Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget és így szólt hozzá:
– Verj be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, amikor elveszíted a türelmedet, összeveszel valakivel, vagy valami rosszat mondasz valakiről.
Az első nap 37 szöget vert be a fiú a kerítésbe. A következő hetekben lassan megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Végül elérkezett az a nap is, amikor a fiúnak egyetlen szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához és elújságolta neki a jó hírt. Az apa örült és a következőkre kérte fiát:
– Húzz ki egy szöget minden egyes nap, amikor nem vesztetted el a türelmedet és nem veszekedtél senkivel, nem mondtál rosszat senkiről.
Teltek-múltak a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az utolsó szeget is a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
– Fiam, szépen viselkedtél, büszke vagyok rád, hogy így megváltoztál. De gyere közelebb, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakiről, megsebzed őt. Egy ugyanolyan sebet hagysz az ő lelkében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb örökre ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi.
Nagyon nehéz „meg-nem-történtté”tenni a meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A kiengesztelődés és megbocsátás titka az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.
