Kedves Emese!
Ahogy ígértem, íme néhány sor a Galgás lelkigyakorlatról (2016. február 19-20-21).
Mint múltkor a kávézóban mondtam, már nagyon vártam ezt a hétvégét, hisz december óta nem találkoztunk a Kisebb Testvérekkel, így igazán jó volt három napot együtt tölteni Vác-Hétkápolnán. Nem tudtam igazából milyen lesz a hétvége, de tudtam, hogy jó helyen leszünk a jófej emberekkel- így félelem nélkül ültem fel a Nyugatiban a Vác felé induló tömött vonatra, három hatvani Segítő társammal.
Sajnos kicsit időzavarban küzdök a hétvégét illetően, mivel kevés időt szántunk az alvásra – hiszen a paraszt activity és a kötetlen beszélgetések éjszaka esnek a legjobban. Ezért engedd meg, hogy a kronologikus bemutatás helyett a legemlékezetesebb pillanatokat ragadjam ki.
A lelkigyakorlat jól felépített ívét úgy foglalnám össze, hogy a hétvége alatt arra kerestük a választ, hogy a rendelkezésre bocsájtott talentumainkat hogyan tudjuk felismerni és azokat a közösség szolgálatára felhasználni. A szentségimádás, az imák, Pici atya előadása az esti megbeszélésünk és a kiscsoportok is erre a kérdésre keresték a választ. Képzeld, kitöltöttünk egy kérdőívet, mely arra segített rájönni, hogy kit milyen tulajdonság, jellemvonás jellemez leginkább a lelki életében. A többieket meghallgatva kiderült, hogy meglepő eredményeket kaptunk: a rangsorokban teljesen más helyen szerepeltek nálunk olyan értékek, mint a misszió, imádás, adakozás, igazgatás, segítés-gyógyítás, vendégszeretet, dicsőítés. Talán ezért is tud Közösségünk olyan színes és ötletes lenni, mert magunk is ilyen sokszínűek vagyunk. Sokféleségünk ellenére azonban a hétvégén a köztünk lévő egységet is megéltük. A jövőbeli programokat felvillantó megbeszélésen több kérdésben is sikerült fontos döntéseket hoznunk, sértődések, konfliktusok nélkül. (Tisztában vagyok vele, hogy ez így elég homályos megfogalmazás, majd megtudod milyen új dolgok várnak idén is ránk, addig izgulj egy kicsit.)
Nem igazán tudom, hogy tudott a Jóisten ennyi segítőkész, humoros, őszinte, nyílt embert egy helyre összeválogatni. A már fent említett paraszt activity és a beugró jeleneteiben gondolhatod, hogy a rengeteg nevetésé volt a főszerep. Jól esett a séta az első tavaszi délután a Hétkápolna mögött található tó körül is. Szólni kell az étkezésekről is, Ácsné Monori Jutka ötféle receptből elkészített kétféle raguja olyan finom volt, hogy egy külön mondatot érdemel a beszámolómban. A közös terítések, mosogatások alatt pedig alkalmunk volt egy-egy Kisebb Testvérrel hosszabb ideig is elbeszélgetni.
A többiről pedig beszéljenek helyettem a képek a Facebookon és a mente.hu-n.
Remélem legközelebb te is velünk tartasz,
Réka
