Miért kell valaki a Szentírás magyarázásához? Vannak szentírásmagyarázó könyvek.
1. Egyrészt, mert vannak olyan kérdések, amire nem találod meg a választ a szentírásmagyarázó könyvekben, s mert nem lehet dialogizálni egy könyvvel; az Egyházzal, vagy annak élő tanúságtevőivel lehet.
2. Másrészt mert Isten Igéje nem fér bele egyetlen könyvbe se, még a Szentírásba se: Jézus nem szavakat hozott csupán, hanem életet. Kinyilatkoztatás Jézus személye, lénye, s mindaz, amit Jézus tett és tanított. Ezt az életet átadta apostolainak. Az Egyház pedig megélte ezt az életet, a megélt igéből hirdetett ige lett, majd annak egy részét leírták. A leírt Igéből aztán újra hirdetett Ige lett, majd megélt Ige. Krisztus így folytatja életét az Egyházban. Ebben a Szent Tradíció folyamban állunk mi is, s így ér el hozzánk ez az ÉLET, melyet közösségi és személyes életünkben mi is továbbadunk az Egyházban. Az Egyház hitelesen megélt élete magyarázza meg, hogyan kell helyesen értenünk Jézus szavait. Maga a teremtés, a természet könyve is lényeges része annak a többszólamú szimfóniának, melyben az egyetlen Ige (=Szó=Fiú Isten=Logosz) fejezi ki magát. Az üdvtörténetben közölte Szavát, beszélt a próféták által. Az Isteni Szó hangzott végig az üdvösség történetén, s teljességét a megtestesülés misztériumában, Isten Fia halálában és föltámadásában érte el. (Verbum Domini 14.) Ugyanakkor nehezen viseljük, amikor hiába olvassuk a Szentírást, mégis úgy érezzük, mintha Isten hallgatna. Ezzel kapcsolatban vigasztalóak Benedek Pápa szavai: Amint Krisztus keresztje mutatja, Isten a hallgatásával is beszél. (A CSEND IS A ZENE RÉSZE) (VD 31.) A kereszténység ,,Isten Szavának vallása”, de nem ,,egy írott és néma szóé, hanem a megtestesült és élő Ige vallása.” Ezért az Írást úgy hirdetjük, hallgatjuk, olvassuk, fogadjuk be és éljük meg, mint Isten Szavát az Apostoli Hagyomány keretén belül, amelytől elválaszthatatlan. (VD 14.)
A végső napokban Fiában szólt hozzánk, aki általa a világot is teremtette. (Zsidóknak írt levél 1,1-2) (VD 18.)
Az örök Szó egy lett közülünk. Az Isteni Szó valóban emberi szavakban fejezi ki magát. Az Ige lerövidítette önmagát. Az örök Szó kicsinyke lett, oly kicsi, hogy elfért egy jászolban. Csecsemővé lett, hogy a Szó számunkra elviselhető legyen. Ez után a Szó nem csupán hallható, a Szónak már arca is van, akit tehát láthatunk: a Názáreti Jézus. (VD 19.) Krisztusban Isten Szava személyként van jelen. (VD 21.) Szimfónián belül megjelenik valami, amit assolo-nak nevezhetnénk, tőle függ az egész mű tartalma. És ez az ’assolo’ Jézus. Az Emberfia összefoglalja magában a földet és az eget, a teremtést és a Teremtőt, a testet és a Lelket. Ő a kozmosz és a történelem középpontja, mert benne egyesül a Szerző és a műve, anélkül, hogy összekeverednének. Keresztes Szent János: „nekünk adván a Fiát, ebben az egyetlen Igében mindent elmondott, és más mondanivalója nincs többé. Amit ugyanis korábban csak részletekben mondott a prófétáknak, azt most egészében elmondta.” (VD: 22-23.o.)
3. A Szentírás hiteles magyarázója az Egyház, az apostoli hagyomány (Szenthagyomány) alapján. Szent Bonaventúra szerint a kinyilatkoztatásnak két könyve van: a természet és a Szentírás. Az előbbiből olvashat minden ember, minden vallás, az utóbbi a keresztények nagy kincse, bár sokan visszaélnek vele. Egy ateistából megtért nő, Jennifer Fulwiler mondja el: A hitetlenek kedvenc vesszőparipája a mai keresztények egyéni bibliaértelmezése. Ateistaként számomra is meghökkentő volt, amikor a közösség minden tagja másképpen értelmezett egy bibliai szakaszt, és mindenki szentül meg volt győződve, hogy neki van igaza. Amikor aztán még győzködni is kezdték egymást, végképp meggyőződtem, hogy a vallás nem más, mint mások manipulálására szolgáló eszköz. Évekkel később, amikor elkezdtem megismerni a kereszténységet, majdnem feladtam az egészet, mert képtelen voltam rájönni, mi a tanítása. Nem tudtam, melyik templomba menjek el, hiszen ezernyi felekezet van, és mind azt állítja, hogy a Biblia alapján áll. S akkor valakitől megtudtam, hogy Jézus egyetlen egyházat alapított, amelyet mindmáig ő vezet, s hogy ez az egyetlen, Istentől irányított egyház képviseli a végső tekintélyt a hittani kérdésekben. Ez végre valóban érthető volt.
