Az év utolsó Tiszás eseménye, a szilveszteri parti volt, amit Tiszajenőn tartottunk. Volt egy kis Bang!, Welcome Turmix, tánc – mert ugye: „Legyen Tánc!” – és végül elfoglaltuk a Tiszát. De kezdjük az elején.
December 31-én év végi hálaadó szentmisével kezdtünk, amit Varga Sanyi atya tartott. Már itt is voltunk szép számmal, de igazán ezután állt össze a csapat, kerek 30 fővel. Míg mindenki beszélgetett rég nem látott ismerősökkel, és lejátszottak egy parti Bang!-et, addig szorgos kezek készítették a „Welcome Turmix”-ot.
Mikor hetet ütött az óra, beharangoztak egy nyitó táncot, a nézősereg elhelyezkedett a kanapékon, és betáncoltak szambázva, fűszoknyában a fiúk és a lányok: Zsuzsi, Veve, Cinti, Anna, Bence és Sanyi. Ezután talpra állítottak mindenkit, hogy mi is részesülhessünk a „Bombából”. Majd „elutaztunk” kissé melegebb tájra, név szerint Hawaii-ra, hogy együtt táncoljuk el a „Macarena”-t. Nem maradhatott ki az „Új szív” sem, melyet nagy átéléssel jártunk el. Végül pedig párosával elindítottuk a skót „Polka”-t, melyet Klári mutatott be, ami a nagy létszámra való tekintettel, kétszer lett eltáncolva.
A tánc után három felé oszlottunk és elkezdődtek a csapatjátékok, ahol a „Piros”, a „Fehér”, és a „Zöld” csapatok mérhették össze erejüket. Első feladatként lufit kellett szívószállal elfújni a terem egyik végéből, a másikba, oda-vissza. Az a csapat kapta a legtöbb pontot, amelyik a leggyorsabban teljesítette a feladatot. Majd fejhallgatóval a fejünkön el kellett dúdolni egy kiválasztott számot, a csapatnak pedig ki kellett találnia. A következő feladatban egy ceruzát rákötöttek egy madzagra, ami a versenyzők derekára volt kötve. Előttük ásványvizes flakon volt, ebbe bele kellett találni, miközben szólt a zene és ritmusra kellett táncolniuk. Ezután a legnehezebb feladatok jöttek; vizes lavórból kellett szájjal kiszedni az almákat, amit tovább nehezítettek és utolsó feladatként már gombokat kellett kihalászni lábbal.
A viccesebbnél viccesebb játékok után már csak a diszkófény világított, és elkezdődhetett az éjfélig tartó tánc, karaoke. Elérkeztünk a visszaszámlálásig, és átlépve az újévbe elénekeltük a Himnuszt. Koccintottunk, fellőttünk pár tűzijátékot – a szomszédok nagy-nagy örömére -, és az ünnepélyes hangulatot fokozva, a fiúk felkérték a lányokat egy keringőre.
A „Tiszafoglaló” nevű vetélkedővel lezárultak a csapatjátékok is, majd kidőlésig újfent a buli, a tánc és a társas foglalt le mindenkit. Közben lassacskán az utolsó ébren maradt ember is elment aludni, hogy kipihenje magát az aznapi, újévi szentmisére.
Nagyszerű volt újra találkozni a rég nem látott emberekkel, együtt bulizni, táncolni, nevetni velük. Jövőre, Veletek, ugyanekkor, ugyanitt! 🙂
Ferenczi Zsuzsi
