„…egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év és ezer év pedig annyi, mint egy nap.” 1Pt 3,8
Mi kell ahhoz, hogy megértsük, ezt az igét? Egy kis történetet hoztam nektek az időről, arról, hogy Isten tér és idő fölött létezik, hogy még az idő sem szabhat neki gátakat, hiszen Ő örökkévaló, sőt Ő maga az ÖRÖKKÉVALÓSÁG.
„Fennmaradt egy szerzetes legenda Heisterbach ciszter kolostorából. Egy fiatal szerzetes a kolostorkertben Péter második leveléből vett versen meditál, hogy „…egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év és ezer év pedig annyi, mint egy nap.” (1Pt 3,8). De egyszerűen nem érti a verset. Egyszer elmélkedve megy az erdőben. Már nem látja és nem hallja, ami körülötte történik. Csak amikor meghallja az esti imára hívó harangot, akkor tér vissza a kolostorba. Egy ismeretlen nyit neki kaput. Belép a templomba, és megszokott helyére siet. Ám már valaki más ül ott. Végignéz a szerzetesek hosszú során, senkit nem ismer közülük. Őt is megnézik a szerzetesek. Megkérdezik a nevét. Amikor megmondja, a szerzetesek magukban morognak valamit: Már 300 éve nem hívtak így senkit. Mivel az utolsó egy ilyen nevű kételkedő volt, aki eltűnt az erdőben. Így hát senki sem kapta meg a nevét. Amikor a szerzetes megnevezi apátját és belépési idejét, előveszik a kolostor évkönyvét, és felismerik, hogy ő az, aki 300 éve eltűnt. A fiatal szerzetes megijed, haja megőszül, és haldoklás közben inti testvéreit: „Isten tér és idő felett létezik. Amit ő eltakar, azt csak egy csoda világíthatja meg. Ezért ne tépelődjetek, gondolkodjatok el sorsomon. Tudom nála egy nap annyi, mint ezer év, ás ezer év, mint egy nap.”
(Anselm Grün: Az életművészet könyve)
Az idő megfoghatatlan, a jelen pillanat is már a múlt, a jövő pedig még nincs jelen, ezért nagyon fontos megélnünk a pillanatokat, belehelyezni magunkat és megélni, valóban teljes lényünkkel átélni az életet. Megélni és nem csak túlélni a vizsgaidőszakot, a félévi nagy hajtásokat, a munkát.
Ezen gondolatok megfontolásával vágjunk bele az előttünk álló időszakba, és élvezzük az időt ami Isten ajándéka.
Kasza Boglárka (Ipolymente)
