Nagyhét
A nagyhét a keresztények legnagyobb ünnepe, Jézus feltámadása előtti hét, a nagyböjt utolsó hete. Virágvasárnaptól nagyszombatig tart.
Az evangéliumok leírják, hogy Jézus tudatosan készült erre a húsvétra. Tanításával és tetteivel felkészítette az apostolokat és a többi tanítványt szenvedésére, halálára és feltámadására, bár ők akkor ezt nem értették. A nagyhét történéseit megelőzi, de szervesen hozzátartozik a húsvéti eseményekhez a barátja, Lázár feltámasztása.
Lázár feltámasztása
Közeledett a zsidók húsvétja. Erre az ünnepre sokan vidékről is elmentek Jeruzsálembe, hogy ott töltsék az ünnepet. Bár tanítványai le akarták beszélni, Jézusnak is ez állt szándékában. Előtte azonban járta a falvakat, tanította az embereket. Így jutott elhozzá Mária és Márta üzenete: Siessen Betániába, mert testvérük, Lázár nagyon beteg. Mire Jézus Betániába ért, Lázár meghalt.
„Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad – mondta Márta – majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” (Jn 11, 21-26)
Lázár sírja betániában (Forrás: Sarlós Boldogasszony Székesegyház, Szombathely)
Jézus a halott Lázárt feltámasztotta. Ennek a csodának a híre is eljutott a főpapokhoz. Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik. (Jn 11,53)
Virágvasárnap
Bevonulás Jeruzsálembe.
Az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. (Jn 12,12-18)
(Forrás: MKPK, regi.katolikus.hu)
„A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, melynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.” Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház a liturgiában azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be.” (MKPK)
Nagyhétfő
A napi evangélium: Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki.
Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával.
(Forrás: Sarlós Nagyboldogasszony Székesegyház cikke)
Az egyik tanítvány, az iskarióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” (Jn 12,1-8)
Nagykedd
Ezen a napon a szentmisében elhangzó evangélium Júdás árulásának megjövendölése.
E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul.” Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta. A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél.” Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának. A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” De az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta neki. Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz.” Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. Mihelyt átvette a falatot, Júdás nyomban elment. Éjszaka volt. (Jn13,21-30)
(Forrás. vacivilag.hu)
Nagyszerda
A napi evangélium Júdás árulásáról szól.
Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik. (Mt 26,14-16)
Nagycsütörtök
(Forrás: nyirgorkat.hu)
A húsvéti szent háromnap első napja, az Oltáriszentség alapításának ünnepe.
Nagycsütörtökön délelőtt tartják a püspöki székhelyen az olajszentelési misét, amelyen az egyházmegye teljes papsága részt vesz, és ünnepélyesen megújítja papi fogadalmát. Ilyenkor szentelik fel a keresztelendők és a betegek olaját, illetve a bérmáláskor használandó krizmát.
(Forrás: vaciegyhazmegye.hu)
A nagycsütörtök esti szentmisén a hívek az Oltáriszentség megalapítását ünneplik. Sok helyen a szertartást lábmosás előzi meg. Az esti szentmise a lehető legnagyobb ünnepélyességgel kezdődik. Megszólal a Glória, ami hamvazószerda óta kimaradt a szentmisékből, zúgnak a harangok, szólnak a csengők és az orgona, s a könyörgés után csak népének van kíséret nélkül: „a harangok Rómába mennek”. A harangok és csengők helyett kereplő szól. Az Oltáriszentséget az áldozás után nem a tabernákulumba viszik, hanem a szentsírra helyezik, majd a mise végén oltárfosztás történik, az oltárról minden díszt, virágot, gyertyát, feszületet és terítőt elvisznek Jézus szenvedésére emlékezve. Az oltár így marad nagyszombatig.
Nagypéntek
Nagypénteken nincs szentmise. A hívek összegyúlnek Jézus szenvedéseire és kereszthalálára emlékezni.
„Nagypéntek az év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata megtörtént.
A nagypénteki ősi szertartás már a kezdeti időktől kialakult és három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából. A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.
(Forrás: pixabay)
Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd halljuk szenvedésének történetét János evangéliumából. A passiót felolvassák vagy énekelve adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.” (katolikus.hu)
(Forrás: Vatican News)
Ezután a pap leveszi a keresztről a feketevasárnapon (nagyböjt 5. vasárnapja) rákötött leplet, és a hívek a kereszt elé járulva hódolnak a megfeszített Krisztus előtt. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak és csendben virrasztanak.
Ezen a napon szigorú böjtöt tartunk.
Nagyszombat
Jézus sírban pihenésének ideje. Ezen a napon szintén nincs szentmise, az esti vigília-szertartással veszi kezdetét a feltámadás megünneplése.
„Húsvét éjszakáján az egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg számunkra a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötét, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált. A liturgia sötétben kezdődik.
(Forrás: vaciegyhazmegye.hu)
A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend, a IV. századra vezethető vissza.
A húsvéti vigília szertartása a tűzszentelés szertartásával kezdődik. Egyedül a parázsló szén világít.. Erről az új tűzről gyújtják meg a húsvéti gyertyát, amely Jézus testét szimbolizálja, benne a tömjénszegekkel, amelyek Jézus halálos sebeit jelzik. A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a Húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat. Krisztus világossága tölti be a sötét templomot. Ezt az örömet halljuk és látjuk: „Krisztus világossága”, erre válaszolunk: „Istennek legyen hála.”
Ezután hangzik föl az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exultet, a Húsvéti örömének.
Az igeliturgia végigvezet minket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória, Isten dicsőítése és „visszatérnek a harangok”, felszólítva a hívőket Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti az evangélium.
(Forrás: pinterest)
A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. A prédikáció után következik a keresztelés ünnepélyes szertartása.
Először a mindenszentek litániája, hiszen a keresztséggel az ember tagjává lesz az Egyháznak, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követi a keresztvíz megszentelése és a keresztelés. Az Egyház akkor is szentel vizet, ha keresztelésre nem kerül sor. A hívek megújítják keresztségi fogadalmukat: ellene mondanak a Sátánnak és megvallják hitüket a Szentháromság egy Istenben, s keresztségükre emlékezve az Egyház meghinti őket az új vízzel. A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódik. A szentáldozásban a feltámadt Üdvözítővel találkozunk.
A feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilép a templom falai közül, és a világnak hirdeti a feltámadás örömét. ” (katolikus.hu)
Húsvét vasárnap délben a pápa hagyományosan Urbi et Orbi áldást mond, ez Rómának és az egész földkerekségnek szóló áldást jelent. A keresztény világ ünnepel: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!
(Fotó: philippeaucazou.wordpress.com
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!
