2020. május 27. (szerda)
Nyitott fül

Istenbe vetett bizalom – Álmaink ereje 4. rész

Kedves Olvasóink!

Az év végéhez érve különböző dolgok kavaroghatnak a fejünkben. Vannak, akik a múlton merengenek és akadnak akik már a jövőt, az új évet tervezgetik. Azt azonban fontos észben tartanunk, hogy az élet csak a “mostban” teljes, és ilyenkor, a karácsonyhoz közeledve hatalmas varázsa van a mostnak! Emlékeink melegséggel tölthetik el szívünket a leghidegebb napokban. A fehér tájat látva pedig tiszta lapként áll előttünk az út, amire újult erővel írhatunk az előttünk álló hónapokban. De az advent hídként kapcsolja össze a múltat és a jövőt, és ezen a hídon érdemes megállni egy pillanatra. Legalább addig, amíg elolvassátok a következő sorokat, melyeket Blaskó Rebeka írt! 🙂 Reméljük sikerült egy kis motivációt átadni cikksorozatunkkal, melynek fő célja az volt, hogy bemutassuk a hit ereje mindenek felett áll. Ahhoz, hogy valóban meg tudjuk festeni álmainkat a hitet bizalommá kell szilárdítani, bizalommá, mely Istenre támaszkodik…

Olvassátok szeretettel Rebeka történetét és merítsetek erőt belőle!

„Istenem kérlek, segíts ebben a döntésben! Mi lenne a helyes? Mi a terved velem a jövőre nézve? Mi a hivatásom?”

Ezekből az imasorokból állt az egész nyaram, addig, míg az egyik vasárnapi misén, augusztus végén, jött egy gondolat, sugallat. Mi van, ha a színészet nem is az én hivatásom. Két éve kezdtem az okj-s színészképzést, ami eléggé kimozdított a komfortzónámból, sikerült leküzdenem a határaim, gátlásaim nagy részét, de közben Istentől kezdtem eltávolodni. Sokszor nem is volt időm templomba menni, elmélkedni, mert próbáltunk egy darabra. Gyakran nem tudtam azonosulni az adott karakterrel, amit el kellett játszanom, annyira távol állt tőlem. Szóval egyre gyűltek a negatívumok, fáradt a lelkem, éreztem, hogy nem bírom. Egyrészt nehéz volt összeilleszteni a keresztény nézeteimmel, másrészt erősen éreztem Isten terve más velem. Rendkívül intenzív volt az érzés bennem. Még soha nem voltam olyan határozott, mint akkor. Az óvodapedagógiát még nem próbáltam, így nem tudhattam, hogy nekem való-e, de azt éreztem váltanom kell. Abban a pillanatban eldöntöttem, könnyek között persze, mivel a színész szak a szívemhez nőtt. Végtelenül megkönnyebbültem. Végül Isten megsúgta, hogyan tegyek, csak nem bíztam Benne eléggé. A tenyerén hordoz, de annyira zajos voltam belül, hogy nem hallottam, mire hív.

Zajos alatt mit értek? Kétségeket, félelmet, türelmetlenséget, sikerre való vágyakozást. A mostani hely, ahol tanulok, egy katolikus főiskola. Az emberek nagy része, akik körül vesznek, hasonlóan gondolkodnak, mint én, ez a szakma alázatra tanít. A hitem újra szárnyal. Nem azon van a hangsúly ebben a helyzetben, hogy váltottam, hanem, hogy az egész vakációmat bizalmatlanság övezte, aggódás. „Imádkozz többet, aggódj kevesebbet!”

Türelem, Isten meg fogja mutatni a helyes utat, tapasztalatból mondom.

„Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt!” (forrás: 777)

Akkor döntünk jól, ha megnyugszunk, és én rendkívül megnyugodtam. Fantasztikus osztállyal, gyerekek szeretetével, gyönyörű várossal, barátokkal gazdagodtam, akikkel együtt dicsérhetünk Téged, Istenem. Köszönöm!

   Egy dal a Hillsong United-től, mely végig kísérte úgy szintén a nyaramat, mint az imádságok, bizalmamat növelte Istenben. A belső hang Isten szava. Annyira fontos, hogy kövessük Őt, bárhova vezet.

Meghívtál, hogy vízre lépjek,
hol Nélküled elsüllyedek.
Ebben megtalállak Téged,
a mélységben megtart hitem.

Nagy Neved hívom én, és felnézek a vizek fölé.
Ott látlak én, a lelkem Benned megpihen.
Enyém vagy és én Tied.

A mélységnél nagyobb kegyelmed,
mely elvezet és tart engem.
Ha elbuknék, és nagyon félnék,
Te nem hagysz el, nem inogsz meg.

Lélek add, hogy Benned teljesen megbízzak,
A vízen bátran Veled járjak, bárhová hívsz, menjek.

Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni.
Taníts teljes hittel járni, jelenlétedben élni.
Nagy Neved hívom én, és felnézek a vizek fölé.
A lelkem Benned megpihen. Enyém vagy és én Tiéd.

(A Nyitott Fül csapata: Blaskó Rebeka, Blaschke Sebestyén, Dudás Bernadett, Kis Domonkos, Kis Dalma Róza  Kasza Boglárka, Nyulas Tamás, Ponyi Ferenc, Tamásfalvi Hanna )

KERESSETEK MINKET INSTAGRAMMON IS!

@nyitottful