Rengeteg vidám ember, több előadó, egy téma. Evangelizációs céllal került megrendezésre az idén, május 25-én a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó. Sok értékes gondolatot hallottunk hitünk megvallásával kapcsolatban. Nézzünk is bele:
„Áldott állapotban vagyok.”
Mindenki nagy izgalommal várta az idei Nagymarosi Ifjúsági Találkozó főelőadóját, Pál Ferenc atyát, mentálhigiénés szakembert, katolikus papot. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen szemszögből közelíti meg kötelességünket, az evangélium hirdetését.
Mikor elkezdte tanítását, az időjárás átcsapott borongósból naposba. Meglepődtünk, mikor az atya lejött közénk a fűbe, és közöttünk járkálva, barátságosan, közvetlenül beszélt. A két megközelítést humorral tűzdelve, élvezetesen adta át nekünk. Másokat Isten felé vonzani két módon tudunk. 1. Fényt kell vinnünk a sötétbe, és 2. föl kell fedeznünk azt a fényt, amit már Isten belehelyezett az emberekbe. Ha segíteni szeretnénk másoknak, akkor ki kell építenünk Istennel egy bensőséges viszonyt, föl kell fedeznünk, hogy szólít meg minket. Viszont úgy tudjuk csak elvinni Őt, ha kilépünk Mellőle, a komfort zónánkból. Be kell dobni magunkat, tanúságtevővé kell válnunk. Rugalmasan kell viselkednünk felebarátunkkal szemben. Meg kell őt értenünk, hogy segíteni tudjunk rajta. Megemlítette, hogy általánosságban az emberek a biztonságukat, és a nyugalmukat szeretnék megőrizni. Fel kell adnunk a nyugalmunkat, biztonságérzetünket hogy elérkezzünk a másik emberig: „Bízzatok bennem, és az Én békémet adom nektek!”
Kihangsúlyozta, hogy a misszió nehéz, mivel ránk kerül annak a terhe, akit misszionálunk. Sokszor eredménytelen, de ez válik a legnagyobb javunkra. Fölfedezzük, hogy rászorulunk Istenre. Azzal, hogy mi is bajba kerültünk, az a legnagyobb tanúságtétel. Ez minta a másik embernek.
Miközben beszélt, többször leült egy kőre. Rengeteg személyes példával, történettel támasztotta alá előadását. Bátorítóan mondta, hogy az evangéliumhirdetésnek nincs feltétele. Mindig tudok a másik ember javára válni. Ez tulajdonképpen áldásközvetítés. Tréfás párhuzamot vont itt Szűz Máriával: mivelhogy áldásközvetítés közben az áldás „átmegy” rajtam, így áldott állapotba kerülök.
Feladatom, hogy az örömömből adjak másoknak, de ehhez tudnom kell, hogy milyenné kell alakulnom ahhoz, hogy az befogadható legyen. Fölfedezzük, hogy képesek vagyunk másokat szeretni, látjuk magunkban a fényt, és így másokkal is föl tudjuk fedeztetni a fényt, ami bennük van. Önfeledtségünkben másoknak adjuk magunkat, és addig kell alakulnunk, ameddig föl nem ismertetjük a másikkal, hogy jó.
Zárásként megemlítette, hogy nem kaptunk küldetést, arra, hogy másokat szidjunk, illetve arról is beszélt, hogy a barátaink révén térünk meg.
Közbeszólt a templom harangja, mely az időkeret végét jelezte. Váratlanul vágott előadónk szavába. A fakultáción kielégítette a „nagymarosozó” fiatalok kíváncsiságát.
„Ha nincs tudás a hitünk mögött, akkor a szekták eltérítenek.”
A főelőadás után Kerényi Lajos atya fakultációját hallgattam meg, ami a templomban kapott helyet. Temérdek sok ember gyűlt össze, megtöltötték az egész teret. Lajos atya mindig is a fiatalok neveléséről gondoskodott, most, 86 évesen is tudja, miként szóljon hozzánk.
