2020. szeptember 26. (szombat)
Van egy kérdésem

Pedofília?

Minden pap pedofil, nem lehet kibírni egy életet szex nélkül, miért nem lehet feleségük? Hol van leírva a Bibliában, hogy cölibátusban kell élniük?

Kedves Kérdező, jöjjön tehát a válaszom:

1. A „minden pap pedofil” kijelentés egy aljas rágalom. 10 éve vagyok pap, és én még nem találkoztam pedofil pappal. Ha neked már sikerült, az meglep, de inkább az a gyanúm, hogy az egyházellenes média hazugságait veszed át felelőtlenül. Mindazonáltal a pedofília égbekiáltó nagy bűn, az Egyház legmélyebben elítéli, s ha ezt valamely papja követné el, akkor azt a legsúlyosabb egyházi büntetéssel is bünteti, az állami büntetésen felül.

2. Azt állítod, hogy nem lehet kibírni egy életet szex nélkül. Én inkább azt mondanám: nem lehet egy életet kibírni szeretet nélkül. Viszont Téged, ha továbbra is így gondolkodsz, komolyan féltenem kell, hogy szeretet nélkülivé üresedik az életed. Ha ugyanis szex nélkül nem tudsz élni, akkor mit fogsz tenni, ha a feleséged/férjed éppen beteg lesz, vagy képtelen rá? Akkor elhagyod? A másik ember nem arra van, hogy élvezeti cikként használd, aztán eldobd, ha már nem okoz ösztön kielégülést. A másik nemű embert azért adja hitvesként melléd az Isten, hogy szeresd és szolgáld. A szex életfakasztó erő, nem játékszer. A Teremtő társává avat. Az emberi szexualitás arra hivatott, hogy életet adjon és lepecsételje (kifejezze, elmélyítse) egy férfi és egy nő sírig tartó szerelmét. Ezért a házastársi szeretet és az élet továbbadására rendeltsége keretén belül élhető meg erkölcsösen és emberhez méltóan. Ezen a kereten kívül sebeket okoz. Elég sok sebet szerezhetsz és okozhatsz, ha továbbra is így gondolkodsz.

3. A szex nem egy szükséglet, ami nélkül nem lehet élni, hanem egy ajándékozó vagy romboló ős-erő, attól függően, hogyan viszonyulsz hozzá. A szeretet uralma alá helyezed vagy személyiséged kerül a szexuális fantáziák és ösztönök rabsága alá, s függéssé válik a szexuális késztetés. A szeretetnek mindössze két lehetséges útja van, minden egyéb önzés. Az első, amikor a hitvesi szeretetre használja valaki a benne lévő szexualitást, a második a megtartóztatás. (Ez utóbbi készség megszerzésére mindenkinek szüksége van, aki szeretetben akar élni. A házasságban is szükség lehet rá időszakosan, vagy akár tartósan is.) Ha valaki ezt életállapotként, tudatosan, szeretetből élethosszig vállalja, akkor a mennyek országáért önként mond le a szexről. Azt mondhatom, hogy nem élek, és soha nem is éltem szexuális életet, s bármennyire hihetetlennek tűnik, nemcsak, hogy nem lehet kibírni, hanem ráadásul, Isten kegyelméből irtó boldog vagyok az Istennek adottság ezen állapotában. Cölibátusommal azt szeretném belekiáltani a világba: az ember elsődleges partnere az Isten. A véges ember boldogsága a végtelen Isten, akár házas, akár egyedülálló.

4. Kicsit bosszant, hogy a kérdésedben felismerem azt a hazugságot, amit sugallni próbál a média: mintha a pedofília abból származna, hogy a cölibátusban élők elfojtják szexuális vágyaikat és perverz módokon élik ki titokban. Ez mérhetetlenül primitív és aljas feltételezés, ami nem felel meg a tényeknek. A pedofília előfordulási aránya épphogy nem a cölibátusban élők körében magas, hanem a házas emberek körében ölt ijesztő méreteket, akik gyakran saját gyermekükön követnek el visszaélést. Azt is megjegyezném, hogy a szexuális tisztaságért éppen a cölibátusban élő papok tesznek a legtöbbet a világban, s nem kis kereszttűznek vannak ezért kitéve. Sokszor ugyanaz a média és ugyanazok az erők támadják és járatják le a papság tekintélyét egy-két beteg személyiségű pap égbekiáltó bűnéért, akik reklámozzák az abortusztablettát és a szabad szexet, és ontják a szemérmetlen, s olykor perverz filmjeleneteket. Ilyenkor nem fejezik ki aggodalmukat a kisdedek milliói iránt, akiket éppen az általuk felajzott és elszabadított állati ösztönök megrontanak?

5. Végül arra a kérdésre válaszolva, hogy hol van leírva a Bibliában, hogy a papoknak cölibátusban kell élniük, csak annyit mondok, hogy Jézus maga is ezt az életállapotot választotta, s így szólt róla: “Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki föl tudja fogni, az fogja föl!” (Mt 19,12) Egyetlen papot sem köteleztek a cölibátus megtartására, mindenki önként és szabadon vállalta. Az Egyháznak viszont joga van azokat kiválasztani Jézus reprezentánsaivá és megjelenítőivé a közösség számára, akik vállalják, hogy életállapotukkal is jelei kívánnak lenni a Vőlegény Krisztusnak, akinek menyasszonya az Egyház, és akik ezzel is kifejezik elkötelezettségüket.

Farkas László atya