Szent Jeromos: „nem juthatunk el az Írás megértésére a Szentlélek segítsége nélkül, aki azt sugalmazta.” Az időben kimondott Isteni Szó véglegesen az Egyháznak adatott, és rá lett bízva úgy, hogy az üdvösség hirdetése hatékonyan jusson el minden idő és minden hely emberéhez. Szóbeli prédikációban, példával és intézmények létrehozásával átadták, amit Krisztustól szóban, magatartásban és cselekedetekben kaptak (VD 27), azok igehirdetése által, akik a püspöki utódlással együtt megkapták az igazság biztos karizmáját is… Isten igéje megelőzi és fölülmúlja a Szentírást… A Szentírás minden szavával Isten egyetlen szót mond: az Ő egyszülött Igéjét, akiben teljesen kimondta önmagát. (Zsid 1,1-3) (Dei Verbum 28.) Ahogyan Isten Igéje a Szentlélek erejéből lett testté Szűz Mária méhében, úgy a Szentírás az Egyház méhében születik, ugyanazon Szentlélek erejéből. (DV 29) Ezért a Szentírásolvasásnál mindig fontos az Egyház által értett magyarázathoz szabni önmagunkat, hogy magánzóként el ne tévedjünk az üdvösségünk útján: El kell kerülni az individualista megközelítés veszedelmét, még pedig úgy, hogy mindig szem előtt tartjuk, hogy Isten Szava éppen közösségteremtésre adatott nekünk, hogy egységet alkossunk Isten felé vezető utunkon az Igazságban. (VD 102)
4. Jézus Krisztus a kinyilatkoztatást és önmagát a Péterrel egységben lévő Egyházra bízta, s az Egyház a legnagyobb gonddal őrizte ezt meg életében, az Újszövetségi Szentírásban és a Szenthagyományban (azaz az apostoli tradícióban, hiszen abban őrizte meg az Írás egyedül hiteles értelmezését). Ezért aki az Egyház tanításától eltérően magyarázza a Szentírást, az tévesen magyarázza (pl. a szekták), mert nem veszik figyelembe a Szenthagyományt, ami két részből áll: Jézus kinyilatkoztatásának le nem írt részéből, ami az Egyház életében évezredeken át hitelesen továbbadódott megélt valóságként, és leírt hiteles szentírás magyarázatként. Kinyilatkoztatás=Szentírás+Szenthagyomány. Jézus nem egy könyvre bízta rá üzenetét és jelenlétét, hanem a vele egységben lévő apostoli közösségre, s nem azt mondta, hogy „adok nektek egy könyvet, abban minden benne lesz”, hanem „maradjatok bennem és az én igéim tibennetek” (Jn 15,7), s a Szentlélek elvezet titeket a teljes igazságra. Ezért téves a reformáció jelszava: Sola Scriptura = egyedül az írás elegendő az üdvösséghez, mert Jézus ilyet nem mondott, hogy „lesz egy könyv, ami mindent képes továbbadni, amit rátok bíztam.” Isten Igéje ugyanis nem zárható bele egy könyvbe. Azt viszont megígérte, hogy a Szentlélek segítségével olyan hűségesen tudja megőrizni az Egyház mindazt, amit rábízott, hogy tévedhetetlenül adja tovább a hitletéteményt: „Ég és Föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el soha” (Lk 21,33), s „aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg.” (Lk 10,13) A Katolikus Egyház (minthogy korábban másmilyen nem is volt) a Szentlélek vezetésére Jézus szavainak egy részét leírta a Szentírásban, Jézus tetteit megőrizte pl. gesztusokban (ld. Szentmise mozdulatai), s üzenetének üdvösséghez szükséges lényegét őrzi még a Szenthagyományban. Az igazság garanciája tehát nem az, hogy valaki a Szentírásból idéz-e, hanem az, hogy benne áll-e az apostoli folytonosságban, s az apostoli tradíció, vagyis a Szenthagyomány szerint magyarázza-e a Bibliát. Hiszen a feltámadás után 21 évig egyetlen Újszövetségi Szentírási könyv sem volt leírva, mégis az apostoli tradíció közvetítette mindazt, amit üdvösségünkhöz szükséges tudni arról, amit Jézus mondott vagy tanított. Az Újszövetségi Szentírás tulajdonképpen nem is más, mint az apostoli tradíció leglényegesebb részének egy korai írásos lecsapódása, melyet a Szentlélek sugalmazására leírtak az apostolok vagy apostol-tanítványok, s ami a hitünk zsinórmércéjének számít. Mivel a kinyilatkoztatástól függ az üdvösségünk, ezért Jézus a Péterrel, s a mindenkori Péter-utóddal egységben és apostoli folytonosságban lévő Egyházat (Katolikus Egyház) képessé tette arra, hogy a hit és erkölcs dolgában tévedhetetlenül adja tovább Tanítóhivatalával, a Szentírásban, a Szenthagyományban és életében mindazt, amit alapítója szükségesnek tart az üdvösségünk szempontjából.
Farkas Laci atya
