A tavasz első napjait Szobon töltöttük a Szent László Gimnázium, Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégiumában Suli Misszióban.
Igazi élmény volt megismerkedni Koronkai Zoltán atyával, Heim Kata Sacre Coeur nővérrel, Balla Erika nővérrel és a fiatal segítőkkel, akikkel együttműködve vezettünk csoportokat az iskolában.
Csütörtök este, mikor belecsöppentem a misszió előkészítésébe, azt láttam, hogy egy összeszokott fiatal csapat készül a pénteki missziós napra tele lendülettel, jókedvvel és szeretettel.
Zoltán atyától azt is megtudtam, hogy a múlt évi hatvani suli missziót is az Inigo imacsoporttal együttműködve csinálta a Mente, és Bezák Tamás atya meghívását örömmel fogadták, mikor felmerült az idei misszió ötlete.
A pénteki suli misszió számunkra, segítők számára előkészülettel kezdődött. Számomra az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy mielőtt kiléptünk volna a fiatalok közé, az atyáktól személyes áldást kaptunk az aznapi munkánkra. Abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy számomra Bezák Tamás atya közvetítette Isten áldását és ő küldött a fiatalok közé.
Este egy gyertyafényes keresztúton vettünk részt a szobi kálváriánál, amire a helyiek is eljöttek és közösen jártuk végig Jézus keresztútját. Majd a kálvária alatt lévő kápolnában megtapasztalhattuk a feltámadás örömét is. A helyi vendéglátóink, akiknél az éjszakákat töltöttük és lakomával felérő vacsorával tápláltak bennünket, ide is készültek számunkra meleg teával, süteményekkel. Itt is lehetőség nyílt egymás jobb megismerésére.
Többekben, bennem is megfogalmazódott, hogy szívesen visszajönnék ide fiatalokkal keresztutat járni, mert olyan sokat adott lelkileg.
Mivel nem tudtam egész hétvégén részt venni, ezért egy missziós társamat is megkértem, hogy mondja el élményeit a pénteki napról, illetve a misszió többi napjáról.
Íme Liffa Olivér Richárd (Jézus Szíve Jezsuita Templom INIGO imacsoport tagja) beszámolója a hétvégéről:
Az ember, amikor elindul valahova, hogy másoknak segítsen, sokféle elképzelése van, mi lesz ott, izgul, hogy vajon jól fogja-e végezni a reá bízott feladatot. Második alkalommal vettem részt az INIGO társai által szervezett lelki napon, missziós szolgálatot ellátva iskolában. Szeretettel másoknak segíteni csodálatos érzés.
A lelki napon az egyik feladat során tapasztaltakat emelném ki:
Hajtással, illetve vonalakkal négy részre kellett a diákoknak osztani egy lapot, és felírni a nevüket a lap bal alsó sarkába. Egy képet, ábrát, vagy szimbólumot kellett rajzolniuk és emlékezniük kellett rá, hogy ezek mit jelentenek. Nem a kidolgozottság volt a lényeg, 1-2 perces idő volt ablakonként a rajzolásra. Bal felső ablak volt a barátságé a jobb felső ablakba egy kérdésre kellett rajzzal válaszolni: Mit tudok adni barátként? Bal alsó ablak egy másik kérdésé volt: Mire vágyom egy barátságban? Jobb alsó ablak az Istennel való barátságról szólt. A beszélgetésekből kiderült, hogy nagy igény lenne a közösségi életre. A tanulókat biztattuk társaimmal az önálló programok, pl: kirándulás kezdeményezésére, olyanokra is, ahova a szülőket hívják meg, ami a család és az iskola kommunikációját segíti elő. A hívőket biztattuk, hogy küldetésük van, vigyék el társaikat a templomba, hiszen nem tudhatjuk, hogy éppen milyen pillanatban segít ez nekik.
Másnap ellátogattunk Ipolytölgyesre a Szent Erzsébet Otthonba, amely a halmozottan sérült emberek otthona, ahol a dolgozók hősiesen helytállva teljesítik mindennapi szolgálatukat.
Mi emberek sokszor el vagyunk foglalva a magunk bajával, előfordul, hogy panaszkodunk és az ilyen pillanatokban döbbenünk rá, hogy az életünkért és sorsunkért, ami nekünk adatott hálát adhatunk Istennek, hiszen bárki lehetne olyan helyzetben, mint az otthon lakói.
A lelki alkalmak mellett történelmi-kulturális-egyháztörténeti előadást is hallgathattunk a Szentírásban szereplő összefüggéseket megvilágítva, mi miért alakult úgy a világban, ahogy alakult. A közösségi programok keretében meglátogattuk Nagybörzsönyben az Árpád kori templomot, mindemellett a természetet is megcsodálhattuk egy kirándulás keretében.
Beszámolómat Ferenc pápa fiatalokért szóló imájával zárom (Forrás: L’Osservatore Romano, ed. settimanale italiana, n.15, 2017. április 13. Fordította: Héray András FSO):
Urunk, Jézus Krisztus,
egyházad a szinódus felé vezető úton
a világ összes fiataljára irányítja tekintetét.
Kérünk, add, hogy bátran kézbe vegyék életüket,
az élet legszebb és leglényegesebb dolgai felé törekedjenek,
és őrizzék meg mindig szívük szabadságát.
Segíts nekik,
hogy bölcs és nagylelkű emberek kísérjék őket,
válaszoljanak hívásodra,
amellyel te magad fordulsz személyesen mindegyikükhöz,
hogy megvalósítsák életük tervét és boldogok legyenek.
Tartsd nyitva szívüket a nagy álmok számára,
és add, hogy figyelmes szeretettel keressék testvéreik javát.
Ahogy a szeretett tanítvány,
legyenek ők is a kereszt alatt,
hogy befogadják édesanyádat mint a te ajándékodat.
Legyenek feltámadásod tanúi,
és fel tudják ismerni a te élő jelenlétedet,
azt, hogy mellettük állsz,
és örömmel hirdessék, hogy te vagy az Úr.
Ámen.
Csernák Niki
