Szent Péter téren több tízezres tömeg virraszt és imádkozik érte, ez szemlátomást erőt adott neki, s ezt suttogta: „eddig én mentem hozzájuk, most ők jönnek hozzám”. Két nappal később – miután elbúcsúztak tőle az érsekek, az ápolói, valamint a közeli munkatársai – délután négy óra felé elszenderedett, este 21:37-kor pedig végleg kilehelte lelkét.
Kulcsár Ádám
