Keresztény fiatal olvashat-e antik szerzőket? – ez volt egy 4. századi egyházatya fiataljainak kérdése. Hiszen abba néha nem keresztény tartalmakról, az istenek bűnös magatartásáról, durvaságáról, vad szenvedélyeiről van szó. Nagy Szent Bazil így ír róla: A világban kell élni, de nem ebből a világból valók a keresztények, ezért ezekhez óvatosan kell közeledniük, mint a méhecskéknek. Az értéket kell keresni bennük. Azokat a fejezeteket, oldalakat kell keresni, amik értékesek; ahogy a méhecske rászáll a világra és kiveszi belőle a mézet, a mérget pedig ott hagyja. Nekünk is így kell kiválasztó funkciót beindítani a tekintetünkben, a gondolkodásunkban.
Mik azok a gondolatok, amik mérget tartalmaznak, mik azok a hatások, amik negatívan hatnak ránk. Melyik oldalakat, képeket nézem meg az interneten és melyiket nem, mikor kell tudnom elkapcsolni a filmet vagy egy felugró ablakot. Van, amikor nemet kell mondanunk, amikor fel kell állítani egy határt (el kell jönni valahonnan pl. buliból, tévé, internet elől), és vannak olyan helyzetek, amikor felszabadulhatunk. Ezért fontos olyan keresztény bulikultúrát kialakítani, ahol ez nem probléma. Ahol biztonságban érezhetjük magunkat.
Régióinknak és egyházmegyénk ifjúságának, mente missziónak a lelkisége, hogy Krisztus van a középpontban, és őhozzá legközelebb az Eucharisztiában lehetünk. És akkor élünk vele, hogy ha két mise között az életünk is istentisztelet lesz, ha életünkben Isten országát éljük és keressük. A nyári táboroknak is van ilyen Isten országa jellege, vagy minden Isten országa vagy semmi sem az. Ennek a tábornak minden szelete (mosogatás, strandolás, focizás, imádság, templomi szolgálatok) Istenről szól, vagy semmi sem szól róla hitelesen. Életünknek ne legyen olyan szelete, amiből kizárjuk az Istent, ahol nem Ő az Úr. Vagy éljük az Isten országát, vagy nem. Hát éljük!
