Hogy indultam neki ennek a hétvégének?
Fáradtan. A mai fiatalok mikor mondhatják, hogy kipihentek? Sajnos ritkán.
Viszont felrakott töltőre az Isten, ahogy megérkeztem a kovászoló mostani hétvégéjére.
Valójában valami ilyesmit vártam, hiszen nem az első hétvégéről volt szó.
A szentmise mindig jó kezdés, bevezetés egy lelki programba. Megérkezős, sikerül benne ráhangolódni a hétvégére.
Az esti Szentségimádás tovább folyatta bennem azt a vizet, amit Isten a misén fakasztott, lendületet adott, és mélyre vitt. Mózessel mentünk az Oltáriszentséghez, aztán Mózes „elment”, és maradtunk mi és Jézus.
„Merjük őszintén elmondani Istennek…”
Nagyon jól esik valakinek őszintén kiönteni a szívemet. Sok olyan dolgot vittem a hátamon, ami húzott lefelé. Sok olyan dolgot raktak rám mások, és raktam magamra én, amit feleslegesnek éreztem. De nem tudtam letenni a súlyokat.
Úgyhogy mindennel együtt kértem Jézust, hogy jöjjön, fogadjon el most így, legyünk együtt most így.
Azt mondják, hogy a Szentségimádásban nem nekem kell valamit csinálnom, hanem az Isten szeretne valamit csinálni, valamit adni, nekem csak engednem kell. Jó volt ezzel a tudattal térdelni a kápolnában. A dalok nagyon betaláltak.
Aki a Szentségimádáson, Krisztus ölében még nem aludt el, az az utolsó program után nagyon valószínű, hogy megtette.
Február 14. Valentin nap. Nehezen keltünk, azt hiszem, mindannyian. A reggeli torna rendesen átmozgatott. Fiú-lány párokba álltunk a nevezetes nap tiszteletére, úgy végeztük a gyakorlatokat. Ennél romantikusabb dolog nem történt velem aznap. Jól esett a torna után a reggeli.
Jöttek régiófelelősök, a csoportvezetésről, tábor vezetésről, szervezésről tartottak előadást. Mik egy vezető jó és rossz tulajdonságai? Milyenek ne legyünk, és mi az, ami jó, ha megvan bennünk? Milyen problémák jöhetnek szembe velünk, és hogyan oldjunk meg nehéz szituációkat, mint például ha azt a közis társamat osztják be mellém tábort szervezni, akivel előtte alig beszéltem néhány szót?
Miért fontos az alázat, vagy miért fontos a papokkal szemben az asszertív kommunikáció, a tisztelet, türelem és a jó, személyes kapcsolat?
Még hasonló sok praktikus dolgot hoztak fel, amiket aztán kis csoportokban gondoltunk tovább, és felvetett problémák megoldását próbáltuk megfejteni, amik akadályozzák a közösség építését, szervezést. Ezután a saját kiscsoportunkkal osztottuk meg a délelőtti előadás kapcsán feljövő gondolatainkat.
Nagyon sokat jelentett nekem, hogy régiófelelősök jöttek el. Egyrészt találkoztunk, beszélgettünk velük kicsit, ami a kapcsolat erősödését segítette így mentén belül.
Másrészt ők tapasztalatból merítenek, amikor a vezetésről, szervezésről beszélnek nekünk, hitelesek a szavaik.
Ezután tartottak nekünk Közösség vezetői, Ministráns és Dicsőítő workshopokat.
Kettőre ültem volna be nagyon, a dicsőítőre és a közösség vezetőire, végül az utóbbit választottam. Nagyon hasznos tippek, gondolatok jöttek föl, Zsofka, aki tartotta nekünk, felkészült szakmai és tapasztalati anyaggal. Előkerült az alázat fontossága, amit kiemeltek a régiófelelősök is a délelőtti előadásaikban. Feljött a szükségletek fogalma – melyeknek kielégítése nem opcionális kérdés -, a szükségletek típusai, valamint a tudás és annak megszerzésének fokozatai, módszerei.
Hasznos mankónak tartom ezt az ismeretet, amit itt kaptam mind az önismeret fejlesztéséhez, mind mások megismeréséhez és persze vezetői feladatokhoz is.
A közös játékok alatt teljesen fel tudok szabadulni. Nevetés, esti átmozgatás lazított el a vetélkedők alatt. Örültem annak is, hogy elmondták, mire figyeljünk bizonyos helyzetekben, ha be szeretném vinni a játékokat közösségbe, és hogy mikor jók az egyes játékok, milyen korcsoportban a legalkalmasabbak, milyen változatok lehetnek szitációtól függően. Tovább vihetem őket a baráti társaságomba, közösségekbe úgy, hogy az a legélvezhetőbb, leghasznosabb legyen.
Nagyon klasszak kiscsoportos beszélgetések. Lehetőség van megismerni egymást, mélyebb rétegeket is érinteni akár az aktuális témával kapcsolatban, akár azon túl.
A farsangi est volt nekem ezen a hétvégén az egyik csúcspont.
Annyit rég nevettem már, mint akkor, ott.
Mindenki kitett magáért, a performanszok nagyon szórakoztatóak volt. Utána a kvízes vetélkedő felébresztette bennem a versenyszellemet, és kis energiát öntött belém a nap utolsó óráira. Átkiabáltunk egymásnak, nevettünk, vitáztunk, viccelődtünk, agyaltunk az egyes kérdések válaszain. Sajnos „csak” másodikak lettünk, 2 ponton múlt. Jó ideje nem éreztem magam ilyen jól társaságban, mint akkor este.
Megint későn mentünk aludni, de kb. minden perc érték volt. Beszélgettem az egyik sráccal, és mondta, hogy
ha szervező lenne, ő is így ütemezné a hétvégét, nem csinálná másképp. Nagyon elfáradunk, sok a program, de mind jó és mind kell. Így ad a legtöbbet és így tölt fel a hétvége, ahogy van.
Az utolsó délelőtt volt még egy előadás, tulajdonképpen lelki felkészítés a nagyböjtre. Általában úgy ugrok neki a nagyböjtnek, hogy előre kételkedek magamban, nem sok esélyét látom annak, hogy végig be tudom tartani a vállalásomat, és végig Isten közelében tudok maradni. Klassz gondolatokat osztottak meg velünk, megerősítőek voltak. A végén tanúságot tett néhány résztvevő. Az egyik különösen is mélyen érintett, sokat gondolok rá azóta is. A mise pedig megkoronázta az egészet.
Már várom a kövi Kovászolós hétvégét.
