A KELET, azaz Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozójának ötlete a 2008-as tihanyi Pasztorációs Konferencián született. Célja, hogy az egyetemista közösségek keresztény fiataljai megismerkedhessenek egymással. Az első KELET 2009-ben, Szegeden került megrendezésre. Nagy sikert aratott, ezért a résztvevők elhatározták, hogy hagyományt teremtenek a találkozóból. Évente találkoznak egymással a fiatalok. A II. KELET-et a Műegyetemi Katolikus Közösség (MKK) szervezte Esztergomban, 2011-ben Sopronban volt a találkozó, idén, február elején pedig Debrecenbe utaztunk.
Jómagam az MKK-val (Műegyetemi Katolikus Közösség) utaztam vonattal. A cudar idő ellenére viszonylag időben érkeztünk meg Magyarország második legnagyobb városába. 
A vonat menetideje több mint három óra volt, de az MKK-sok híresek a jó kedvükről, így szinte észre sem vettük, olyan gyorsan elrepült az idő. Amikor megérkeztünk, az állomáson már vártak ránk. Gyalog tettük meg az utat a Szent József Gimnáziumig, ahol jókedvű fiatalok fogadtak és regisztráltak bennünket. Kaptunk egy borítékot, ami tartalmazta a programfüzetet, személyre szóló névkártyát, amit mindig viselnünk kellett és egy smile- gyűjteményt. A smile-kat annak adhattuk oda a hétvége folyamán, aki megnevettetett minket. A lányokat ezután a Svetits Intézet Kollégiumába, a fiúkat pedig a Szent József Kollégiumba vezényelték, ahol elfoglalhatták a szálláshelyüket. A találkozó kezdő programja a vacsora volt. Kenyérlángost készítettek nekünk lilahagymával, kolbásszal, szalonnával és tejföllel. Nagyon finom volt. Desszertnek pedig túró rudit is kaptunk, ami mellesleg a kedvenc édességem. Vacsora után a díszteremben köszöntöttek bennünket, meghallgattuk Kocsis Fülöp, görög katolikus püspök atya bevezető szavait, és közösen imádkoztunk. Ezután ismerkedős játékokat játszottunk. Első feladatként egy óriási Magyarország térképen foglaltuk el a helyünket, jelezve, hogy honnan jöttünk. Kiderült, hogy Budapestről majdnem annyian érkeztünk a találkozóra, mint ahányan a helyi szervezők voltak, kb. 45-en. Ezután dominóval kerestünk magunknak párt, akivel beszélgetnünk kellett, majd csomózóst és sok más ismerkedős játékot játszottunk. Az este befejezése egy szentségimádás volt a Szent Anna Székesegyházban, ahol a Torinói lepel hiteles másolatát is megtekinthettük.
A szombati nap a reggel 7 órás fakultatív szentmisével kezdődött. Kicsit nehezemre esett felkelni olyan korán, de nem bántam meg, hogy részt vettem rajta, jó volt Jézussal kezdeni a napot. Délelőtt egy fantasztikus előadást hallhattunk Felföldi László atyától. Az imádságról beszélt és a Szentírás nagy imádkozóiról, többek között Ábrahámról, Mózesről, a tékozló fiúról és a szamáriai asszonyról. Eközben képeket is vetített, hogy segítségükkel még jobban megvilágítsa mondanivalóját. 
A tékozló fiú történeténél például Laci atya felhívta a figyelmünket arra, hogy Rembrandt festményén az atya egyik keze egy női, a másik pedig egy férfi kéz. Én ugyan hallottam már ezt a megközelítést, de sokan nagyon érdekesnek találták. Az előadásban hallottakat kiscsoportos beszélgetés során dolgoztuk fel. Meg kellett fogalmaznunk, hogy mi jut először eszünkbe az imáról. Ilyen dolgokat mondtunk: nehéz, kezdet, nyugalom, csend, meghittség. Arról beszélgettünk, létezik-e olyan, hogy helyes és helytelen ima. Ebédre aranygaluskát készítettek nekünk, nagyon finom vaníliaszósszal. A délutánt az Őseink hite c. kiállítás megtekintésével kezdtük, ahol jórészt a plébános által gyűjtött képek és kegytárgyak láthatóak. Ezután választhattunk, hogy várost nézünk vagy társasjátékozunk a közösségi házban. Mi vakmerően a városnézést választottuk. Láttuk a Csonka Templomot, a debreceni Nagytemplomot és még az egyik zsinagógát is. Utána azonban szapora léptekkel igyekeztünk vissza a gimnáziumba, mert a 3 réteg ruha ellenére is nagyon fáztunk. Délután kicsit jobban megismerhettük a többi közösséget a bemutatkozÓrán. Volt, aki tánccal, volt, aki énekkel, a legtöbben azonban power pointos bemutatóval készültek. Vacsora után pedig elérkezett a hétvége fénypontja, a farsangi bál. A helyiek nyitótánccal készültek és egy fergeteges modern Hófehérke színdarabbal, majd pedig a JAM zenekar társaságában bálozhattunk hajnalig. Nagyon jó volt a hangulat, még az MKK-sok lelkes dalos pacsirtái is énekeltek egy Beatrice számot. Vasárnap délelőtt történelmet írtunk, hiszen bérelt villamossal utaztunk ki a Debreceni Egyetemhez. Ezelőtt még soha nem fordult elő, hogy valaki új villamost bérelt, mi voltunk az elsők. Körbevezettek minket az egyetemen, és megtekintettük a református egyetemi templomot is. A lelkész elmesélte nekünk, hogy ők a napokban egy tréningen vettek részt, céljuk, hogy megpróbálják megszólítani az egyetemista fiatalokat, azáltal, hogy bemennek az egyetemre és játszanak velük. Az egyik játékot velünk is kipróbálták. Egy nagy kötélbe belekapaszkodva kellett körbeállnunk, majd egyszerre mozogva hátradőlnünk és leguggolnunk. Érdekes tapasztalat volt. Vasárnap délben záró misén vettünk részt a Svetits Intézetben, amelyet Bosák Nándor püspök atya celebrált. A szentmise után közösen ebédeltünk, fájó búcsút vettünk egymástól, és hazaindultunk.
Sokat vívódtam magamban a találkozó előtt, hogy elmenjek-e, nem kellene-e inkább a szakdolgozatommal haladnom, de ha otthon maradtam volna, egy hatalmas élménnyel lennék most szegényebb. Ha valaki tudja milyen érzés egy hétvégén keresztül megállás nélkül mosolyogni, akkor el tudja képzelni, hogy mennyire jó volt a KELET.
Farkas Zsuzsi
