IVT beszámoló – 4. rész
Augusztus 1. – kedd. Első nap Lisszabonban.
Reggel régi ismerősökkel futok össze, Lőrével és feleségével, Ágotával. Lőre előre jelzi, hogy a riói csapatnak kell fényképezkednie. Ha már fényképek, utolsó üres memóriakártyám teszem el. Innen már mindenki maga mehet kiscsoportosan programokra, késő délután a nyitó misére kell csak odaérnünk.
Mi Sintrára szavazunk, arra kell a legtöbb idő. Hegyek, várak, paloták. Mindenhol motoros riksák (becses nevükön tuktuk) és helyi terepjárók viszik a pénzes turistákat. Mi busszal megyünk a kastélyig. Meg még tovább két megállóig. Séta vissza, így is várnunk kell a zarándokok beléptetésére. Baj van. Sikerült egy teli memóriakártyát elhoznom az üres helyett. Van fél órám szelektálni. Ciki. Közben megjönnek a felhők, kis esővel. A riói találkozóra emlékeztet a dolog. Mindenhol gyönyörű csempézés van a városban. Domi kiélvezi ezt a napot, holnap sajnos már hazautazik. Vonatot épphogy, de elérjük.
Nyitó mise. Mindenkit leszállítanak egy állomással előbb a metróról, de időben ott vagyunk. A VII. Eduárd parktól a helyi Andrássy út végéig tart a helyszín, tömve emberekkel. EÜ-sátor mellett találunk egy kevésbé forgalmas sarkot, cserébe folyamatosan hozzák az ellátást igénylőket. Mentő szerencsére nem érkezik. Helyettük két nagyváradi magyar érkezik. Mondanak pár helyet, hol vannak még magyar csoportok. Később többen visszajönnek, magyar zászlót akarnak VENNI. Megkapják az enyémet, vigyék csak, bár foltos is.
Mise végén mi lepihenünk pár órát a parkban. Budapest-esztergomi kiscsapat is betársul hozzánk. Újságolják, félhivatalosan ők is váciak lettek, legalábbis a hírekben úgy jelentek meg itthon. Atyáink üdítőért indultak, majd gyorsan vissza is érkeznek.. Egy polaroidos fényképész elkap minket. Túl sok dolog nem fog látszódni belőlünk, de Zsolt atya első ifjúsági lelkészi napján kapjon valamit tőlünk. Nagyon jó fotó lett.
Összesen látszik a zászlónk és egy lány. Persze, hogy budapest-esztergomi a hölgy. Nagy nehezen találunk nyitott metróállomást, éjfél után haza is esünk.
Augusztus 2. – szerda. Katekézis és Óceánium.
Az IVT-ken szokás, hogy minden résztvevő nemzetet vendégül látnak egy-egy plébánián. Minket magyarokat az elég furcsa kinézetű Szent János templom látott vendégül Arroios városrészben. A következő pár napban ez volt a központunk. Megkapjuk a létszámot: 1300-nál is többen érkeztünk magyarok, ebből 400 fő előtalálkozón is részt vett.
Az első katekézisünket Erdélyből érkezett püspök tartotta (sajnos nevekre nem emlékszem). Ezután görög-keleti püspök celebrálta a misét, és Fábry Kornél atya prédikált nekünk. Beszélt arról, hogy milyen apró kincseket is tudtunk találni az út alatt. A mise végeztével négy zarándokot „Szép volt fiúk!” felkiáltással és vastapssal üdvözöltük. Andrisék az ide vezető 4000 kilométert kerékpárral tették meg. Innen elindult mindenki ebédet keresni, amit egy rendőrökkel erősen ellátott egyetemen találtunk meg a hét további részére.
Miközben ezt a részt írom, üzenet érkezik. Kolléganőm Portugáliában nyaral, és Coimbrából küldött képet. Úgy látszik megtetszett neki, amit a városról meséltem. Margaridának átküldöm, nagyon örül neki. Ő közben tervez utazást Budapestre.
Ádám megpróbálkozott a csoportszervezéssel, mivel el akart menni az Óceániumba, Tücsi pedig kedvezményt talált hozzá az IVT-s applikációban – amibe még beregisztrálni sem tudtam. Egy kellemetlenséget leszámítva talán a legjobb szabadidős program volt a lisszaboni idő alatt. Cápák, ráják, vidrák, mindenféle vízimadár. Pár óra nézelődéssel később a tengeröböl szélén futó lanovkát is ki szerettük volna próbálni, egészen míg meg nem láttuk a kilométeres sort. Közben rájöttünk, hogy a ’98-as világkiállítás helyszínén járunk, azért olyan egységes stílusú minden grandiózus épület.
A kifogyó tárhelyem miatt a plázában memóriakártyát kell vennem. Közben két portugál leszólít – és egyedül Lisszabonban – rögtön tudják, hogy magyar vagyok, és nem olasz. Azt hiszem még egy képeslapot is kaptak érte. Kalapomon magyar nemzeti színű szalagból masni, mindenki olasznak hitt végig, az olaszok is. Mit árulnak a műszaki boltban? Külső akkumulátort telefonhoz, feltöltve (!) és rózsafüzért. A pultos csak mosolyog, hogy ismét egy tárhelyszűkében lévő zarándok vásárol nála. Visszafele két brazil leszólít, hogy hol vettem kártyát, mert nekik is kellene.
Viszonylag korán sikerült a szállásra érnünk, de a flow még kitart bennünk éjfélig. Közben egy MKK-s leszólít, kiderül, hogy földik vagyunk.
H.K.
A beszámoló 3. részét itt találod.
Az 5. rész itt olvasható.
