Mire jó a keresztút? Úgyse érezzük át Jézus szenvedését.
Visszakérdeznék. Miért mész el szeretteid temetésére? Úgysem érzed át, hogy milyen lesz meghalni. Ha nem is vagyunk képesek teljesen átérezni Jézus szenvedésének és kereszthalálának jelentőségét, mégis, amennyire csak tudjuk, szükséges átelmélkednünk. Négy okból.
Először is, hogy ne váljunk érzéketlenné és hálátlanná, hisz Jézus ezt helyettünk és értünk vállalta.
Másodszor: a keresztet szemlélve megünnepeljük, hogy szeretve vagyunk. De még mennyire! Valaki az életénél jobban szeretett minket, még mielőtt ismertük volna Őt. És ez a Valaki az Isten.
Harmadszor, hogy ne bagatellizáljuk el a bűnt, hanem megutáljuk, szemlélve azt, hogy milyen irtózatos következményei vannak: „A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az Ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz 53,5) Mi érdemeltük volna bűneink büntetéseként a keresztet, sőt a kárhozatot, de Ő kiragadott minket a pokol hatalmából, alászállva a poklokra. Ebből a szeretetből születtünk Isten gyermekeivé a keresztségben.
Negyedszer, mert a kereszt az életképességünk forrása. A Krisztus kereszthalálában és feltámadásában működő szentháromságos szeretet tartja fenn a világot. Ez a szeretet hordoz minket, s ez fogja létrehozni számunkra a mennyországot. Ez fog körülvenni minket egy örökkévalóságon keresztül. Enélkül a szeretet nélkül nem is létezhetnénk, nem élhetnénk örökre boldogan. Ez a szeretet az életelvünk. Annyira szükségünk van rá, mint a levegőre. Enélkül összeroskadunk. Ha nem szemléljük ezt a nagy szeretetet, akkor, amint eljön életünkben a szenvedés és a halál órája, akkor összeroppanunk, és reménytelenné válunk.
Farkas Laci atya
