Egy lány az önbizalomhiány mögött – Interjú Gersei Csengével

A szépség sebei – Cikksorozatzáró

(4. rész)

Egy nagyon különleges fiatal lányt kértünk fel, hogy ossza meg velünk gondolatait a „Szépség Sebeivel” kapcsolatban. Gersei Csenge – az anorexiából kigyógyult instagram blogger – saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen érzés az, amikor a vonzó látszat mögött üresség gyötör.

 

„Talán úgy lehetne legpontosabban megfogalmazni ezt a fajta betegséget, az étkezési zavart, ennek egyik fajtáját, az anorexiát, hogy olyan érzés, mintha egy kisördög mindig a válladon ülne, és felülbírálja döntéseidet, és nem hagyja, hogy emberi érzéseid szerint cselekedj. Azt veszi el egy lánytól, ami a legnagyobb értéke, a nőiességét. Hiszen a nőiesség egy természetes, belülről fakadó fény, ami nemcsak a nők, de a férfiak számára is elengedhetetlen. Azt gondolom, hogy a férfiak nem tudnak boldogok, lenni egy olyan világban, ahol a nők nem nőiesek. Amikor a befogadó energiák, melyek a nőkre jellemzőek, átfordulnak visszatartó, elzáró, merev rendbe, akkor a nő önmaga ismeretének a hiányában nem tudja megélni azt, amire Isten teremtette. Ez a feladata pedig az egyik legszentebb dolog.” (Tamásfalvi Hanna)

 

 

 Szívecske a lattén, mosoly a szelfin, kezdődhet is az interjú a 21. század etikettje szerint!

 

 Azok kedvéért, akik még nem ismernek, vagy nem követik figyelemmel a blogodat, mondanál pár szót magadról?

Csenge: Másodéves pszichológushallgató vagyok itt, Budapesten. Másfél éve kezdtem el a blogomat, ami igazából a kiegészítése annak a missziónak, amit én folytatok. Előadásokat tartok különböző témákban, mint az önismeret, önértékelés, illetve hogyan tudunk jó kapcsolatban lenni magunkkal, és másokkal, a saját példámon és bizonyságtételemen keresztül. A blogot azért kezdtem el írni, mert az előadásaimban csak annyi időm van, hogy elmondjam, mennyire fontos az, hogy szeressük magunkat, de arra nincs idő, hogy hogyan. Ezért kezdtem el a blogomat, hogy megmutassam, hogy a saját magunk felé táplált mindennapos szeretet lehetséges, rengeteg küzdés, de semmi sem lehetetlen.

Pár szóval a múltaddal kapcsolatban elmondanád, hogyan kezdődött nálad a testképzavar?

 Csenge: Én egy elég maximalista, érzékeny és mindenkinek megfelelni vágyó lány vagyok, ami már alapjában véve egy jó táptalajt szolgáltatott az egész mentális betegségnek. Általános iskolában piszkáltak az alakom miatt, ezért felsőben iskolát váltottam, de a sebek megmaradtak bennem, és azért, hogy ne kapjak több sebet, elkezdtem magamat másokhoz mérni, mert azt gondoltam, hogy ha olyan leszek, mint a többi lány, akkor abbamarad a sok bántás, és végre akkor majd megfelelek. Elégedetlen voltam a külsőmmel, nem tetszett, ahogy kinézek, ahogy a ruhák álltak rajtam. Nem éreztem elég vékonynak és szépnek magamat. Nem éreztem magam olyannak, mint a többi lány.

Milyen sértések fájtak a legjobban?

 Csenge: Volt, amikor mentem haza biciklivel és úgy szólt meg egy évfolyamtársam. Egy bulin pedig egy focista osztálytársam azt mondta rám, hogy bálna vagyok. Az nagyon fájt… évekig azt a szót sem tudtam kimondani, hogy „bálna”. De a betegség a sértések után lassan alakult ki, amikor már teljesen normális alakom volt, és magamnak akartam tökéletesen megfelelni.

Hogy döbbentél rá, hogy nincs minden rendben veled? Te vetted észre, vagy valaki más?

Csenge: A nagyszüleimnek, a szüleimnek, és az egyik barátnőmnek tűnt fel a dolog. A szüleim vittek el a terápiára, ahol aztán sok segítséget kaptam.

