Öt év szünet után 2016. november 5-én, szombaton ismét Veresegyház volt a házigazdája a Galgás találkozónak. A régió életében ez egy különleges találkozó volt. Jóllehet, a galgásokat már ezelőtt két ízben is vendégül látta a veresegyházi egyházközség (először 2009-ben, majd 2011-ben), mégis idén először új templom falai között került sor a közösségi játékra, szentmisére és lelki programokra. Ehhez még csak annyit tennék hozzá, hogy életem első galgás találkozója szintén itt, Veresegyházon volt, még 2009. február 14-én…
A több éves szünet oka az volt, hogy 2013-tól 2016-ig a veresegyházi katolikus hívek nem tudták használni a jelenleg is belső felújítás alatt álló Szent Erzsébet templomot. Így a veresegyházi Galgás találkozóknak se volt sokáig helyszíne. De idén májusban végre elhárult ez az akadály, és a környékbeli fiatalok a különösen belül szemet gyönyörködtető új Szentlélek templomban folytathatták a régi hagyományt. A találkozó alatt a fiatalok közül sokan fordultak meg az október végén megnyílt Fületlen Bögre kávézóban is, ami a veresegyházi hívek összefogásából valósult meg, és ami hamar igen nagy népszerűségre tett szert.
Jómagam először a Facebookon, aztán a váci egyházmegye ifiirodás hírlevelén keresztül értesültem az eseményről. Rögtön be is írtam azt a naptáramba. Aztán azon a novemberi szombaton kissé ráérős tempóban, de még kicsivel a hivatalos kezdés előtt elgyalogoltam itthonról a találkozóra. A regisztrációt, és az azt kísérő sorban állás után egy kis „bemelegítős” játékra került sor, állat -és ételnevekkel kombinálva. Az irgalmasságról szóló előadáson először az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről volt szó, Baran Zsuzsanna és Ács Dávid előadásában, majd a 2016-os krakkói Ifjúsági Világtalálkozón részt vevő váci egyházmegyések élményeit osztotta meg velünk egy diavetítés keretében Tóth Márta.
Ezután a szentségimádásra került sor ugyanott, a zenés kíséretről a régió különböző településeiről érkező fiatalok gondoskodtak. A lelki táplálék mellett azonban fizikaira is szükség van ugyebár, ezért e tény ismeretében vonultunk át a Szent Pio otthonba, a galgás alkalmak során már szintén hagyománnyá váló főtt virslis ebédre. 🙂 Miután mindenki jóllakott, következtek a workshop-ok. Ezek közül voltak „létszámkorlátos” és anélküli alkalmak is. A három, általam látogatott workshop közül is kiemelkedő élmény volt számomra Ferenc pápa Laudato si (Áldott légy) című enciklikája, amelyről Farkas Laci atya beszélt. Az enciklika kiválóan ötvözi magában a környezettudatosságot, az alapvető fizikai és lelki szükségletek kielégítésének fontosságát és a közös felelősségvállalás szerepét, mindezt rendkívül korszerű tálalásban.
A találkozót lezáró szentmisét Kovács Lajos jezsuita atya mutatta be. Aki még a mise után is maradni akart, azt a templomépület emeletének egyik termében otthonosan berendezett, hangulatos teaház várta, igazi, régimódi, és fülbemászó zenével, amihez a technikát egy okostelefon szolgáltatta. A huszadik század első felének hangulata egy huszonegyedik századi technikai csodával lett odavarázsolva. 🙂 Aki még éhes volt, az ehetett még az ebéd alatt felszolgált, és abból megmaradt virslikből. A zsúfolásig megtelt teaház aztán az esti órák alatt szép lassan elkezdett kiürülni. Majd néhány „helyi erőn” kívül mindenki hazament. Jómagam még két másik veresi fiatallal együtt még ott maradtunk takarítani, a szemetet összeszedni és előkészíteni a terepet a másnap reggeli 8-as miséhez. Az előtérben lévő asztalokra is visszakerült minden egyes lelki tartalmú könyv, füzet, illetve emléktárgy, amit az odalátogatók megvásárolhatnak. Visszaállt a szokásos templomi rend. 🙂
Egy újabb galgás találkozón vagyunk túl, de reméljük, a jövőben még legalább ennyi alkalomra kerül sor, és természetesen Veresegyház is várja szeretettel a régió ifjúságát.
Petneházy András
A találkozón készült fényképeket itt megtalálod!
