Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal. Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet” – olvashatjuk a Teremtés Könyvében az Úr szavait. De vajon Noé és fiai betartották-e ezeket az építési instrukciókat?
Természetesen megnyugtató választ nem adhatunk a kérdésre, de izgalmas belepillantani, a különböző kutatók vagy történelmi korszakok, hogyan vélekedtek a gigantikus bárkáról. Leicesteri kutatók idén áprilisban arra voltak kíváncsiak, elfért-e az összes állatfajból két-két darab a hajón. Számításaik szerint a korabeli könyök mértékegység (a héber és az egyiptomi átlagát véve) körülbelül 48,2 centiméter lehetett, ily módon az „özönvízjáró” a 140 méteres hosszúságot is meghaladta, s több mint 50 ezer köbméteres belső tér állt az állatok rendelkezésére.
Becslések szerint 35 ezer állatfaj lehetett Noé idejében, így egy-egy párral számolva 70 ezer állatot kellett az embereknek elszállásolniuk. A kutatók ezt követően az állatok átlagos súlyát vizsgálták meg; számításaik szerint elbírhatott ekkora tömeget egy, az isteni paraméterek által felhúzott bárka. Az élőlények élelmezésének, valamint az éléskamrák hajón történő elhelyezésének kérdésében azonban már megoszlanak a vélemények.
Az elmúlt évszázadok során – habár a Bibliában olvasottak szerint a bárka szögletes lehetett – más-más módon képzelték el Noé vízi járművét. Egy 14. századi festményen például kör alakú volt, ami egybecseng egy nemrégiben felfedezett, 3700 éves babiloni agyagtáblán olvasottakkal. Az ősi írás szerint a bárka – amely elképzelhető, hogy nem ugyanaz az Isten kiválasztottjai által épített hajóval – kosár alakú, fabordázattal megerősített, szurokkal bekent és körülbelül egy kétharmadnyi futballpálya nagyságú. A középkori művész ötlete és ábrázolása azért sem elvetendő, ugyanis a Közel-Keleten egészen a 20. század közepéig használtak egy 2-4 méter kerületű „kosarat” emberek és háziállatok folyókon való átkelése során.
A művészeknek általában nehéz volt elvonatkoztatniuk a korabeli hajótípusoktól, így az adott évszázad gályái, vitorlásai, karavellái mind-mind helyet kaptak az egyes Noé-bárkaadaptációkon. A középkorban és a kora újkorban leggyakrabban azonban a házikó alakú hajók tűntek fel a festők vásznain. Ezt a bárkakoncepciót vette át Darren Aronofsky rendező is az idén megjelent Noé című filmjében.
Az elmúlt évtizedekben egyre gyakrabban merül fel a kérdés: mi lett a sorsa a bárkának? A bibliai történet szerint Noéék az Ararát csúcsán feneklettek meg, amikor apadni kezdett az ár. Egy 1949-es amerikai kémfelvételen, valamint egy 2003-as műholdfelvételen feltűnő rejtélyes folt, amely a török-örmény határhoz közeli hegység 4500 méteres magasságában látható, folyamatosan izgatja a kutatók fantáziáját, azonban még nem sikerült expedíciót vezetni az ún. Ararát-anomália tisztázására. Némelyek szerint pénzkidobás is lenne, ugyanis szinte bizonyos, hogy a „partot” érést követően szét kellett szedni a hajót, amelyet már senki fia nem láthat többé.
Kulcsár Ádám
