A harmadik adventi gyertya meggyújtása után, de még a negyedik fellobbanása előtt, a roráték okozta álmatlanság és a karácsonyi ajándékvásárlás közepette, a vizsgaidőszak rémálmaiból felocsúdva felmerülhet bennünk a közelgő ünnep egyik legfontosabb „technikai” kérdése: habár minden év decemberének 25. napján emlékezünk Jézus Krisztus születésére, valójában melyik napon is látta meg a napvilágot a Megváltó?
A csekély számú biztos pont között egy dolgot bátran leszögezhetünk: kevés esély van arra, hogy december 25-én.
Valójában nem tudjuk a pontos dátumot, az ókorban is csupán találgatások voltak róla. Egyes vélemények szerint Jézus december 20-án született, a koptok április 18-19-ére esküdtek, míg mások szerint november 25-én, sőt egyes elméletek szerint Vízkeresztkor, azaz január 6-án látta meg a napvilágot.
A korai időkben a vallásüldözések sajnálatos módon igencsak lefoglalták az őskeresztényeket, mintsem ilyen „apróságokon” agyaljanak. A negyedik században azonban beköszöntött a Római Birodalomra a hőn áhított vallásbéke, s a niceai zsinat során előkerült a születési kérdés, hiszen mindenféleképpen illendőnek tartották megünnepelni a jeles napot.
Az egyházatyák végül december 25-ében állapodtak meg, ami zseniális húzásnak bizonyult két szempontból is.
Egyrészt 25-e a téli napforduló napja volt, ezen éjjel után egyre hosszabbodnak a nappalok, s rövidül a sötétség időtartama, ami remekül szimbolizálja Jézus személyét: azt, aki az emberiség bűneiért fényként küzd majd meg a sötétséggel, elhozva a reményt. Ezen a ponton bizonyára felhorkant minden jóérzésű csillagász, s habzó szájjal mutogat a naptárra, miszerint a téli napforduló köztudottan december 20/21-én van. Igazuk is van. Azonban akkoriban még javában a Julianus-naptárt használták, amely szerint az év legsötétebb napja december 25-ére esett.
Másrészt azért is volt ésszerű, okos és egyben kényelmes döntés I. (Szent) Gyula pápa 350-ben kiadott rendelete, mivel egy ismert és „kiépített” pogány ünnepre telepedett rá a karácsony: az ún. Mithrász-kultuszra, amely az ókor végére széles körben elterjedt a Római Birodalomban, s december 25-én a napisten újjászületését ünnepelte. Így az ünnepet elég volt pusztán új, keresztény tartalommal feltölteni. Hogy a vallási kultúrák közti keveredés miatt történt ez, vagy a keresztények tudatosan megpróbálták átvenni Sol Invictus ünnepének szerepét, nem tudni pontosan, ám annyi bizonyos, hogy a karácsony megünneplése hihetetlen gyorsasággal terjedt, s mára milliárdok életében játszik meghatározó szerepet.
Kulcsár Ádám
