A nyári táborunk utáni első találkozónkra Kartalon került sor október 12-én. Már az előregisztráción kiderült, hogy szép számmal össze fogunk gyűlni, mégis meglepett, hogy a találkozón ennyire sokan részt vettek. Külön öröm volt látni, hogy a régi, ismert arcok mellett, sokan most először látogattak el galgás eseményre, és úgy gondolom, egy elég pozitív élménnyel gazdagodva távozhattak.
Bár természetesen a szervezésen is sok múlik, mindenki tudja, hogy még ha mindent is megteszünk egy cél elérésének érdekében, vannak olyan dolgok, amiket csak a Jóisten kegyelme képes véghez vinni. Két fontos körülményt emelnék ki, amiben különösen éreztem a szeretetét. Az első a jó idő volt, mert bár már október közepén jártunk, mégis sütött szinte egész nap a nap, így lehetőségünk volt kint, a szabadban is lenni, beszélgetni, enni és métázni.
A másik ilyen ajándék a helyi erők voltak. Mivel a Galgának nincs saját helye, sok dologban azokra kell hagyatkoznunk, akik ismerik a terepet. Kartalon már a találkozó előtt rengeteg süti érkezett az egyházközség családjaitól, de a program lebonyolításából is lelkesen és odaadóan kivették a részüket. Az ebédet ők főzték és osztották ki, illetve a fiatalok segítettek a regisztrációban és aktívan részt vettek a programokon.
Az előadás címe (Kérjétek az aratás Urát) Jézus egyik példabeszédére utal, amiben egy gazda munkásokat hív a földje művelésére. Regi, Laura és Lojek előadásában arról hallhattunk, hogyan lehetünk mi is munkások, akiket Jézus hív az országának művelésére. Fontos belátnunk, hogy bár a Jóisten rengeteg kegyelemmel halmoz el minket, muszáj nekünk is beletennünk a magunkét, és talentumainkat nem szabad elásnunk, hanem azokat aktívan felhasználva ki kell lépnünk a komfort zónánkból, és mernünk kell odalépni másokhoz. Az előadók azt is kiemelték, hogy
Isten nem várja el, hogy tökéletesek legyünk, de azt igen, hogy az evangélium vonzerejével, illetve a saját életünk tanúságtételével hirdessük az ő országát.
A kiscsoportos beszélgetések nálunk rendkívül személyes hangulatban teltek.
Jó volt látni, hogy olyan fiatalok, akik közül a legtöbben most látták először egymást, képesek bátran és érthetően megfogalmazni érzelmeiket és gondolataikat.
Ahogy az előadásból is láthattuk, egymás példáján, egymástól tanulhatunk a legtöbbet, és én is sok tapasztalatot vittem haza ezekből a beszélgetésekből.
A nap többi része is izgalmasan telt. Reggel egy rövid zenés és elmélkedős szentségimádással nyitottunk, délután pedig, ahogy már említettem, a közös métázásra került sor. Először kicsit izgultam a szép kabátom és a fehér farmerem miatt, de a jó társaság és hangulat teljesen beszippantott, és szerintem a nap egyik fénypontja volt a játék. Este teával készültek számunkra a helyiek, amit kötetlen beszélgetés és társasozásmellett fogyasztottunk el. A nap zárásaként részt vettünk a helyi előesti szentmisén.
Összességében nekem és szerintem sokaknak jól esett egy kicsit kiszakadni az évkezdés rohanásából, a találkozón úgy érzem testileg is, de természetesen főleg lelkileg fel tudtunk töltődni. Úgy gondolom, hogy ez az évkezdés nagy reményt adott a közösség idei évadjára nézve!
Az eseményen készült képek itt érhetők el.
