A Dél-Duna mente július 25-30-ig tartó táborában ünnepelte 10. jubileumát. Ez alkalommal visszatértünk az első táborunk színhelyére Dunaharasztiba. Milyen véletlen, hogy pont ezen a kerek évfordulón éppen Szűz Máriáé a központi szerep. Nem is tudtunk volna jobban hálát adni a az elmúlt évekért, mint egy ilyen jól sikerült táborral.
Hogy bepillanthassatok a kulisszák mögé, kezdésnek fogadjátok szeretettel egy újdonsült Kisebb Tesónk bemutatkozó írását:
„Július 24-e reggelén sok fiatal gyülekezett a plébánián Dunaharasztiban. Megkezdődtek az előkészületek a Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség idei táborára, amit már az egész közösség izgalommal várt. Idén sok új Kisebb Tesóval (szervezéseben részvevő, önkéntes segítők) bővült a társaság, az előtáborból már mi is kivehettük a részünket. Ezalatt a két nap alatt megpróbáltunk előkészülni a később érkező táborozók fogadására. Meghallgathattuk az előadásokat és segíthettük gondolatainkkal az előadókat, és a sok más dolog mellett próbáltuk még otthonosabbá tenni a táborhelyet. Együttműködő, jól megszervezett csapatnak lehettem én is része, és örültem, hogy részt vehettem az előkészületekben is. 🙂
A tábor első napján korán reggel már elkezdtek beszivárogni az emberek a plébánia kapuján (még hamarabb, mint számítottunk rá 😀 ), ezért a regisztrációt villámsebességgel kellett megnyitni. Délelőtt lebonyolítottuk a regisztrációt, míg a fiúk a sátrakat próbálták felhúzni az udvaron. Amikor megérkeztek a táborozók, egy nyitószentmisén vettünk részt, hogy ráhangolódjunk a táborra lelkiekben is. A szentmise után egy játék keretein belül megkerestük a kiscsoportunk tagjait és vezetőit, majd megtartottuk az első kiscsoportos beszélgetést, ahol megismerkedhettünk az új, vagy még nem olyan jól ismert táborozókkal. A beszélgetés és ismerkedés alatt mindenki elkészítette a saját rózsafüzérét, melynek központi szerepe volt a héten. A kiscsoport végeztével beosztottak minket családokhoz, ahol egész héten érezhettük a helyiek vendégszeretetét. Itt tisztálkodhattunk és vacsorázhattunk. Amint a megbeszélt időpontra visszaérkeztünk, kimentünk a parkba, ahol egy játékot játszottunk. A kiscsoportok egymás ellen versenyeztek, hogy ki teljesíti előbb az akadálypályát a saját Petijével (játék bábuja) karöltve. Igen jól szórakoztunk és szerintem mindenki kellemesen el is fáradt az esti futkározásban. Ezután visszatértünk a táborba, ahol megtartottuk az esti imát, majd mindenki megkezdte a készülődést a lefekvéshez. Sajnos nekem másnap haza kellett mennem a táborból, de örülök, hogy részt vehettem az előkészületekben.” (Kongrácz Katica)
Akkor vágjunk bele!:)
Aki járt már köztünk, az tudja, hogy milyen is a DD-s hangulat. Amellett, hogy lelkigyakorlatos táborunk egyik célja, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, már az első napokban érzékelni lehetett, hogy szerető közegben vagyunk. A lelki programok között a nyári táborhoz hozzátartozó szabadidős programok sem maradhattak el. Sport, zenélés, tánc, játékok, vicces színdarabok, csak sorolni lehet, hogy mennyi szórakoztató programban lehetett részünk. Ezek csak segítették, hogy megszabaduljunk a mindennapi terhektől, és lelkileg épülhessünk.
Mi volt a téma?
Táborunk lelki ívét Szűz Mária anyai szerepe adta. Az Istentől kapott küldetésére építve végigjártuk, miként változik feladata a megváltás tervében: alávetve magát Isten akaratának, a kegyelemmel telt anyaságból Jézus nyilvános működése alatt fel kellett nőnie a tanítványi szerepbe; fiával együtt végig szenvedte a keresztutat és kínhalálát; majd elcsendesedve imahátteret biztosít az apostoloknak az egyház szervezéséhez. Hogy szívünkbe tudjuk fogadni, minden nap szentmisén vettünk részt, és imádkoztuk a rózsafüzért.
Idén is fiatalosan tudtuk feldolgozni és átadni a lelki tartalmat. Még sehol sem láttam, hogy kertmoziban, pop cornozás közben tanuljunk Szűz Máriáról. Pedig a Fatimai jelenéseket feldolgozó filmezés sem volt másképp. 🙂
De mitől volt jubileumi?
Idén ünnepeltük a 10. táborunkat. Az egész hét ennek a szellemében telt. Aki olyan régi motoros, mint én, annak különösen érdekes volt, hiszen nem kerülhettük el a bejáratnál kiállított képeket, régi emlékeket. A pénteki szentmisénket Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök tartotta, aki meglátogatott minket ebből a jeles alkalomból. Szombatra a nosztalgiázás jegyében lehívtuk azokat a – sok esetben már családos tagokat – akik ott voltak az első dunaharaszti táborban. Velük együtt ünnepeltük az évfordulót!
És amitől felejthetetlen volt: 🙂
Személyesen tapasztaltam, hogy a tábor előre haladtával csak növekedett a nyitottságom -egyre többet mosolygok, egyre több kellemes és tartalmas beszélgetésem van, a nevetésben, tekintetekben rátalálok a többiekre és Istenre. Folyamatosan oldódok fel! Remélem, hogy ezt tovább tudom hordozni magamban, és mihamarabb újra látjuk egymást. A mindennapos rózsafüzér pedig napi rutinommá vált. 🙂
Tavaly a Jézus-táborunk után nem is lehetett volna jobban folytatni a dél-dunás táborok történetét, mint a régiónk és az egész egyházmegye ifjúsági életéért közbenjáró Szűz Anyával. Csak vele lehetett ilyen szép a 10. jubileumunk!
A csoportképre kattintva érhetitek el a fotóalbumot.
FEEDBACK
Alig értünk haza, máris megérkezett az első visszacsatolás. 🙂
Hálásan köszönjük minden részvevőnek, de legfőképpen a Szűz Anyának!
Blaschke Sebestyén
