ISTEN „BULIRA TEREMTETT”
A szentmise kapcsán, amikor a felajánlásról beszélünk, akkor tudatosítjuk, hogy a kenyér (nehézségeink) és a bor (örömeink) jelenti a mi életünket, amit a Szentmisében felajánlunk Jézusnak. Jézus az örömeinket is kéri, hogy jelen lehessen benne. Ha a szórakozásainkat Jézussal egyesülve éljük meg, és neki felajánljuk, akkor ő jelen tud lenni benne, feltéve, ha az ő akarata szerint éljük meg. De ha a világhoz hasonulunk, és mi is ugyanúgy szórakozunk, züllünk, akkor nem tud Jézus jelen lenni, mert Ő nem tud jelen lenni a bűnben.
Ezért mondja Szent Pál a Rómaiakhoz írt levélben: „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes.” (Róm 12,1-2)
Buli előtt az első kérdés az kell, hogy legyen bennem, hogy mi az Isten akarata. Hogy elmenjek-e ebbe a buliba, vagy nincs ott semmi keresnivalóm… Azért, mert ott túl erős kísértések lehetnek, és nem vagyok elég érett, hogy pozitív hatással legyek a körülöttem lévőkre, hanem lehet, hogy ők lesznek rám negatív hatással, és én fogok hasonulni hozzájuk, nem pedig fordítva.
