Az én Fatimám
Július 31-én portugáliai utunk 5. napján Fatimában voltunk. Nagyon vártam ezt a napot; a Szűzanyával való találkozást, az ottani légkört, hogy egy szent helyre megyünk. Coimbrában korán reggel találkoztunk a stadion előtt, hogy átvegyük a reggelinket. Közben a többi nemzetiségből érkező fiatal buszra szállt, hogy elinduljanak Lisszabon irányába, mi pedig Fatimába indultunk. Közel egy órás volt az út. Fatimába megérkezve, a kegyhely közelében ismerős szobrokat láthattunk, a fatimai jelenések három kisgyermekének, Lúciának, Ferencnek és Jácintának a szobrát.
Rengeteg turista, és zarándok sok-sok busszal érkezett a kegyhelyre. Mi először a bazilika előtti térre mentünk, ahol találkoztunk a többi magyar csoporttal, akikkel Coimbrában is együtt voltunk.
Elindultunk a jelenések helyére, ami egyben egy Magyar Keresztút is. (A Keresztút – Calvário Húngaro – a kommunizmus által sújtott Magyarország felszabadulásáért való könyörgést hivatott szimbolizálni, és egyben az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentős emlékhelyévé is vált. A tizenöt stációból álló Keresztút építését a Spanyolországba menekült, majd Fatimába zarándokolt Kardos Illés csanádi plébános kezdeményezte még 1956 előtt. A mozgalom további szervezésében, adományok gyűjtésében nagy szerepet játszott Kondor Lajos verbita szerzetes és Győrfy Albert plébános áldozatos munkája.)
Az első stáció előtt a néhány héttel korábban állított Mindszenty József bíboros szobránál egy csoportképet készítettünk.
A Mindszenty szobor portugál–magyar felirata Mindszenty bíboros 1972. október 13-i fatimai beszédének egy fontos mondatát idézi: „Portugálok (és) magyarok ápoljátok a népek szolidaritását szeretetben, megértésben, egymás segítésében.” A keresztutat Zsolt atya vezetésével jártuk végig, nagyon megható volt, mindenki átélte, hogy milyen csoda helyen is vagyunk.
A stációk között énekeltünk, közben mindenféle nemzetek előztek meg, különböző nyelveken imádkozva, zenével, dicsőítve. Érintettük a Szűzanya megjelenésének szobrát is. A kockaköves út végén pedig a Magyar Kálvária tetejére érkeztünk, ahol egy Szent Istvánról nevezett kápolna áll. Fent a kálvárián kicsit megpihentünk, de 3 órára le kellett érnünk a bazilika előtti térre, ahol az IVT-s zarándokoknak szentmisét mutattak be.
A téren egy különleges zarándoklatra lettünk figyelmesek, a kijelölt márványúton sokan térden csúszva tisztelegtek a Szűzanya előtt. A szentmise után elindultunk Lisszabonba. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy a coimbrai előtalálkozó és a lisszaboni főtalálkozó között ott lehettem Fatimában megpihenni a Szűzanyánál, és végigjárni Jézus keresztútját.
Kollár Péter