Néhány gondolatát osztanám meg veletek:
Hogy mutassuk meg Jézust az embereknek? Ez volt a fő kérdése. Nem szabad félnünk, bátran kell mennünk előre. „Egy istenarc van eltemetve bennem” idézte Reményik Sándor versét. Az arcunkkal is lehet tanúságot tenni. Ki kell emelkednünk magunkból, meg kell nyílnunk Isten felé, de nem szabad, hogy ezt erőlködve tegyük.
Az evangelizációval kapcsolatban megemlítette, hogy az érdeklődő emberek már jó úton haladnak. Nyitottakká válnak Isten felé, és így már esélyt adnak Neki, hogy megszólítsa őket. Nekünk segíteni kell őket a Felé vezető úton.
Tudnunk kell az evangéliumot. Ahhoz, hogy el tudjuk vinni másoknak az Örömhírt, jártasnak kell lennünk benne. Ehhez közösség kell, ami ezt tanítja. Ezt a tudást ébren kell tartanunk, és fejlesztenünk kell. Ha nincs tudás a hitünk mögött, akkor a szekták eltérítenek. A közösség megtartó erejében bízva, értékosztó helyekre kell járni.
Három alappillére van hitünknek: 1. Meg vagyunk áldva! 2. Jézus föltámadott! 3. A pokol kapui nem vesznek erőt rajtunk!
Arról is felvilágosított, hogy vallásüldözés van. Ránk mondanak mindent, nekünk mégis mindenkit kell szeretnünk. Kétségbe vonják az igazságot. Meg kell erősödnünk keresztény öntudatunkban. Társadalmunk beteg. Nem képes díszbe öltöztetni a szívét, az ünnep szerepe háttérbe húzódott. Az emberek kidobják Istent az életükből. Gyógyítanunk kell őket, ki kell jönnünk a templomból, oda kell mennünk hozzájuk. Ezt jelenti az evangelizáció.
A szabadidőben megkérdeztem néhány résztvevőt, hogy hogy érezi magát a találkozón.
„A Nagymarosi Találkozó mindig egy meghatározó élmény az évben.
A téma nagyon tetszett, közel áll a szívemhez, foglalkoztat engem is. Különösen a főelőadó, Pál Ferinek az előadása nagyon tetszett. Tehát a misszióról a gondolatai, hogy másokat úgy nem tudunk megtéríteni, amíg mi magunk nem tudunk közel kerülni Istenhez, és hogy saját magunkat evangelizáljuk először, és utána forduljunk a többiekhez.”
(Pádár Tamás)
„Először veszek részt Nagymaroson. Tetszett a téma, mesélték, hogy összefügg az előzővel is. Jót tudtunk beszélgetni róla a csoporttal. Kaptunk kérdéseket, és közösen megtárgyaltuk őket. Említettük, hogy az iskolában és a környezetünkben hogyan lehetne evangelizálni. Tetszett, el tudom képzelni, hogy máskor is jövök.”
(Telicsák Bernadett)
„Nagyon tetszett a téma, meg az előadót is nagyon vártam, mert nagyon szeretem, és nagyon közel érzem magamhoz ezeket az evangelizációs dolgokat. Az életemnek sok terén érzem azt, hogy fel kell vállalnom a hitemet, vagy hogy ez probléma, hogy mennyire vállalom fel. Sokszor érzem hivatásomnak is ezt, hogy a saját örömömet átadjam másoknak, a saját örömhíremet.
Egy ilyen gondolat fogalmazódott meg bennem az előadás közben, hogy amikor valakit közelebb akarok vinni Istenhez, akkor nem úgy kéne kezdjem, hogy arra várok, hogy ő meghallgasson, hanem először őt meghallgatni. Nem magamat előtérbe helyezni az evangelizáláskor, hanem a személyt, akit evangelizálni akarok.”
(Ignácz Eszter)
A következő Nagymarosi Ifjúsági Találkozó 2013. október 5-én lesz.
Blaschke Sebestyén
kép: nagymaros.katolikus.hu
