Néhány gondolat nagyböjt 2. vasárnapjának evangéliumához: Jézus Színeváltozása
„Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. A ruhái fényesek lettek és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle festő a földön nem tudná megfehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: ,,Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak rettenve. Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: ,,Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok.” Mire körülnéztek, már senki mást nem láttak a közelükben, csak Jézust egymagát. Mikor a hegyről lejöttek, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül.” (Mk 9, 2-9)
Nagyböjt 2. vasárnapján Jézus egy hegymászásra hív bennünket. Lélekben csatlakozzunk hozzá és apostolaihoz, hogy mi is részesei lehessünk az Isten-látás dicsőségének. Az ő lábnyomait követve a Tábor hegycsúcsára érkezünk, ahol egy időre Krisztus megmutatja Isteni dicsőségét, mindez majd teljességében a húsvéti feltámadásban lesz igazán tapasztalható.
Mózes (Izrael nagy törvényadója) és Illés (az első nagy próféta) beszélgetnek Jézussal. A téma: közelgő halála (Lk 9,31).
Jézus jelenlétében a boldogság és a lelki nyugalom uralkodik. Az apostolok is ezt tapasztalják: milyen jó Jézus közelében lenni! Nekünk is csatlakoznunk kell hozzájuk. Valóban, milyen kitüntetés, mekkora kegyelem és öröm ma Jézus tanítványának lenni. Sokszor nem is gondoljuk, hogy mindennapi kisebb nagyobb szenvedéseink és próbatételeink egyre inkább erősítik hitünket és bizalmunkat az Úrban. Ki kell tartanunk Jézus mellett a kereszthordozásban! Merjük bátran vállalni mindezt, hiszen ha készek vagyunk vele meghalni, akkor biztosan vele együtt fogunk feltámadni az örökkévalóságba.
XVI. Benedek Pápánk üzenete: „Figyeljünk egymásra” – felelősség a testvér iránt!
Szegezzük tekintetünket mindenekelőtt Jézusra, és figyeljünk egymásra, ne legyünk részvétlenek, közömbösek a testvérek sorsa iránt. Gyakran ugyanis ez az ellentétes magatartás érvényesül: a közömbösség és érdektelenség. Ezek önzésből fakadnak, amely a „magánszféra” tiszteletben tartásának látszatát ölti magára. Ma is erővel visszhangzik az Úr szava, amely mindannyiunkat arra hív, hogy gondját viseljük a másik embernek. Isten ma is azt kéri tőlünk, hogy testvéreink „őrzői” legyünk.
További elmélkedésekhez ajánljuk a szinoptikusok összehasonlítását:
Mt 17,1-9; Mk, 9,2-9; Lk 9,28-36.
Ima: A héten keress alkalmat arra, hogy minden nap elimádkozhasd a Világosság rózsafüzéréből: „Aki a Tábor hegyén megmutatta Isteni dicsőségét.”
Ajánld fel ezt az imát Magyar Nemzetünk lelki megújulásáért!
Dancsák Viktor
