A Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség szolgálatot végző fiataljai a munkájuk tökéletesítésére, a csapatszellem erősítésére és lelki feltöltődésükre látogattak el a zagyvamenti Tar községébe a február 12-én kezdődő hétvégén. Lelkigyakorlatunk vezetésére két fiatal szerzetest kértünk föl, kik a jezsuita lelkiség vonalán segítettek minket a bensőséges Isten kapcsolat és az önzetlenül odaadó szolgálat eléréséhez.
Balla Erika, a Jézus szíve Társasága rendből és Kopacz Botond, Jezsuita szerzetes velünk együtt messziről érkeztek
a zagyvások nyári táborhelyszínére. Munkából, egyetemről, autóval, távolsági közlekedéssel, fáradtan, de mindnyájan lelki gyógyulást várva foglaltuk el szállásunkat, és kezdtük meg a lelkigyakorlatot.
A régiónkért végzett munkánkban merült fel bennünk az igény, hogy így közösen elmélyülve lelkileg is töltekezzünk, és szolgálatainkat egyesítsük Krisztus szolgálatával. A sok szervezés, a másokért végzett munka alatt mi legtöbbször kimaradunk a lelki gazdagodás részéből a találkozóknak, ezért a hétvége a mi értünk jött létre.
Napjainknak megvolt a liturgikus kerete. Reggelente zsoltártárral kezdtünk, és este vissza tekintéssel zártuk (examen), kérve a Szentlelket, hogy világosítsa meg előttük ajándékait, és mikor nem Jézus lelkülete szerint jártunk el. Ennek keretei között előretekintettünk az előttünk álló napra, és kértük Isten gondviselését rá.
Mentoraink imagyakorlatokkal ismertettek meg minket. Vezérfonalként a lelkiség gyakorlatait követve mintákat mutattak, hogyan csendesítsük le elménket, szívünket, hogyan figyeljünk Isten szavára. Az első teljes nap elcsendesedve telt. Személyes séták alatt elmélkedtük át azt, hogy mi hogy állunk magunkkal, Istennel, és párokban megbeszéltük egymással, hogy hol tartunk utunkon. Lelátogatott hozzánk az egyházmegye ifjúsági referense Farkas Laci atya is, kinél elvégezhettük szentgyónásunkat. A spirituális napot este kötetlen teaházas, beszélgetős programmal zártuk.
Vasárnap a régióban végzett missziónkra terelődött a hangsúly. Főleg csoportokra oszolva oszthattuk meg mit jelent számunkra Kisebb Testvérnek lenni, milyen örömeink bánataink, nehézségein adódnak munkánkból. Hasznos volt elvárások nélkül őszintén beszélgetni erről.
Vizsgaidőszak után szükségünk volt a lelki regenerálódásra. Amiért létre hoztuk ezt a hétvégét, azt sikerült is megvalósítani. Megtettük az első lépést ahhoz, hogy szolgálatban elkötelezett, Istenre figyelő, erős, lelkes csapat legyünk.
Köszönjük a lehetőséget!
Blaschke Sebestyén