Amikor szembesítettek azzal, hogy beteg vagy, az lesokkolt?

 Csenge: Igen, emlékszem, hogy ültem a kanapén, és egyszer csak azt éreztem, hogy alig kapok levegőt. Utána kezdődtek a vizsgálatok, vérvétel, ultrahang, EKG és minden más. Nagyon nehéz időszak volt.

Mennyi idő alatt gyógyultál meg?

 Csenge: Testileg 1-2 év, amíg a súlyom ismét normális lett, de mentálisan kb. 5 év.

Szóval nem a közösségi média hatására lettél anorexiás?

 Csenge: Szerencsére én még abba a generációba tartozok, akiket fiatal korukban még az Instagram, Facebook nem tudott befolyásolni. A rossz gondolataim inkább a társas összehasonlításon alapultak.

Azokkal, akik régebben bántottak, tartod a kapcsolatot?

 Csenge: Igen. Én könnyen megbocsájtok, bár, ha magamról van szó… ott még sokat kell fejlődnöm. Azt vallom, hogy nincsen rossz ember, csak magányos, félelemmel teli és érzelmileg instabil ember van. Tökéletlen, mint Te vagy én. És ilyenkor elég sok minden rosszat el tudunk ám követni… A bűnös embert érzelmileg sebzettnek látom, és ezért nem sorolom be őket fekete-fehér kategóriákba. Ha megbántanak, nyilván rosszul esik, haragszom is egy ideig, de utána elengedem és továbblépek.

 

 

 

Az Istenkapcsolatod hogyan változott az évek során?

 Csenge: Amikor elkezdődött a betegségem, akkor elfordultam Istentől, de éreztem, hogy hiányzik és a terápia nem tudja betölteni azt az űrt a szívemben, ami Istenért kiált. Egyik este feküdtem az ágyamban kimerülten, tudtam, hogy valami fontos hiányzik, és ekkor hívtam be Istent ismét az életembe. Bár még most is vannak olyan pillanatok, amikor eltávolodok Istentől, és úgy érzem, nem érdemlem meg a szeretetét. A megbocsájtás kapcsán gondolkoztam arról pont a napokban, hogyha magamnak nem tudok megbocsájtani, akkor vajon elfogadtam-e valamikor is teljesen Isten megbocsájtását rám nézve?! Szóval ilyen kérdések merülnek fel bennem azok után is, hogy van egy erős Istenkapcsolatom. Hullámvölgyek mindig lesznek az ember életében, ezért fontos, hogy folyamatosan építsük és ápoljuk a saját, személyes hitünket.

Tehát ahogy önmagadhoz visszataláltál, úgy találtál vissza Istenhez is?

 Csenge: Igen, és ez szerintem nagyon összefügg! Sokan mondják, hogy olyan az Istenképünk, amilyen az apaképünk. Én azonban hozzátenném, hogy szerintem amilyen a kapcsolatunk saját magunkkal, olyan a kapcsolatunk Istennel is.

Hogyan fordulsz Istenhez?

 Csenge: Nekem nagyon sokat ad a dicsőítés, de sokszor megtalálom Őt a természet szépségében is. A Bibliát olvasva néha felmerül bennem a kérdés, hogy akkor most Isten szeret, vagy elvár, vagy mindkettő? Hogy is van ez? De a csendben mindig választ kapok tőle.

Amikor elkezdted a missziót, számítottál arra, hogy ilyen nagy „karriert” fogsz befutni?

 Csenge: Nem, egyáltalán nem. Arra gondoltam, hogy ha már egyetlen emberen tudok segíteni, az is elég, és megérte elkezdenem. Közben a mustármagból egy egész fa nőtt ki, és Isten folyamatosan adja a lehetőséget, amiért nagyon hálás vagyok. Sose gondoltam volna, hogy én, mint tökéletlen ember, Isten cserépedénye lehetek, de már tudom, hogy Isten soha nem alkot selejtet és nem csak az enyémmel, MINDEN ember életével célja van!

Hogyan készülsz az előadásokra? A pszichológiai tudásodat is beépíted ezekbe?

 Csenge: A pszichológiai tudásommal még óvatos vagyok, hiszen nemrég kezdtem csak el tanulni. Az előadásokra általában egyedül szoktam készülni, beleásom magam a témába, olvasok róla, és próbálom a személyes tapasztalataimat is beleépíteni, hiszen ez a tanúságtételem célja.

