Egyszer egy kisfiú, amikor az iskolában tanulták, hogy a bábból lesz a pillangó, kezeivel ki akarta segíteni a bebábozódott kis élőlényt megkötözöttségéből a mielőbbi szárnyalásra. Azt hitte jót tesz vele, de amikor a pillangót repülni szerette volna látni, szomorúan tapasztalta, hogy türelmetlen érintései miatt meggyengültek annak kis szárnyai és soha nem tudott megtanulni repülni. A jó borhoz is idő kell még kiforr. Miközben forrásban van, nagyon zavarosnak, sőt életveszélyesnek is tűnhet minden. Tudjuk ugyanis, hogy fullasztó gázok keletkezhetnek a pincében a forrás idején. Ha Isten várakoztat, akkor biztos lehetsz abban, hogy jó oka van rá. Valami olyan dolgot készít, aminek optimális kiformálásához idő kell. Az is lehet, hogy neked kell hozzá átalakulnod előbb, hogy úgy tudd fogadni az Ő ajándékát, hogy nyugodtan rád bízhassa, mert felnőttél hozzá és tudja, hogy kezeid között nem fog tönkremenni. Miközben újra és újra kérjük Istent, ebben a folyamatban letisztulhatnak vágyaink, hogy mit is szeretnénk igazán. Például egy kislány Ken-fiút kér Istentől karácsonyra, de ilyesmit a szülei nem vesznek neki. Már évek óta ugyanezt kéri, toporzékolva. Közben 20 éves lesz, s még mindig ehhez ragaszkodik. Kérők sokasága süvít el mellette, de ő észre sem veszi. Isten mindig meghallgatja kérésünket, de nem mindig azt adja meg, amit konkrétan kérünk, hanem amire legmélyebben vágyunk, amire igazán szükségünk van. Jobban szeret annál, mint hogy utánzatokat adjon az igazi helyett.
Hogyan kérjünk? Jézus arra tanít, hogy konkrétan, kitartóan, bizalommal, de ne tolakodóan kérjünk. Elsősorban a Szentlelket kérjük, majd pedig mindazt, amire valóban szükségünk van. Isten jobban szeret minket annál, mint hogy elhibázott kéréseinket sietne meghallgatni. Jobb ötletei vannak számunkra. De ha nagyon erőszakoskodunk, vigyázzunk, mert még a végén megkapjuk, amit kérünk. Ezért tanít Jézus, hogy az Ő nevében kérjünk, s akkor bármit kérhetünk. Jézus nevében akkor kérünk, ha Jézus személyébe, „bőrébe” belebújva az Atya akarata szerint kérünk (Jn 16,23). Bármit kérhetünk tehát , de jó, ha hozzá tesszük, amit Ő is hozzátett imájában, de ha jobb terveid vannak Atyám, akkor legyen meg a Te akaratod! (Jézus vérrel verítékezve, hangosan kiáltozva könyörgött Atyjához: „Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te!”(Mt 26,39))
Ellenkező esetben úgy járhatunk, mint az egyszeri újságíró. Hatalmas baleset történt. Több autó összeütközött, az áldozat ott feküdt az úttesten. Lezárták az utat, nem lehetett előrehaladni. Újságíró barátunk szenzációéhesen elhatározta, hogy az első lesz, aki cikket ír a történtekről. Araszolva tolakodott előre az autójával, de a többiek ledudálták az útról, ezért kitalálta, hogy azt mondja nekik:„az áldozat hozzátartozója vagyok”. Sikerült is egészen a rendőrségi kordonig előre jutnia, ahol rászólt a rendőrhadnagy: Uram ide tilos belépni! Kérem, engedjenek előre, egy percig sem várhatok. Miért olyan sürgős, ki maga. Az áldozat édesapja vagyok. Erre a rendőrök harsogva felröhögtek, majd megszólalt a hadnagy: Kérem, Uram, akkor fáradjon előre. Az újságíró ekkor közelebb lépett az áldozathoz, s ekkor meglátta, hogy ott fekszik az úttesten egy szamár. Az egyetlen áldozat.
Farkas Laci atya
