2013. február 23-án ismét történelmi találkozásra került sor: a Tisza és a Dél-Duna menti régióink tartottak közös, multiregionális ifitalálkozót Cegléden. A találkozó olyan jól sikerült, hogy két beszámolót is írtak a résztvevők :), ezeket olvashatjátok alább, valamint néhány részvevői pársorost is találtok, illetve a képeket is megtaláljátok.
Február 24-én, reggel 8 és 9 óra között fellendült a turizmus Cegléd városában. Közel 140 fiatal jött össze a Váci Egyházmegye hét régiójából, hogy tanúja lehessen annak a történelmi pillanatnak, amikor Magyarország két legnagyobb folyójának, a Dunának (esetünkben a Dél-Dunának) és a Tiszának képviselői találkoznak, és egy vidám, élményekben gazdag, baráti hangulatban töltött napot szentelnek egymásnak.
Az út a vasútállomástól az iskoláig ijesztően hosszúnak mutatkozott a Google Maps szerint, bár kiderült, hogy sétálva sem 32 perc a menetidő, csupán 21 perc, ha sietett az ember. Tudomásom szerint mindannyian rendben odataláltunk, bár az úton több forrásból informálódtunk: mégis merre kell mennünk?
Amíg egymást vártuk, és az előkészítő kiscsoport megbeszélése tartott, különböző módon ütöttük el az időt: ki táncolva, ki beszélgetve, ki pedig kocsival…
A nap első programjaként az összefogást tükrözően egy tiszás kisasszony, Juhász Dóri és egy dél-dunás fiatalember, Ferentzi Kristóf vállalta a „konferanszié” szerepét, üdvözöltek minket, akik több, mint 28 településről, ráadásul egyházmegyén innen és túlról: a nyíregyházi és a budapest-esztergomi térségekből is érkeztünk. Bokros Levente atya barátságos köszöntője után Szentségimádáson vettünk részt a templomban.
Ez, és egy rövid szünet után az előadás következett Balázs András atyától és Papp Pisti, tiszás testvérünktől. Mikor András atya elkezdett beszélni, felfigyeltünk valamire a kezében, ugyanis nem csak a mikrofont szorongatta, hanem (kapaszkodjatok meg!) egy gumicsirkét! A példa ehhez a különös tárgyhoz a következő volt: „Mivel szórakozik egy pár hónapos csecsemő? Hát a kezével! Aztán 3-4 évesen rájön, hogy „oké, nagyon vicces, hogy úgy mozog, ahogy én akarom, na de annál viccesebb a kiskocsi, meg a Lego Duplo.” Előveszi a babákat, a gumicsirkéket, mert a régebbieket megunta. Aztán ezeket is elteszi, és előveszi a videojátékokat, vagy jobb esetekben közösségekbe megy. Ezeket mind Isten adta nekünk!” –majd feltette a kérdést: „És mit adott még nekünk Isten?” A közösségre vall az egyhangú válasz: „Gumicsirkét!” Nem is mi lettünk volna… 🙂 A helyes válasz azonban a szeretet volt, amit Istentől kapunk, és általa közvetítünk mások felé. Szó volt még a Jézussal kapcsolatos tévhitekről, és megnéztünk egy művészien összerakott, sokatmondó és tanulságos kisfilmet is arról, hogy Isten alapvetően jónak teremtett minket, mindent megadott nekünk a boldogsághoz, de mi nem bíztunk benne, elfordultunk tőle és más utakon kezdtünk járni. Jézus azonban eljött közénk, meghalt értünk, ezáltal visszaterelt minket az Atyához vezető útra, hogy újra boldogok lehessünk mindenféle „kiegészítők” nélkül is.
Az előadás után kiscsoportos foglalkozások következtek. Dél-Dunás és Tiszás résztvevők összekeverve lettek beosztva, a csoport időtöltését szokás szerint a vezetőik határozták meg. A mi „bandánkban” (14-15 évesek) kettesével beosztottuk a fiatalokat, és azt a feladatot kapták, hogy beszélgessenek: szerintük milyen Jézus? Mikor felszólítottuk őket, a párjuk véleményét kellett elmondaniuk úgy, mintha ők gondolnák azt. Meglepő volt számomra, hogy senki sem kezdte el azt magyarázni, hogy „szerintem Jézus kék szemű és szakállas volt”, hanem a jelleméről beszéltek, főleg arról, mit csodálnak benne. A kedvenc mondataim: „Szerintem Jézus olyan, mint egy mindenható Haver!” És még ez is: „Egyet értek Böjte Csabával, aki azt mondta, Jézus olyan, mint egy jó GPS. Nem csak, hogy mutatja a helyes utat, de ha eltévedtél, nem azt mondja, hogy »így jártál, Apukám, kellett neked okoskodni, most aztán mássz ki belőle egyedül«, hanem hogy »Újratervezés!«” Szerintem ezek nagyon találóak.