Írásban, vagy szóban tudsz könnyebben megnyílni?

Csenge: Gondolhatják az emberek, hogy nekem jól megy a beszéd, ha megnézik korábbi előadásaimat, de ezek igazából azért sikerültek jól, mert én előtte megírom őket, ezerszer átgondolva a témát. Szóval írásban egyértelműen könnyebb megnyílnom.

Ezért is kezdtem el blogolni, és nem Youtube videózni. Többen mondták, hogy inkább videózzak, hisz „… manapság ki fog elolvasni ennyi betűt?”, de én nem vagyok az a típus, aki kiáll a kamera elé és beszél, inkább előtte átgondolom és írok!

Előfordult már, hogy támadások értek?

Csenge: Hát hogyne! Amit megtanultam ez alatt az egy év alatt, az, hogy rosszakarók, és olyanok, akik nem értenek velem egyet, mindig lesznek. Amikor elkezdtem, még az ismerőseim közül is voltak, akik nem értették, hogy miért csinálom, és ez nagyon rosszul esett, hogy még ők sem értenek. Követőim részéről is kapok néha olyan hozzászólásokat, amik megkérdőjelezik hitelességemet, vagy keresztényi erkölcsömet. Van, hogy elgondolkozom, hogy van-e alapja ezeknek a megjegyzéseknek, de ameddig azt érzem, hogy önazonos és Istennek tetsző, amit csinálok, addig nincs probléma.

Honnan szerzed az önbizalmadat, az erődet? Istenhez fordulsz, családodhoz, vagy írsz?

Csenge: Az írás sokat segít. Ha mégis elbizonytalanodok, akkor azt megbeszélem a közeli barátaimmal és ők támogatnak. A vízióm egyébként elég konkrét: abban, hogy én mit csinálok a blogon, abban nem tudnak egykönnyen megingatni, főleg, mert az indíttatás Föntről jön.

Szabadidődben mire jut még időd?

Csenge: Énekelni tanulok, minden héten egy órát, és nagyon élvezem. Az az idő csak az enyém, közben kikapcsolódok és felszabadulok.

Nem gondoltál arra, hogy beépíted a zenét az előadásaidba?

Csenge: Ha lenne rá lehetőségem belevinném. Gondoltam rá, hogy a blogra teszek ki videót, de ez majd még kialakul, tervbe van véve.

 Kértük Csengét, hogy ajánljon nekünk dalt, ami számára sokat jelent. Nem lehetett zavarba hozni kérdésünkkel, két dalt is kaptunk tőle.

Mit üzensz zárásképp a fiataloknak?

 Csenge: Oda kell rá figyelnünk, hogy amit kimondunk, az hatást gyakorol a másikra. Mindenki önmagát keresi, de sokan rossz helyen. Nem gondolunk abba bele, hogy amit pl. az Instagramon látunk, az nem a valóság, és önmagunkat nem másokhoz hasonlítva találjuk meg. Isten akarja, hogy itt legyünk, és célja van velünk, de mindenkit valami más szerep betöltésére szánt. A tehetséget magunkban kell kibontakoztatni. Remélem a jövőben többeknek sikerülni fog. Ha rájönnek a fiatalok, hogy életüknek célja van, és ezért értékesek, közelebb jutnak Istenhez, és az Ő nekik szánt tervéhez is.

Nagy öröm volt számunkra találkozni Csengével, hiszen Ő „lesöpörte az ördögöt a válláról”, meggyógyult, és rátalált saját hivatására. A megfelelési kényszer lehullt, és itt van előttünk egy tiszta szív, tele elhivatottsággal és erővel, hogy segítsen meggyógyítani a világ szépségének a sebét.

Írta, és az interjút készítette: Tamásfalvi Hanna és Blaschke Sebestyén

Fotókat készítette: Pesti Dóra

(A Nyitott Fül csapata: Blaskó Rebeka,Blaschke Sebestyén,Dudás Bernadett, Kis Domonkos, Kasza Boglárka, Nyulas Tamás, Ponyi Ferenc, Tamásfalvi Hanna, Kis Dalma Róza )

KERESSETEK MINKET INSTAGRAMMON IS!

@nyitottful