Határvonalon szent és profán között
A szentmise felépítését a templomtér felépítéséhez hasonlítottuk. Most, mielőtt végigkalauzolunk a szentmise részein, magunk mögött kell hagynunk mindazt, ami gátolna bennünket elmélkedésünkben, és tudatosan készülnünk kell arra, hogy egy misztériumhoz (titokzatos, szent valósághoz és cselekményhez) közeledünk.
Templomajtó
Amikor átlépünk a templom küszöbén, a profán világból egy szent térbe érkezünk. Ennek tudatosítását segíti egy sajátos bemosakodás: homlokunknak, szívünknek és vállainknak szenteltvízzel való meghintése és a kereszt jelével való jelölése, valamint a térdhajtás.
Szenteltvíz
„Gyere korán a szentmisére, és hangolódj rá az Úrra! Mint a sportolók, melegíts be a játék előtt! … Ha jéghidegen jövünk, és nem vagyunk felhangolva, a szentmise könnyen szokássá válhat. Azzal a szenteltvízzel hintjük meg magunkat, amelyet a pap megáldott megtisztulásunkra, gyógyulásunkra és a démonok elűzésére” (DeGrandis)
Térdhajtás
Amikor a templomba lépsz vagy elhaladsz az Oltáriszentség előtt, mindig hajts térdet, és vedd le a sapkádat!
„VII. Henrik angol király (…), amint belépett a kápolnába, ahol az Oltáriszentséget őrizték, levette fejfedőjét, térdre ereszkedett, és áhítattal haladt előre térdein, amíg eljutott a helyéig. (…) A katolikusoknak bőven van okuk pirulni az Úr jelenléte iránti tiszteletük hiánya miatt. Lépj be egy zsinagógába: ha elkezdesz ott beszélgetni vagy nem megfelelően viselkedni, ki leszel tessékelve. Mielőtt belépnél egy mecsetbe, felszólítanak, hogy vesd le a cipőidet” (Schneider).
Következik:
Bevezető rész: a misztérium előcsarnoka (6.) – Igeliturgia: a misztérium kapuja (7.) – Felajánlás: a szentélybe való belépés (8.) –
Áldozati rész: Szentek szentje (9.) – Szentáldozás: menyegzői lakoma (10.) – Befejező rész: szétküldés (Befejezés)