A Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösségben nemrég felelősváltás történt. Az eddigi felelősre, Tóth Klárira Isten egy nagyobb feladatot bízott, ő lett az egyházmegyei ifjúsági iroda vezetője. Helyébe Erdélyi Laura és Hümpfner Erik lépett. Őket kérdezem ambícióikról, terveikről, vágyaikról…
Riporter: Mióta vagytok ti a felelősök? Hogyan került rátok a választás? Mióta vagytok tagok?
Erdélyi Laura: 2011 nyara óta vagyok a Dél Duna tagja. Akkor voltunk Madridban az ifjúsági találkozón, és akkor hallottam először, hogy vannak régiók. Hogy hogyan került ránk a választás? Decemberben volt egy kisebb tesós hétvége, amikor Klári mondta, hogy szeretné átadni a régiót. Akkor kerestünk hat olyan embert, akik alkalmasak lehetnek erre. Úgy döntöttünk közösen, hogy legyünk mi.
Hümpfner Erik.: Intenzívebben a Kovászoló óta, úgy másfél, két éve vagyok tag. Előtte is jártam találkozókra a Újhartyániakkal, Újlengyeliekkel, de még résztvevőként. Hivatalosan úgy van, hogy most a tábor végétől leszünk mi ketten Laurával a régiófelelősök. Ennek volt egy átmenete, hogy a hétrégiós találkozótól számítva vagyunk Klárival hárman, és a tábor végére maradunk mi ketten. Az én szempontomból érdekesebb is volt, mint Lauráéban, mert tavaly decemberben merült fel ez az ötlet. Engem ajánlottak a többiek. Utána hívott fel Laci atya, hogy van ez a lehetőség, és mondtam, hogy lehet róla szó.
R.: Hogyan fogadtátok ezt?
E. L.: Nagyon nagy lelkesedéssel! Ez egy óriási megtiszteltetés. Nagyon vártuk, hogy tehessünk valamit a régióért, együtt a kisebb tesókkal.
H. E.: Érdekes volt! Először egy olyanfajta félsz volt bennem, hogy mivel a 23 évemmel idősebb vagyok, mint az átlag, ezért nem tudtam, hogy meddig fogom tudni csinálni. Ezt mondtam is az elején, hogy amíg tudom nagyon szívesen, de most már látom, hogy azért van ebben idő. Alapvetően nagyon örültem neki, mert számomra ez egy nagy kihívás is, és tök jó lehetőség van benne.
R.:Ezelőtt milyen feladataitok, voltak a Dél-Dunán belül?
E. L.: Én főként csoportot vezettem, és játékokat. Nagyjából ennyi volt a feladatom alkalmi segítőként, de ezek sem voltak állandóak.
H. E.: Nem annyira sok. Mindig a találkozókon segítettem, amiben tudtam, illetve megbeszéléseken ott voltam. Szép lassan belecsöppentem a sűrűjébe.
R.: A közös munka hogyan megy? Tudtok együttműködni?
E. L.: Szerintem nagyon jól! Már többen mondták, meg mi is érezzük, hogy kiegészítjük egymást. Erik sokkal gyakorlatiasabb, én meg inkább lelkizősebb. Nagyon könnyen megy a közös munka. Közel lakunk egymáshoz, a szomszéd faluban. Abszolút megértjük egymást. Jól tudunk együtt dolgozni!
H. E.: Laurával, vagy mindenkivel?
R.: Laurával és a többiekkel!
H. E.: Laurával tök pozitív a dolog. Egyikünk se az a sértődős típus, így nem kell annyira kerülgetnünk a forró kását, hogy mit akarunk. Hasonlóan gondolkodunk dolgokról, amiben meg nem, abban meg szögegyenesen ellentétben, de pont ezek az ellentétek egészítik ki egymást. A többiekkel is pozitív. Szerintem kíváncsiak, hogy mit tudunk kihozni ebből. Nyitottak ránk, annak ellenére, hogy nem tíz éve vagyunk benne a régióban. Elfogadást érzek felőlük!
R.:Milyen terveitek vannak a programok terén?
E. L.: Programok terén? Egyenlőre szeretnénk, ha ugyanúgy menne minden tovább, mint eddig: a nyárzáró, a találkozók, a tábor, a bál valamilyen formában. Talán a kisebb testvérekre való tekintettel szeretnénk egy kicsit több energiát beletenni, hogy többet tudjanak találkozni.
H. E.: Igen, azon a szinten vagyunk egyenlőre, hogy amik évente vannak négy találkozó és tábor, azok flottul menjenek. Aztán hogy programbővítés, meg ilyenek lesznek-e? Mindenképpen valamilyen irányba kéne előre lépni. A családos Dél-Duna van most kezdetleges állapotban. A KT-k (kisebb tesók), segítők között szeretnénk egy erősebb kohéziót, hogy tudjanak együtt barátként, illetve szolgálatot végezve munkatársként egységet képezni.
R.: Miket szeretnétek elérni? Merre szeretnétek terelni a régiót?
E. L.: Mindenképpen a Jóisten felé! Kicsit fel szeretnénk frissíteni, hogy 14 évesek minél többen legyenek. Szét szeretnénk választani a korosztályokat. A táborban is külön előadás lesz 16 évesektől lefelé, és 17 évesektől felfelé, hogy mindenki a magáénak érezze. A táborban így lesz, a későbbiekben meg kapacitásfüggő. Majd kiderül, hogy hogyan sikerül.
H. E.: Elsőkörben nagy célkitűzéseim nincsenek. Nekem alapvetően ez az egység, hogy kapcsolati szinten jól működjünk, ez a fontos. Aztán ha ez már megvan, utána szárnyra fog kapni, de én ezt érzem most a legnagyobb akadályának, hogy ilyen szinten nem vagyunk rendben. Egyik fő célom, hogy akik benne vagyunk a régióban, mind lelkileg, mind emberileg fejlődni tudjunk, és egy jó kis csapattá kovácsolódjunk, hogy ezáltal tudjunk adni a többieknek.
Blaschke Sebestyén