Ez után az ebéd következett. Sok finomságot kaptunk, amit mindannyiunk nevében szívből köszönök a Konyhatündéreknek! A közös étkezés után kezdetét vették a különböző műhelyek: kézműves, táncos, beszélgetős-teázós, társasjátékos, akadályversenyes foglalkozásokon vehettünk részt, de lelkünk érdekében az emeleti termekben folyamatosan lehetőségünk nyílt Szentgyónásra is. A napot együtt zártuk le egy Szentmise keretében.
A Dél-Duna menti Nagyboldogasszony Közösség nevében ezúton szeretnék köszönetet mondani minden Tiszás testvérünknek a szíves vendéglátásért, a kedves, nyitott, barátságos hangulatért, a sok nevetésért, az újonnan kialakult barátságokért és minden szépért-jóért, amit ezen a napon tőlük kaptunk és együtt élhettünk át!
Két rövid szóval zárom soraimat: Találkozzunk még!
Dicsértessék Jézus Krisztus!
Levente Barbi
Tánc, vidámság, beszélgetések, közös együttlét…..!
Hiszek Jézus Krisztusban…..!
Ceglédi találkozónkon egységben volt a két régió. Közösen örültünk, nevettünk, dicsőítettünk. A házigazda Tiszások nagy örömmel és szeretettel fogadták a másik régióból érkező testvéreiket. A nap alaphangulatát a kezdő Szentségimádás hozta meg. Mindenki rá tudott hangolódni a témára (Hiszek Jézus Krisztusban) és Istenre. Előadások követték, ahol egy kis fejtágítást kaptunk a témával kapcsolatban. Belépve a tornaterembe, bevallom, melegség töltötte el szívemet, mikor megláttam azt a sok körbe ülő fiatalt. Kiscsoportokban lehetőség volt arra, hogy személyesebben megismerjük egymást. Enyémben a csoport vezetője kiosztott mindenkinek egy elgondolkodtató kérdést, amit egyenként meg is válaszoltunk. A kérdések életünkkel, személyes hitünkkel voltak kapcsolatosak. Példának okáért én azt kaptam, hogy melyik a kedvenc napom a héten.
A tizennyolc éven felülieknek lehetőségük volt elmenni fórumra, ahol komolyabban lehetett megismerkedni hitünkkel. Egyenként mindenki elmondta Istenélményét. Tanúságot tettünk Krisztus mellett, és megerősítést kaptunk mások története által. Ebéd előtt közösen elmondtuk az Úrangyalát ilyen módon összekapcsolódva a párhuzamosan találkozót tartó Ipoly mentésekkel. Ezt követően fakultatív műhelymunkák következtek. Itt, a lazább programokon kibontakozott az öröm és a vidámság. Táncok, akadályverseny, beugró, társasjáték, kézműveskedés, teaház segítettek megérteni a témát. Itt is alkalom volt megismerni egymást, beszélgetni, vidáman eltölteni az időt. Nyíltan egymás felé fordultunk. A találkozó ideje alatt gyónásra is volt lehetőség. Végül szentmisén vettünk részt, a találkozó zárásaként, ahol egy helyiekből és régiós fiatalokból spontán alakuló zenekar is segített átszellemülni. Gitárok, fuvola, trombita, hegedűk, bassgitár színesítették a misét.
Amit köszönök ennek a találkozónak, az a vidámság, az öröm és a sok mosoly. Jó volt újra találkozni a csapattal. Köszönöm, hogy megismerkedhettem a Tisza menti testvéreinkkel, és új ismerősöket szerezhettem. Ez egy-két hétre feltöltötte az élmény-, szeretettankomat.
Köszönjük a szervezőknek, helyieknek, segítőknek a munkáját!
Hálát adok Istennek, amiért összegyűjti azokat a gyermekeit, akik szeretik Őt.
Blaschke Sebestyén
Egy kis belepillantás a találkozóba:
„Nekem nagyon tetszett a találkozó. Sajnos a Szentségimádásról és az előadásról lemaradtam, mert a regisztrációnál segédkeztem. A kiscsoport jó volt, de egy kicsit rövidnek találtam azt az egy órát, de tudom, hogy a csúszás miatt jutott ennyi idő rá. Gosia táncháza pedig nagyon-nagyon jó volt. Örülök, hogy a Tiszások is élvezték a táncot, és hogy több fiú is beállt közénk. A szentmise szép volt, és különösen tetszett a zenekar.” (Anita, 19 éves)
„Nagyon tetszett a nap! A kiscsoport jó volt, mert teljesen nyíltan el lehetett mondani azt, amit gondoltál, semmilyen elvárás nem volt velünk szemben, hogy mit mondjunk. A Talentumok társasjáték is tetszett, meg a sorverseny! Meg a szentmise, csak hát elég hideg volt. :)” (Villő, 14 éves)
„Ez a találkozó sokkal többet adott nekem, mint vártam. A Tiszás emberekkel jó volt találkozni, mert egy másik régió fiataljait is megismerhettem. Jó látni, hogy a velem egy idős fiatalok is járnak ilyen közösségekbe.” (Áron, 15 éves)
Ha a képre kattintasz, a további képekhez találsz utat. 🙂
