A Dél-Dunamente az idei táborát Dömsödön tartotta augusztus 9. és 14. között. A hetet Jézus Krisztus szellemében töltöttük, hogy egyre jobban megismerjük az Ő misztériumát. Hozva a DD-s szintet, felszabadultan, lelki és közösségi élményektől boldogan töltekezhettünk Isten és egymás szeretetében. A közösség sokszínűségét és a tábor hangulatát ebben, a többünk által összedobott beszámolóban mutatjuk be. Emlékezzünk vissza együtt 🙂
“Egész nyáron lelkesen vártuk, már hónapok óta erre készülünk, és végre elérkezett az év legjobban várt DD-s programja. Újra találkozhattunk egymás tekintetében, egy újabb felejthetetlen tábor reményében, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz. Ezen az úton egy vak ember tanúságtétele indított el. Emlékeztek, hogy milyen figyelemmel, szinte vissza folytott lélegzettel hallgattuk, folyamatosan kérdésekkel bombázva őt? Rajta keresztül tudást szereztünk Isten gondviseléséről, és beleültette a bogarat a fülünkbe, hogy igen, érdemes Jézus után kutatnunk.” (Blaschke Sebestyén)
A táborban az Isten felé vezető úton a TUDNI – TAPASZTALNI – ÉRTENI – ELFOGADNI- BEFOGADNI lelki íven haladtunk végig. A második napon ezt folytattuk.
“Először ébredtünk a sátorhoz képest kényelmes bungalókban. Mennyi nem mindennapi élményt szereztünk ezen a napon is ebben a kis mennyországban! Lendületet adó reggeli torna. Beszélgetések a közös asztalnál. Előadás a történelmi Jézusról, amiben másképpen szemléltük az Urat a saját korában. Sorverseny és akadályverseny, amik során megtanult összetartani a kiscsoportunk, nehézségben és örömben. Szentmise, a nap fénypontja. Igen, ez már megérkezés abba a légkörbe, ami egész évben ezen az egy héten tapasztalható.”
(Tóth Piri)
Hogy értelmezni, felismerni tudjuk Isten ajándékait, ahhoz meg kell tisztulnunk. Így tettünk mi is csütörtökön, a bűnbánati napon.
“És arra emlékeztek, amikor csütörtökön kicsit ketté váltunk fiúk és lányok, és magunkba tudtunk nézni Gosia nővér és Lytton atya segítségével? A Szentgyónás után pedig megmoshattuk a kezünket, ahogyan a vak tette ugyanezt a szemével a Siloe tavában. Nagyon jó érzés volt átélni ezt! Este azért egy hatalmas bulit csaptunk, ahol ehettünk, ihattunk, klassz játékokkal játszhattunk, sőt, még Eriket is láthattuk Just Dance-elni!” 🙂
(Takáts Zsófi)
Az elfogadás a következő lépcsőfok, a kiteljesedés útján. A pénteki nap ennek lett szentelve.
“A témában előre haladva a vakságból igyekeztünk eljutni a fényre, a látásra. Ezen a napon reggeli imádságban megkötött kézzel szimbolizáltuk, hogy bizony sokszor akadályoztatva vagyunk a bűneink által. Miután eloldoztuk egymás kezéről a kötöttségeinket, „Jézus Szeret Téged!”, felkiáltással köszöntöttük a másikat.
Azon az öt szinten, ahol járnunk kell ahhoz, hogy barátságba kerüljünk valakivel, az elfogadás a negyedik pont. Erik és Tomi előadásukban humoros képekkel és kommentárokkal igyekezték bemutatni, hogyan ment ez Jézus követői, az apostolok számára, pontosabban, hogy hogyan jutottak el addig, hogy el tudják fogadni, amit kér tőlük, értelmezni tudják tanítását.
A nap csúcspontja azonban este ért minket, s talán az egész tábor legfelemelőbb része a közbenjáró imádság volt. Számomra szép tapasztalat és élmény volt közbenjárni a többiek szándékáért, és részt venni Isten kegyelmeinek áradásában.”(Sulyok Pisti)
Végül a befogadni, vagyis átadni életünket Krisztusnak, és az Ő tanításának. Hagyni, hogy átformálja az életünket.
“A szombati napon az előadásból megtanultuk, hogy az igazi boldogságot akkor találjuk meg, ha félelmeinket hátrahagyjuk, és Istenre bízzuk életünket. A délutáni pokémon-gyűjtő játékban kiscsoportjaink összeszokottságára figyeltünk fel, majd a közös kerti munka döbbentett rá minket, hogy együtt mennyi mindenre lehetünk képesek.
Az esti tábortüzet nagyon vártuk! Kiscsoportonként apró színdarabokkal készültünk, énekeltünk, és persze játszottunk. Majd megkoronázva ezt a csodás napot, hálát adtunk az Úristennek az új élményekért, melyekre majd visszaemlékezhetünk, és a sok új barátságért, amik igazi értéket képviselnek életünkben. Méltó zárása volt ez a hétnek.”
(Szucsák Tomi)
Befejezésként szösszeneteiket megkoronázva lássuk egy, a régió életébe újonnan becsatlakozott fiatal visszaemlékezését. Az újdonság erejével! 🙂
„Első dél-dunás táborom volt, és ezelőtt találkozókon sem voltam nagyon, úgyhogy nem igen tudtam, hogy mire is számítsak. Első nap féltem mindentől és mindenkitől, de szép lassan rájöttem, hogy nincs mitől, és merem azt mondani, hogy soha nem találkoztam ilyen fantasztikus társasággal! Volt párszor, hogy úgy éreztem nincs ott helyem, de ilyenkor mindig történt valami, ami megcáfolta ezt, és bár kellett egy kis idő, de rájöttem, hogy nem hiába vagyok itt, és ez fantasztikus élmény volt számomra! Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent megmozgatott, lerombolt vagy éppen felépített bennem ez a tábor, és merem azt mondani, hogy eddigi életem egyik legmeghatározóbb hete volt ez! Köszönök szépen mindent, és legközelebb találkozunk!” 🙂
(Szabó Adrienn, első táborozónk)
Köszönjük a szervezőknek, egymásnak, de legfőképpen Istennek azt, hogy egész héten elhalmozott minket ajándékaival. Hamarosan újra látjuk egymást az évközi találkozókon. Dicsőség és hála legyen Urunknak Jézus Krisztusnak az egész hétért és a Szűzanyának a régiónkért.
A Dél-Dunamenti
Nagyboldogasszony
Közösség
A csoportképre kattintva érhetitek el a fotóalbumot, a táborvideót pedig itt nézhetitek meg.
