Mire jó a böjt?
Miért nem elég, ha imádkozom? Istennek miért van szüksége a böjtömre?
Ha böjtről beszélünk, gyakran a húsevés kerül a központba? Miért?
Hogyan segítheti a kapcsolatomat Istennel a böjt?
Mire jó a böjt?
1. Jézus maga is böjtölt. Az Ő követésére való a böjt.
2. Az egyik pápa tanította: „Hathatósabb az imádság, ha vezeklés kíséri”. Jézus pedig az imát, a böjtöt és az alamizsnát, vagyis a szeretetgyakorlatot elválaszthatatlanul összekapcsolta (Mt 6). A böjttel hangsúlyt adunk imakéréseinknek, nem mintha Istennek volna erre szüksége, hanem nekünk, mert a böjttel azt élhetjük át, hogy erősen vágyunk kérésünk megvalósítására. A nem keresztény Gandhi azt mondta: „A böjt szabadon vállalt teremtő szenvedés, mely kiesdi Isten kegyelmét. ” Keresztény értelemben a böjt legmélyebb értelme szerintem, hogy részt veszünk Jézus életében, Jézus nélkülözését, hiányát, szenvedését hordozzuk tagjainkban, s ha ezt Istennel tudjuk egyesíteni, akkor ez egy nagy kiáltássá válik a Szentlélekért, az emberiség érdekében, s azokért, akikért felajánljuk. A Szentlélek ereje fog működni a böjtünkön keresztül, s kiárad azokra, akikért imádkozunk, vagy akiknek szükségük van rá. A böjt egy természetfeletti „atomfegyver” a Gonosz elleni szellemi harcban.
3. Az Istenre hagyatkozás eszköze. Átélem teremtményi korlátoltságomat, hogy mennyire kiszolgáltatott vagyok, hogy gyökeresen Istentől függök, hogy a mindennapi táplálék, a finom ízek nem magától értetődőek, hanem Isten ajándéka, hogy van mit ennem.
4. Átélem szolidaritásomat a világ nélkülözőivel, amikor valami erkölcsileg megengedhető jó dologról tudatosan lemondok szeretetből, és egy időre nélkülözöm.
5. Amikor újra élek vele, jobban meg tudom becsülni. Pl. hihetetlenül tudok örülni az ízeknek egy kenyér-vizes böjti nap után. Isten szeretetét és jó illatát ízlelem az ízekben. Minden külső és belső érzékünkkel lehet böjtölni. A szemek böjtje (pl. nem tévézek) után, milyen gazdagnak tűnik egy tartalmas film világa, a szavak böjtje után milyen hangsúlyossá és áldásossá tud válni egy-egy szó, kapcsolati böjt után, milyen gazdagító és színes tud lenni egy-egy találkozás, vagy egy unalmasnak tűnő ember, s kifakulni látszó barátság vagy szerelem.
6. A böjt segít a fegyelem megszerzésére, s arra, hogy a lélek uralma alá helyezzem a testemet és az ösztön és indulati világomat. A böjt olyan, mint egy edzés a szeretet nagy mérkőzésére. Aki nem képes olykor háttérbe helyezni erkölcsileg helyes és megengedhető vágyait (pl. táplálkozási ösztön), az éles helyzetben rendre az önzést fogja választani a szeretet helyett. Kapcsolati világunkban ugyanis a szeretet nincs lemondás nélkül és áldozathozatal nélkül, amikor lemondunk a másokért nemcsak a bűnös, hanem a jó és megengedhető, sőt számunkra hasznos dolgokról.
7. A böjt kiléptet minket önmagunkból, s ha helyesen böjtölünk kinyit bennünket a TE felé. Önközpontú emberből Te központúvá akar formálni általa a Szentlélek.
Miért nem elég, ha imádkozom? Istennek miért van szüksége a böjtömre?
Jézus egyszer azt válaszolta apostolainak, akik nem tudták egy megszállottból kiűzni az ördögöt, hogy: „Ez a fajta nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel” (Mk 9,29). Jézus viszont kiűzi belőle az Ördögöt, s bennünket is társául akar venni erre a szellemi harcra.
Ha böjtről beszélünk, gyakran a húsevés kerül a központba. Miért?
Mert leszűkítettük a böjt fogalmát az Anyaszentegyház által kötelezően előírt minimum vállalásra, miszerint péntekenként vállaljunk Jézus iránti szeretetből hústól való megtartóztatás vagy valami más önmegtagadást, Nagyböjt péntekein kötelező, s mással nem elcserélhető a húsról való lemondás, s ez igaz Hamvazószerdásra és Nagypéntekre is. Amint az előző pontban beszéltem róla, nagyon sokféleképpen lehet böjtölni. Olykor csak letudjuk a böjtöt a hústilalommal, talán, hogy ne kelljen belegondolnunk, hogy Isten valami mást is kérne, pl. lemondást egy rossz szokásról vagy a kockulásról.
Hogyan segítheti a kapcsolatomat Istennel a böjt?
A fenti pontokban már leírtam. Akkor böjtölsz helyesen, ha nem magadba csavar, s depresszióssá tesz a böjt, hanem kinyit Isten felé és az embertárs iránti együtt érző szeretetre. Akkor, ha nem tesz gőgössé, hanem átéled benne gyökeres Istenre utaltságod, kicsinységed, rászorultságod és alázatra hangol.
Farkas László atya
