Az Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség idei táborát is Nagymaroson tartotta, július 2. és 7. között. A hét témája a szolgálat volt, Assisi Szent Ferenc élete nyomán jártuk körbe a szegénységet, tisztaságot és engedelmességet. A Szentlélek is köztünk volt, kegyelemmel elárasztva minket, megadva a tábornak az Észak-Dunás feelinget.
Hogy Te is megtapasztalhasd a csodát, ami velünk történt, belevágunk a részletekbe. Kösd fel a gatyád!
Kedden a megérkezés napján, a KT-k nagy-nagy pacsival fogadták az érkező régi és új testvéreiket. A friss táborvezetők beszédei, és a szabályok ismertetése után, még egy misével is megnyitottuk a hetünket Isten országában. Ezután kezdetét vette az Állatshow, melyben először igazi állatokról, pontosabban galambokról hallgattunk egy humoros előadást, mielőtt hazaröptettük őket. Majd kiscsoportban szemétből kellett állatokat kreálni. Készült aranyos zsiráftól kezdve Keve tevéig mindenféle jószág, melyet a zsűri keksszel díjazott.
Másnap bűnbánatot tartottunk, hogy tiszta örömmel vehessünk részt a táborban. Ez azzal is járt, hogy böjtöltünk: kenyeret és vizet fogyasztottunk, némelyek telefonjuktól is elváltak, hogy csak a lényegre koncentrálhassanak. Laci előadása is segített minket, hogy megtérjünk a szolgáló lelkületre. Beszélt a hamis központokról, arról, hogy ajándékok vagyunk egymás számára és meghívott minket, hogy élő kövekként az Evangélium szerint éljünk. A gyónásban végleg megtisztulhattunk készek lehettünk a szolgálatra, és együtt dicsőítettük Istent.
Csütörtökön a túráé volt a főszerep: legyűrve a meredekségeket a Julianus-toronyból csodálhattuk meg a Dunakanyar tájképét, a természet templomában Szentmisét ünnepeltünk, majd Zebegény felé folytattuk utunkat, miközben a szűk ösvényen csendes, szemlélődős, és páros, megosztós szakaszokat tartottunk. A kiadós ebéd és meglepi palacsinta után a táborba hazatérve döfönyéztünk, majd a Dunában frissítettük fel magunkat. Este pedig a sötétben rókára vadásztunk nagy élvezettel, még ha csak papírból volt is.
Pénteken sor került a várva-várt fiú-lány napra, amikor tiszta szívvel éltünk. A lányok a helyszínen maradva meghallgatták Ritát, aki a feltétel nélküli szeretetről beszélt, arról, hogy hogyan tekintsünk másokra tisztán, előítéletek nélkül. Továbbá különböző műhelyeken erősíthették külső, és belső szépségüket. Míg a lányok a masszázst élvezték, a fiúkkal a Dunán ádáz kenuversenyben kiélhettük erőnket, iszappal álcázva magunkat számháborúztunk és megtanultunk egy új dalt, a csúszó csomóról nem is beszélve. A szigetcsúcson misét mondott Tamás Atya, arról prédikálva, hogy a tiszta szeretet az az akarat tiszta és szennytelen szándéka. Majd egy félórás elcsendesüléssel kerültünk közelebb Istenhez. Este az újra találkozás örömére megajándékoztuk egymást, a lányok egy hawaii-i tánccal és egy csokornyakkendővel, míg a fiúk egy megható dallal és egy Tau-kereszttel kedveskedtek. Ünnepi hangulatú, párosával elköltött vacsora után a tábor egyik fénypontja következett: a közbenjáró ima. Számomra, itt emberfeletti dolgok történtek. Nevezhetjük csodának, vagy Isten élménynek is. Amikor imádkoznak érted, olyan dolgokat mondanak, amit nem tudhatnának rólad. A Szentlelket közvetítik, ezért válik olyan megérintővé és személyessé. A végtelen dicsőítés pedig még tovább növeli az elsírt zsebkendők számát.
A tábor végéhez közeledvén elmaradhatatlan programként került sor a színes estre. A kiscsoportok különböző műfajú előadásokkal humorosan és izgalmasan mutatták be a hét eseményeit. A szintén pótolhatatlan képvetítés alatt elfogyasztásra került a gasztronómiailag egyedülálló hucipuci! Eljártuk a szokásos vidám körtáncokat, és még Just dance-eltünk is.
Sajnos vége lett a tábornak, pedig mindenki szívesen eltöltött volna még egy-két évet ebben az egységben, ami kialakult közöttünk a hét folyamán. De nekünk feladatunk van: István Atya úgy küldött minket utunkra, mint 72 tanítványt, hogy menjünk szét a világba és illatozzuk Jézust, akárcsak Szent Ferenc.
A képek ITT érhetők el.
