Július 15-20. között került megrendezésre a Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség által szervezett Galgás tábor. A többi mentés táborhoz hasonlóan itt is a szolgáló fiatalok volt a téma, Assisi Szent Ferenc életét végigjárva.
Az embernek elszorul a torka, ahogy végig néz a tábor csupasz területén. Az én szemembe is könny szökik, hiszen olyan itt hagyni ezeket a falakat, mintha a Mennyből kéne visszatérni a földre. Ki kell szakadnunk a legnagyobb boldogságból, ami egy hétig körül ölelt.
Két okból volt különleges ez az tábor. Számomra az egyik ok az volt, hogy az első galgás táboromban, ami már több, mint 10 éve volt, ugyan így Szent Ferenc volt a téma. Azóta vagyok szerelmes ebbe a közössége, ami nem csoda, hiszen a szórakozás és a játék egyensúlyban van az elmélyüléssel, az imával. A mai világban már szinte csoda számba mennek a vallásos családok, fiatalok, akik valamilyen oknál fogva, vágyat éreznek arra, hogy megismerjék Istent. Ki szkeptikusan érkezik, ki tanultan és vannak akik egyáltalán nem akarnak itt lenni, de elhozták őket. Többen bevallottan nem vallásosak vagy nem hisznek Istenben, mégsem húzódtak el a böjti napunktól, a szentségimádásoktól, miséktől, vagy a különleges imádságoktól (gondolok itt arra, hogy egyik este lábmosást szerveztünk. Nehéz szavakba önteni az élményt, de azt mindenki elmondta, hogy nagyon különleges és igazán megindító volt. Főleg talán azoknak a kisebb testvéreknek, akiknek a régiófelelősök mosták meg a lábukat, majd utána a saját kiscsoportjában kellett ugyan ezt tennie. Mondom ezt úgy, hogy jómagam ebben a kegyelemben részesülhettem.).
El sem tudom mondani, hogy a tábor végére, mennyi szem lábadt könnybe, hogy hányan vallották be, mennyire megrendültek. Vagy hogy hányan voltunk olyanok, akik pár óra alvás után is képesek voltunk Isten kegyelméből végig vinni minden napot.
Azok, akik csupán egyetlen ember hívására érkeztek elmondhatták magukról, hogy már az első nap végére, új barátokat szereztek. És nem egyet, vagy kettőt, hanem legalább a fél táborral sikerült már szót váltaniuk. A színes előadások, a beszélgetős kiscsoportok és Szent Ferenc látogatásai segítettek elmélyülni a tábor témájában. Egy fél napos kirándulás kíséretében ismerhettük meg a környezetünket. Métával és számháborúval lehetett megmérni a tábor összetartó erejét, csütörtökön pedig az otthon maradottak kukkanthattak bele egy kicsit, hogyan élünk mi itt egy hétig. Limonádéház, éjféli Matutinum (zsolozsma) és a színes est pedig kihagyhatatlan éjszakai programok voltak.
Amiért még különleges volt ez a tábor, hogy Petra, Ági és Dávid (aPÁD), idén átadta a régiófelelősséget. Új felelőseink régóta készülnek erre és Isten áldásával indultak útnak. Mégsem tudtunk könnyek nélkül búcsúzkodni. Annyi élményt köszönhetünk aPÁD-nak, hogy az átadás után majdnem egy óráig ölelgettük őket zokogva.
Ezt kívánom az új felelősöknek, hogy ha majd egyszer leteszik ezt a feladatot és megadják a lehetőséget a következő generációnak, hogy Isten rajtuk keresztül munkálkodhasson, akkor őket is így búcsúztassák. Mert nem lesz egyszerű ez a munka, de ha mindent megtesznek és kérik Isten segítségét, ugyan olyan eredményesek lesznek, mint aPÁD.
Hát ezért szorul el a torkom, amikor végig nézek a felfordult ebédlőn, ahol az asztalon dobozok sorakoznak arra várva, hogy valaki bepakolja őket egy autóba és végre a helyükre kerüljenek. A konyhában a polcok kiürültek, a sátorhelyeken a fű még nem tért magához.
Lezárult, nem csak egy tábor, de egy korszak is. Megint nehéz lesz a szívem, de becsukom magam mögött az ajtót. Szemem könnyes lesz, de tudom, jövőre ugyan itt újra találkozunk.
Nagy Zuzu
A nagy közös képre kattintva/bökve eljuthattok a Galga Instagram profiljához!:)
