TISZTA SZERELEM – LEHETSÉGES? Ez a kérdés állt annak a programnak a plakátján, amelyre körülbelül 60-70 fiatal érkezett 2013. október másodika estéjére, a tápiósápi Szent István király Templomba és annak plébániájára.
Az ide érkező katolikus fiatalok többségének a téma már nem volt új, hiszen Farkas Zsolt és Rácz Regina immáron 4 éve havi rendszerességgel szerveznek a tápiósülyi Kisboldogasszony Plébánián imaestet a tiszta szerelemért és családokért. Október másodika azonban különleges volt számunkra. Nemcsak a szokásostól eltérő helyszín miatt, hanem azért is, mert ezen a napon került megrendezésre az országos imaest, amelyet az országon belül és határainkon túl összesen 28 helyszínen szerveztek meg, többek között Egerben, Pécsett, Debrecenben, Kolozsvárott és természetesen Budapesten is. Ez úgy gondolom, valóban ékes bizonyítéka annak, mennyire fontosnak és aktuálisnak érzi az Egyház és a katolikus ifjúság ezt a témát.
Számomra (mint tápiósápi házigazda) kifejezetten nagy öröm évről-évre „visszatérő vendégeket” látni ezen az alkalmon, azonban mindig új arcokat is vélek felfedezni, ami talán még nagyobb öröm nekünk, helyieknek, és az Úr Jézusnak is. Mert tulajdonképpen a program középpontjában Ő áll. A szervezők fontosnak érezték, hogy az imaest kezdete előtt lehetőségünk nyíljon szentgyónásra, melyben a pesterzsébeti plébánia erre az alkalomra meghívott lelkésze, Czap Zsolt atya részesített, majd a szentmise alatt Farkas László atya folytatott. Zsolt atya a prédikációjában elmondta, ő is roppant fontosnak tartja, hogy imádkozzunk ezekre a szándékokra, így a tiszta szerelemért és a családokért is.
Az este egy szép, megérintő szentségimádással folytatódott, amelyen a témához kapcsolódó imák, könyörgések hangzottak el a jelenlévőktől, és dalok a tápiósápi ifjúsági énekkar vezetésével, valamint egy őszinte, tapasztalatokkal teli, hiteles tanúságtételt is kaptunk Richolm Tibortól és feleségétől, Ágnestől. Személy szerint azt tudom mondani, hogy rám ők voltak a legnagyobb hatással, és azt hiszem, a társaság nagy részére is. Ennek az lehet az oka, hogy valamennyien szeretünk valódi élettapasztalatokról hallani, amelyekben Jézus ereje megmutatkozott. Ez egyfajta bizonyság és újbóli megerősítés számunkra. A szentségimádás utolsó harmadában mindannyian kaptunk egy-egy megszentelt mécsest, amit az Úr lábához térdelve valamely személyes szándékra meggyújthattunk. Az este e része már- már hagyománnyá vált, és szinte mindenki élt is ezzel a lehetőséggel. Ez önmagában is nagyon jó, de főként akkor, amikor azt látjuk, hogy csupán ezek a kis mécsesek világítják be a sötét teret. Számomra ez szimbolikus jelentéssel bír – azon túl, hogy gyönyörű látvány.
Az imaestet közös imával zártuk, ám ez nem volt egyenlő az este végével, hiszen ilyenkor hagyományosan szerényen vendégül látjuk a hozzánk érkezőket. A plébánián sütemények, zsíros kenyér és tea kíséretében beszélgettünk, majd a társaság nagy része útra kelt és hazatért. Azért mondom azt, hogy csak a nagy része, mert 10 fiatal nálunk, a plébánián tért nyugovóra, és másnap onnan vágott neki az iskolának, munkának. Egy jó hangulatú estét töltöttünk együtt egymással és az Úr Jézussal, aki úgy gondolom, nagyon örült nekünk. Remélem, hogy a már hagyománnyá vált helyszínen jövőre még többen gyűlünk össze, és még több vendéglátónak és vendégnek tudjuk majd azt mondani mosolyogva, hogy köszönjük ezt az estét!
Szóró Kata
