Augusztus 5. – szombat. Pakolás és indulás a virrasztásra.
Reggel összepakolunk, elindulunk Arroiosra. Szoros a misebeosztás, előttünk ráérősek, utánunk németek. Püspökeink gyorsan, célszerűen celebrálják a szentmisét. Kettébontódik csapatunk: egy része minden csomaggal elindul a virrasztás helyszínére. Párunknak atyáink elintézik, hogy bőröndjeinket otthagyhassuk a plébánián.
Semmi járatot nem sűrítenek ahhoz, hogy kijussunk. Na ez elképzelhetetlen lenne Budapesten, de a többi IVT-n is próbáltak segítséget adni a közlekedéshez. Nagy nehezen kijutunk a világkiállítás helyszínéig, onnan gyalog kell menni.
Kis vargabetűvel megszerezzük ételcsomagjainkat és bevásárolunk még. Indulás a szektorunk fele. Közben Viktória, lassan tiszteletbeli váci egyházmegyés is velünk tart. Egyik zarándokunk beteg is, és csomagban is túlvállalta magát. Vevével kísérjük. Közben a gépem Tücsinél, ebből sem lesz ma már kép. Négy kilométer, de hőségben, tömegben, csomaggal többszörösének érződik. Végül az autópálya töltésén pihenünk meg, szektorunkba a porba esélytelen bejutni. Távolban a pápamobil, de nem fordul úgy, hogy csak kilométerektől láthassam a szentatyát.
Rendőrök ügyelnek ránk, az öbölben katonai hajók, égen gépek. A szürkületben áthúz két vadászgép az öböl felett hosszú lángcsóvával. Életük egyik nagy pillanata, több százezer ember előtt. Míg a lányok pihennek, megkeresem sajátjainkat, kicsit velük is legyek.
Augusztus 6. – vasárnap. Zárómise.
Eljött a reggel. Egy atya DJ-ként adja a műsort. Elindulunk egy hátsó szektorba a többiekhez. A pályán aludtak, míg le nem küldték éjszaka onnan őket. Zárómise, érezzük, hogy itt a vége. Nem sikerült látnom Ferenc pápát sem itt, sem áprilisban otthon.
Indulás előtt még összeszedjük a felesleges bontatlan ételt, a gyűjtőkbe viszem. Kiosztják majd a szegények között. Immár jóval kevesebb cuccal újabb öt kilométer gyaloglás, mire kijutunk az autópályáról. Tanakszunk, hogy mi legyen. Végén a csapat egy részével elindulunk a városból kifele, a vonathoz. A gépem már hagyom Tücsinél, örülök, hogy lábamon állok. További három kilométer. A vonatra felférünk, egy csapat lengyellel és egy portugál önkéntessel beszélgetünk. Metróval elmegyünk a Kereskedők tere alatt. A leghíresebb hely a városban, Rióból hazafele itt fotózkodtunk a gépre várva hazafele.
Csomagot fel, irány reptér, igaz komótosan. 45 perc eddig a késés. A maradék kajánkat Gyulának – pár nappal később jön haza – és a plébániának ajándékozzuk. Reptéren pihenő, átmegyünk a fapados terminálra. Hát Ferihegyen ilyesmi lehetett a Bódé, most már sokkal jobb van helyette. Összeáll a kisgömböc újra, nevemre kerül ismét. Terminálon benn már bőven egy óra feletti a késés. Szinte utolsó gép lesz a mienk ma este.
Nagy nehezen megérkezik, utolsó átcsekkolás a gépre szállás előtt. Majdnem mindenki megvan, megáll a sor. Várunk. Baj van. Flightradar szerint törölték a járatot. Teli gép, szinte csak fáradt zarándokokkal. Hazatelefonálunk. Otthonról Judit azonnal küldi az infókat, hogyan kell kezelniük minket. Látszik, hogy évekig dolgozott légiiparban. Mire megküldi, kinyílik a kapu, mehetünk. Újra mindenki telefonál, de a jó
hírrel.
Gépen gyors tájékoztató. Kapunk plusz üzemanyagot – hogy gyorsabban mehessünk –, utána indulás. Várunk a futópálya előtt a sorban. Egy gép felszáll, egy le. Megkapja a pilóta az engedélyt. Finom kezdő gurulás helyett a teljes tolóerő lök mindenkit székébe. Pár percnek tűnő repülés – mindenki elaludt – utána leszálláshoz készülődünk.
Ferihegy, hajnali három. Már kezdenek az első reggeli géphez beszállítani, mi meg most érkeztünk. Csomagjaink megjönnek, a kisgömböc is. Elbúcsúzunk egymástól, mindenki elindulhat haza. Ferenc pápát nem láttam, és utolsó másfél nap nem csináltam fényképet a géppel. Szomorú….. Viszont, ha valakinek életre szóló élmény lesz az IVT, az Gyula. Megérdemli…
Helméczy Károly
A beszámoló 5. részét itt találod.
Az 1. rész itt olvasható.
Itt olvashatsz még néhány gondolatot az IVT-ről.
